Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-06 / 172. szám
Szatmár, 1910. aug. hó 6., szombat. 1/2, szám. XJ.U, Wvam. POljnSßELAl Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V, évre S K. */4 évre 3 K, i hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 ............ 8........... 4„ .. V50 Eg y szám ára 4 fillér, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9 szám. cd Telefonszám: 107. Mindennemű dijaK Szatmáron, a lap kiadóhivatalában iizetendók Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb álban köetH- tctneü. — Az apróhirdetések kö/.ótt minden szó 4 fillér. Nyilltér sora 20 fillér. A szatmári ref. papválasztás A papot a hivő lelkek a saját lelkűk számára választják. Ez benső, bizalmas dolguk nekik és hiába osztozkodik közvetve a közügy és a társadalom is abban, ami jót, rosszat ez a választás hozhat a híveknek, beleszólni abba még sem szabad, legfeljebb feljegyeznünk lehet azokat a mozgalmakat, amiltet a választás támaszt. A tapogatódzások elsődleges korszakára elkövetkezett most az az idő, amikor a vélemények határozottabban kezdenek Halaku'ni, sőt nagy többségükben egész határozottsággal egy olyan lelkész meliett nyilvánulnak meg, akinek érdekes egyénisége az érdektelenek figyelmét is megérdemli és eddigi pályafutása tanúságokat szolgáltat egész általánosságban arra is, hogy az újabb korok változott körülményei között a lelkészi hivatásban milyen újabb leiei nyílnak meg a kiválóságnak és milyenek azok a szempontok, amelyekből ezt az érdemességet megállapítani lehet. Osváth Pál ref. lelkész, akire mindez szól, eddig négy helyen lelkipásztorkodott : Zsarolyánban, Nyírtasson, Kisvárdán és Dögén. Szinte végzet- szeiüleg mind a négy helyen az egyházközség gazdálkodását elhanyagolva, épületeit romladozva s a hivők lelkesedését az egyházuk iránt kialudva találta. S mind a négy helyen az épületeket felépítette, az iskolákat rendbehozta s mindezt azzal a gazdasági leleménynyel, amelyre nyilvánvalóan szükség volt a saját híveiktől is elhagyatott s amúgy is szűkös viszonyok közé helyezett kis református eklézsiáknak. Ezt mutatják már rég viselt dolgai, mikor például bement Zsarolyánba és az egész templomban nem volt széke senkinek, csak a papnak s aztán egy év alatt mérnöki terv szerint a templomot újra építtette, egész uj iskolát építtetett és legutoljára paplakot. Minderre gyűjtésen és lelkesítésen kívül abból szerezte a pénzt, hogy a híveit összeállította, útépítést, aratást vállaltatott velük és a vállalkozás tiszta nyereségéből alkotta azt, amire nélkü- lözhetlen szükség volt. Azután Nyirtassról addig járt a mmiszteriumhoz, mig az ő kezdeményezésére, legelőször az országban, az állam megadta az építés faanyagát ingyen és Osváth Pál ismét épített egy uj templomot. Azután Kisvárdán lett utóda annak a Rácz Istvánnak, akinek most másodszor készül utóda lenni. Ott nem volt sokáig, mert a nagyobb méretű dögéi egyház hívta meg, de azért hir- telenében ott is összehozott egy tem- plomépitési a'apot. Dögén 16 éve van, egy egészen uj templomot építtetett és számokba szedve a tevékenységér, ezen idő alatt 140,000 koronát áldozott az egyháza saját gazdasági és kulturális céljaira. Mindezekben aztán az a szép és Olga esete. Irta: Göndör Ferenc. (Folyt, és vége.) Ez volt az első szava négy hónap óta Olgához és most sem törődött tovább egy pillanatra sem vele és amikor a leány boldogan mondott köszönetét, ő már egy aktacsomóba mélyedt. Olgának pedig egyre nőtt az önérzete. Most már köt ruhája is volt és ő tisztán, frissen járt be naponként az irodába és lázasan dolgozott. Elmúlt a régi félénksége, ruganyos léptekkel lejtett végig az utcán, merészen a szemébe nézete mindenkinek és kezdte észrevenni a fiatalembereket. Lassanként fölfedezte magán, hogy ő csinos leány, csinosabb mint sok barátnője. Olgának ébredeztek az ösztönei, kezdte érdekelni az élet. Fiatal főnökét naponta ezerszer megcsodálta. Végtelenül imponált ennek a csúnya és kellemetlen modorú embernek bámulatos erélye. Miközben számlákat és fizetésre fölszólító, majd pörrel fenyegető leveleket irt, egy pillanatra fölemelte okos, szőke fejét és ránézett arra a jelentéktelen alakú ifjú emberre, aki Íróasztala mellől olyan bizto- san, olyan ellentmondást nem tűrő hangon intézkedett, mint egy fejedelem. Soha sem látott ő még ilyen komoly embert, ily^-n komoly férfiút. Akinek senki sem imponál, aki rá se néz a nőkre, aki erős igazságos és félelmetes. Olga az ő egyszerű, szegény szüleinek csodákat beszélt fiatal főnökéről. Folyton róla beszélt odahaza és érezte, hogy valakinek csak el kell mondania, mifé e ember az. Csúnya, értelmes arca megütötte az erejével, ha a fénytelen szemei egy közömbös pillantást vetettek irányába. Olga ennek az embernek irigyelte az eszét, a tudását, a gyönyörű energiáját. Okos leány volt, nagy célokkal, föltámadó sok ezernyi álommal, egyre növő akarattal, fejlődő fizikai erővel, sok friss kedvvel: de ez a fölény lesújtotta Látta, hogy ez az ember sokkal okosabb, mint ő, sohasem érhet el a nyomába. Irigyelte Olga fiatal főnökét és iránta való lelkesedésébe vegyült némi szelíd keserűség. Odahaza az édes anyjának ped’g egyre többet beszélt róla. Nemsokára elmúlott már a keserű őrzése is és valami alázatos ság lopta be magát a szivébe. Gyögyörüséggel hagyta magát legyűrni a főnöke tüneményes erejétől, megadta magát szelídek, türelemmel és nagyszerű elragadtatásokba borította őt főnöke méltóságos erejének rideg tobzódása. Kibékült magában vele, megnyugodott és lassan-lassan szerelmes lett a torz kis ember rettegett energiájába. ügy érezte, hogy ők tökéletesen értik egymást, komoly, szép barátság fejlődött ki köztük és Olga ezen gyönyörű izgalmakkal teljes vívódása közben egészen elfelejtkezett arról, hogy fiatal főnöke erről mit sem tud, sőt azt sem látszik tudomásu1 venni, hogy ő is él. Olgának még nem volt dolga fiatal emberrel és nem is csoda, ha fogalma sem volt róla, hogy valósággal rabja lett a főnökének, akit előbb bámult, csudáit, irigyelt, majd a legkétségbeejtőbb alázatossággal maga fölé emelt, ő nem tudta, mi ez, de az a szikár, torz arc mindig a nyomában volt, üldözte, elkísérte haza, bement királyi bátorsággal a szabómühelybe, kinézett a gépszijak mögül, nem tágított, ott maradt, Olga meg — mert mindig vele volt — mindig róla beszélt. Az irodában egyre kevesebb lázzal, mindinkább fogyó mohósággal irta Olga a számlákat és a fizetésre fölhívó, majd pörrel feiVegető leveleket. Fátyolos szeme egyre gyakrabban tévedt át az íróasztal felé, ahol aktacsomókba temetkezve a gép kitartásával dolgozott főnöke. Olga u ár megbé- kült magában vele: ujongó örömmel, alázatos, meleg nézésű szemekkel nézett reá hosszan, egyre gyakrabban. Leányos egészsége igy nagyon hamar tönkrement, Percekig nézett — immár nyíltan, bátran — a folyton dolgozó fiatal ember felé, boldogságot sugárzó arccal, álmatag szemekkel ... Olga egy napon kötelességéhez képest a maga fogalmazta üzleti leveleket átnyújtotta fiatal főnökének. Az villámgyorsan futotta át őket és szokott száraz hangján szólott:- Már megint elhibázta, kisasszony. Sajnálom, de a cég nem reflektál tovább az ön szolgálataira. Elsején elmehet. PANKLER-féle mosódé reltem és biztosítom a nagyérdemű közönséget a pontos és kifogástalan munkámról tisztelettel gyártelep Kölesey-u. 8. Főüzlet Kazinczy-u* 11* KRISTÁLY GŐZMOSÓ GYÁR Fióküzlet Árpád-u* a Pankler-féle mosoda helyiség* ÉS VEGYTISZTÍTÓ INTÉZTE.
