Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-05 / 171. szám
Szafmár, 1910, aug. hó 5., péntek. 1/1, szám. V» H Aík.'í: W«n. FfimTC&KBEI FOIdOElRAI Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V» évre 6 K.l/. évre 3 K, i hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 „ „8 ........... 4.. „ .. V50 Eg y Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákcczi-utcza 9. szám. oa Telefonszém: 107. Mindennemű dijak Sr.atmáron, a lap kiadóhivatalában Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban keltetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4- fIBér. Nyilttér sora 20 fillér. Á fain meghódítása a kereskedők által. A magyar kereskedelem és ipar jövendőjének legfontosabb problémája Magyarország belső piacának kiépítése, vagy ami azzal egyértelmű, a magyar falu meg hódítása. Magyarország háromuegyedrósze falu, nem fogyaszt semmit és igy nem szolgálhat egy hatalmas ipari termelés és kereskedelem alapjául A falu meghódítása tehát az az igen fon'os feladat, amely a magyar kereskedelemre és iparra hárul. A falu meghódítása elé azonban óriási akadályok gördülnek. A falusi nép elmaradottsága, konzervativizmusa, a mezőgazdasági cselédek és munkások olcsó munkabére az agrárizmus politikai és gazdasági hatalmának alapja. Ezt a hatalmi alapot támadja meg az előretörő és ku'turterjesztő kereskedelem, ezt védelmezik kétségbeesetten az agráriusok képviselői, a nagybirtokosok s azért egész bátran állíthatjuk, hogy az agrárizmus és merkantilizmus közötti küzdelem ütköző pontja a falu. Az agrárhatalom fellegvára a falu s bár a falu meghódításától függ a magyar kereskedelem és vele együtt az ipar fejlődése, az agrárok minden hatalmukkal a falura feküsznek s a kereskedelem útját elállják. A kereskedelem szempontjából a falu lakosságának tulajdonképpen csak karom nagy csoportja bir különös fontossággal. A mezőgazdasági munkások és cselédek, valamint a kisbirtokosok. Az első két csoport, a mezőgazdasági cselédek és munkások Magyarország lakosságának csaknem a felét teszik. S ez az óriási tömeg, mint fogyasztó tömeg, alig jöhet számításba. A mezőgazdasági cseléd és munkás elmaradott, tudatlan. Kulturszükségletei nincsenek, beletörődött a fennálló bérviszonyokba, amelyek f'őkáp természetbeni szolgáltatásokon alapulnak. A cseléd mindent természetben kap. Ruhát, lakást ás élelmi szert. Készpánzjövedelme alig nagyobb 50—60 boronánál. A mezőgazdasági munkás pedig szintén kedveli a természetbeni munkabért, ezért vállalja el részért az aratást és a cséplésí, ezért műveli meg részért a burgonya vagy kukoricaföldet, úgy, hogy jövedelmének aránylag csekély része készpénz. Hí még ehhez hozzávesz- szűk, hogy a mezőgazdasági munkabérek általában igen alacsonyak, teljesen tisztán áll előttünk, hogy a magyar falu lakosságának legtekintélyesebb része a kereske delem és általában a fogyasztás szempontjából a városi lakosság mellett messze elmaradt. A kereskedelemnek és a piacot kereső magyar iparnak tehát elsőrangú érdeke, hogy a mezei munkabérek emelkedjenek s hogy a mai naturális szolgáltatásokat lehetőleg pézzértóken alapuló tiszta bérviszony váltsa fel. A cselédek és munkások mellett a harmadik fogyasztótömeg a kisgazda. A kisgazdák azonban Magyarországon rendkívül elmaradott gazdálkodást folytatnak, Tudatlanok, igen sok helyen még régi, háromnyomásos gazdálkodást folytatnak, a nagyhozamu gumós növényeket nem kedvelik s a termelési eszközeik primitívek. Ami kevés készpénzt keresnek, az elmegy adóba, úgy, hogy tulajdonképpen bulturfogyasztásra kevés esik. A kereskedelemnek elsőrangú érdeke, hogy a kisgazdák száma a nagybirtokosok rovására növekedjék, hogy a kisgazdák tanuljanak intenzív gazdálkodást folytatni és hogy a kisgazdák kifosztására alapított magyar adórendszer gyökeres változáson menjen át. Meg kell tehát hódítani a falut a magyar kereskedelemnek. S a folytonosan előretörő kereskedelem el is indult a hóditó utou. A kerezkedelem kultúrát terjeszt, bulturszükségletet ébreszt s azért önmaga váltja ki azokat a hatásokat, amelyek a magyar faluból egy nagy fogyasztó telepet teremtenek. Azonban a cselédek és munkások munkabérköveteióse, a kisgazdák terjeszkedése ás kulturális emelkedése a régi nagybirtokosok politikai és gazdasági hatalmát gyökerében Olga esete. Irta: Göndör Ferenc. Olga tizennyolc esztendős volt és még egyetlen szerelmet sem élt át. Az Olga-féle leányoknál nehezen megy a szerelem ; nincs idő és bátorság hozzá. Amikor az embernek szegény szabó az apja és négy kis testvére is van, bizony akkor nem igen nyílik alkalom valakire szemet vetni. Oigáék nagyon szegények voltak, a napi szükségleteket csak súlyos küzdelmek árán szerezték meg. La kásuk szűk és piszkos volt, Olga hiába takarította folyton, a gyerekek rendetlenkedtek, nem lehetett tisztán tartani. Olgának ez nagyon fájt, mert ezekbe a primitiv viszonyokban sehogysem illet az ő idegesen finom egyénisége. Négy polgárit és egy kereskedelmit járt, kellő olvasottságra tett szert és minden tekintetben komoly intelligenciával rendelkezőit. Valami forró vágy égette folyton egy kis fizikai tisztaság után. Kikivánkozott a környezetből, amelyet megutált, mivelhogy a szó szoros értelmében fojtogató volt otthonának levegője. Az iskolákat is azért végezte el nagy ügygyel- bajjal, hogy bejuthasson valami irodába pénzt keresni; enyhüljön kissé odahaza az élet. De borzasztóan szerencsétlen volt. Nem tudott állást kapni, nem is igen ajánlkozhatott, mert soha még egy tisztességes ruhája nem volt. És mennyi ember él a földön, akiknek egy öltözet rendes ruháján múlik a szerencséjük. Akiknek sohasem volt még egy öltözet rendes ruhájuk és akik e miatt nem bírnak semmihez hozzájutni. Mennyien élnek ezen a földön olyanok, akik epedve várják az első jó ruhát ... Olga gyötrő erővel érezte a szerencsétlenségét és égette a testét a kopottsága. Ha az utcára ment, félszegea, gyáván lépdelt megijedt minden ismerős arctól, összerezzent, azt hitte, az ő gyűrött, ócska ruháját nézi, amelynek rojtos a szegélye. Hogy mert hát ő ebben az örökös rettegésben egy fiatalemberre ránézni 1 Érthető tehát, ha Olga tizennyolc eszlendős kora ellenére szerelemre még nem gondolt. Hiszen még sohasem volt egy tisztességes ruhája. Történt azután, hogy Olgára rámo- solygott a szerencse. Állást kapott. Bele került egy nagy üzlet irodájába. Boldog- ságos érzéssel foglalta el a hivatalát. Egyelőre csak negyven korona havi fizetése volt, de megjött az első jó ruha és tizennolc esztendős leány-szivében kivirágoztak az álmok. Szédületesen nagy perspektívák nyíltak meg előtte, gazdag képek zajlottak az ágya fölött, tündöklőén szép volt a nagy jövő: fehéren, hullámozva jön a tisztaság. Ragyogó kedvvel járt be mindennap az üzletbe. Vézna, törékeny teste kiegyenesedett, arcának szubtilisan finom vonalat határozott, energikus kifejezést öltöttek. Egyszerre kitűnt, amit senki sem vett eddig észre, hogy Olga kellemes arcú leány. Szorgalmas volt, dolgozott kitartóan, ambíciója uj és aj területeket biztosított neki a munkában. Az első három hónapban megállapította a cég, hogy Olgának föltétlen talentuma van és az iroda nagyon hasznos alkalmazottat nyert benne. És a cég méltányos volt. Az iroda vezetője a eégfőnök huszonnyolc éves fiú volt: ismert zseniális üzletember. Az egész nagyszabású üzlet minden terhe az ő vállára nehezedett. Vaskezekkel fogta össze az ezer irányba szerte ágazó szálakat. íróasztala mellől káprázatos energiával vezetett, dirigált a', irodai és üzle i alkalmazó taknak, munkában megöszült édesapjának, mindenkinek. Ez a maradha- tósan sápadt, kissé torz arcú fiatalember ellenállhatatlan biztossággal kormányozta a dolgokat, szellemének leigázö, terrorizáló erejével mindenkit a maga hatalma alá gyűrt. Ez az ember a maga csalhatatlan látású, kitűnő szemével csakhamar észrevette, hogy Olga becses munkaerő, akiből valamikor még szellemi munkása is lehet az üzletnek. Az ötödik hónap elején a szokott rideg szűkszavúságával mondotta Olgának : — Kisasszony, a fizetését hetven koronára emeltem föl. Folyt. köv. PA N K LE R-féle mosoda Ät “ra Zérdemű közönséget a pontos és kifogástalan munkámról tisztelettel Gyártelep Kölcsey-u. 8. Főüzlet Kazinczy-u- 11. KRISTÁLY GŐZMOSÓ GYÁR Fióküzlet Árpád-u. a Pankler-féle mosoda helyiség- ÉS VEGYTISZTÍTÓ INTÉZET.
