Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)

1910-08-12 / 177. szám

XMI, hWm. Szatmár, 1910. aug. hó 12., péntek. »V »ám,. ]röe«B*!?i®iEW ^outisai sapüíAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */j évre 6 K. •/. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. ,. 16 8 ............ 4.. „ „ 150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. a Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. íös ,89vbon taiey;a •iám sm ........szarv."«,uú mi tmuarfé Hi rdetések: °^eky IÖ,d}9rIsü ’íId U,0SS9ÍÖJ liíliv aenearinsa soda lóri Készpénzfizetés mellet^lfgjqfl^os^ fcftw, kWfcn tetnek. — Áz apróhirftttlsf ty&fk'A NyiltÉáh'Jsdía'vBOilölértÍBsa olól-Iegöl ....---------------.obentu yrgtrnhrrq ~W tfiil r>iOJ HjBKI „T öbbet termelni!“ Egészben véve szegények vagyunk. Mi azt a negyven évet, amely idő alatti más nemzetek oly hatalmasan fejlődtek, gazdagodtak és haladtak, eltöltöttük pártharcokkal, meddő politikai küzdel­mekkel. Hogy közben állami életünket nagy lábon rendeztük be, sok hivatallal, rengeteg és íolyíon szaporodó személyi kiadásokkal, ez nem javított, inkább rontott a helyzetünkön. A nemzet társadalma tudatára éb­redt annak, hogy a meddő közjogi és politikai ábrándok helyett a gazdasági érdekeivel, a mindennapi élet gondjai­val kell íoghlkozni. De ez a tudat is egyelőre nagyon zavaros tormában je­lentkezik. Általános békétlenségben, a különböző rétegek gyűlölködésében és ellenségeskedésében. Osztályok, foglal­kozási ágak egymást okolják, egymást támadják, egymást gyilkolják. Ezek lázas tünetek, amelyek csakhamar el fognak múlni, hogy tért adjanak egy tisztultabb gazdasági fölfogásnak. A kormány a drágaságot termé­szetesen nem tudja megszüntetni, de kész úgy a lakás, mint az élelmezési ügy terén a bajokat alkalmas rend­szabályokkal enyhíteni. A fősulyt ter­mészetesen egy olyan gazdasági poli­tikára helyezi, amely alkalmas arra, hogy bennünket inferioris helyzetünk­ből kiszabadítson. Magyarország gazdasági alapjai egészségesek. Termelőföldünk, fánk, vizünk van bőven. Népünk munkabíró és tehetsé­ges. Ami nálunk hiányzik, az a parla­gon heverő értékek kellő kiaknázása: az intenzivebb munka, amely javakat termel és gazdaságot hoz. Ehhez egy átfogó nagy reformféltékenység kell. Ezekre a föladatokra utaltak Hie- ronymi és Serényi gróf miniszterek az elmúlt parlamenti vitákban. „Többet termelni!“ Javakat teremteni, hogy legyen miből a fokozódó szükségleteket kielégíteni. Éhhez a kormány é§ tör­vényhozás nagy, rendszeres és céltu­datos munkája kell, de egymagában még ez sem elég. A mai békétlenkedő, egymással Tatorján István építési irodája Szatmár, Ráköcrt-u. Fogarassy-ház. vállal mindenfele építkezést, tervek, kaitség vetések készítését, művezetést és ellenőrzést. Üss meg . . .! Irta: Haldor. A kis gőzős, a vicinális prüszkölve ka­paszkodott fel az emelkedésen nagyokat kö­högött, zakatolt, okádta magából a fekete füstöt s a sok kocsit alig bírta felcipelni. Végre bedöcögött. Nagy teketóriával sípolt vagy hármat, az állomás főnök sza­lutált s a kis gép örvendve megállóit. Rengeteg utasa volt, füstös képű ci­gányok, hosszú, zsíros hajú oláhok, fáradt, egész héten városi port szitt kereskedők és sok urinép. Hemzsegve tódult ki a tömeg. A kosa­rakat kis gatyás kölykök vitték kidagadt inu karral. A villák, a szebbek lassanként eltűn­tek s a poros országúton csak mogorva kopottfalu vincellérházak, meg kidült-bedült kapuk vigyorogtak. Mari is megfogta a szatyort és ment a tömeg után. A szeretője a háta mögött kullogott. Szőke kis bajuszát pödörgette folyvást, kerek kalapját mélyen a szemébe húzta, nagy fontoskodással rakta a lábait, mély nyugalommal, erőltetett hidegvérrel s úgy nézett ki, mint ahogyan néki illett: a szabólegénynek vasárnap délután. Kijöttek Marival — nyaralni. A tömzsi szolgálóval régtől fogva jóban voltak. Tudta a nagysága is, hogy elveszi. Módjában állott, hát miért ne ? A heti béréből futja. Mart meg mosni fog vagy vasal. Rendben lesz. A szeretet is meg van mindkét részről. Jól van na ! Az országút porába csoszogott Mari. Ludtalpu volt az istenadta, Lakatos Endre, meg, a szabólegény csak félve fontoskodott utána. Még beporozza a^cippjét, a fényesré mbickoltat. Perzselő, rekkenő hőség tikkasztotta a torkukat. Szinte sütött a föld. A völgyből, ha felnéztek, egy-egy elszórt ház fedelének fénye csapott a-^íjemükbe. A, nagy csend, a hőség, a sók szőllőkaró egyformasága bágyadt nemtöfíödiöhilJéggöt rfögácíta őkél&vlB Mari a pottei-Jvwrte, aioílogéiry ' atnejp kerülte. MegsoteslHa végre. íé „Ne rúgd már a fődet I“ — ................. Ma ri megállóit. A legény hátra­nézett. Végigmórte Endrét. Teiijtöl-talpig. Megmustrálta. Az|án vissza fordult. Meg­indult. A legény is. A kérésztől nem messze kátyus volt az ut. A kiszáradt pocsolya helyén színig por. Mari bosszúból belérugott, A legény ijedten ugrott odébb. „Ne rúgd már, ha mondom!“ Erre várt Mari, csak erre. No most', visszaadja a kölcsönt. „Knyje, beh finyás vagy lelkem. Azt rugóm, ami vau. Nem tetszik? ne gyére.. Hittalak? Hitt ,a fene? Jött vóna Pista, csak mondtam vóri egy zökkal.“ Meggyorsította a lépteit Mari. Hirtelen befordult egy szőllőbe, széles,^pagy léptekkel, neki indult a dombnak. A legény meg utána. Lass», ceremóniás kmnolysiggaEn'É^yre a földet nézte, meg pederte a bajuszát, ügy bámulta a föld-t, mint akit nem érdekel sem a föl(\,,seffl jippnjiptt^ csak azért megy, hogyhát menjen. / Mari kifáradj aztán meg hangyabolyr hoz is ért. Megállóit. Nézte a nyüzsgő .^oka-d dalmat. Ránézett a legényre, az; látta ; de bánta is, előre baktatott. Mari /elforgatta p bolyt, elővette a keszkenőjét, belemártotté* megszagolta. Erős ecet szagu volt a kepdp* s nyüzsgplt mjM ft ?ok ható Mák­ban meg 'feketélett a feltűrt, porhanyós föld . . - Ji-h Hoíidtivíi iám „Te ! Várjál!“ — kiáltotta és szaladt a legény után. Utolérte, elibeállott. „Szagold meg, ne!“ — s odatartotta a kendőt. - SJJ Vji0d ’ aad Fqlyt. köv. jliso'1i8t Berlini Augusztus hó 17. és 18-án a 'rtfcssőr Dnrghatdi Vádi Ezenkívül fellépnek : Vágfe^CSS.? Sz&sg 1100^ KbvSfös------------------------------—-----------------iVOaVcA------inofdiypofí «brteoffi n «u- nqiA Jolsu^oiH-. J3 öv£3 líojhoq earn a ,iinéí harcoló, féttékpnyteöéőqjsíésB gyűlölködő társadalmi í r&egeifóM9& ^ wAejtádrifé az egymásra utaltság érzésének. Ä nemzeti irány legkonzervativebb kép­viselőinek előbb-utóbb meg kell érteni, hogy au nemzetiy társadalmuk . ^aak a hasznos, jólétet-adó, jövedelmező ^inun-- kában Jehet? egyedül egyeáitenii Viszont1 a legszélsőbb,, előbbrutopp /megértik,'* npgy a munka csaíf jM^i^'^kével, ahol tőke van és a javak igazságosabb elosztásáról csak ott lehet szó, ahol tóke vaa, tehát van mit elosztaniamem íné-I ód HDJssDjjna i rieíöla ia^qsiía ... Ha ezt. megértik, akkor a tarsa-.i dalom összes rétegei egyesülhetnek azt intenzivebb, j vakat termelő, jólétet fokozó nemzeti munkában, ; anélkül, hogy külön érdekeikről, külön felfogás saikról, külön világnézetükről le kel-, leneimondaniok. i, _________________ ,______, . oS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents