Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-30 / 190. szám
190. ózam. XLH, ?v#o'vam, Szatmár, 1910. aug. hó 30., kedd. wMMAi Hifiáp. Előfizetési dij : IHélyben: 1 évre 12 K.l/, évre 6 K, V« évre 3 K, i hóra I K '■ Vidékre:,. 16 ., , 8 ........... 4,. „ „150 Eg , sxám ára 4 füí r. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákcczí-utcza 9. szám. ra Telefonszárn: 107. Mindennemű dijak Szatmárira, a lap kiadóhivatalában fizetendők . ‘J?' \V' A gyömbéres talizmán. Ne mondja senki, nem is mondhatja, hogy rémlátók, képzelődök, vagy éppen kötekedők vagyunk, mikor azt Írjuk, hogy az országot két határról is íenyegeti a feketeujju, gyászos, pusztító rém: a kolerajárvány, amelynek erejét már oly sokszor volt szomorú alkalma ennek az országnak meg- ösmerni. Ne mondja senki, hogy képzelődünk, mikor a képzeletünket amúgy is embertelenül izgatja Ököritó és Krassó- szörény, a tüztől perzselt, víztől íel- puffadt hulláival. Nem volna csoda, ha ezek mián benne is lennénk a fekete rémek látásában, mikor azt mondjuk, hogy a tűz után, a viz után a nyakunkon a dögvész. De nem ijesztgetni akarunk, nem is tudnánk ijesztgetni. Vagy legalább is nem tudnánk annyira, mint ameny- nyire képes erre maga a kolera réme, annak veszedelmes közelsége. Kötekedés vádjával sem illethet bennünket senki, mert sokkal komo- yabb, sőt szomorúbb az ügy, semhogy kicsinyes kötekedésnek lenne helye a környékén. De mikor az ember képzelete, még hypochondernek sem kell lenni ehhez, annyira izgul az egészséget, az életet fenyegető veszedelem közeledté nek érzetére, kapkod az élete érdekében, kapkod fűhöz, kapkod fához, kapkod a legutolsó szalmaszálhoz is: a hatósági gondoskodáshoz. Hiszen tudjuk mi azt, hogy ez a hatósági gondoskodás ha nem előbb, de utóbb bekövetkezik. Láttuk Ököritón. A hatóság gondoskodott arról, hogy az a hulla, amelyik oda nem égett és amelyiket az éhes kutyák el nem hordtak, el legyen temetve, a katasztrófa színhelyén inspekciót tartó közigazatási gyakornok előrelátása figyelmeztetett bennünket, újságírókat, hogy négyszáz ember borzalmas pusztulásánál lehetőleg tartózkodjunk a túlzásoktól s végül ugyancsak a hatóság gondoskodik arról is, hogy a katasztrófa helyén díszes monumentum emelkedjék. Szóval mindenről gondoskodott a hatóság, csak éppen arról nem, hogy a bilétás bál közönsége ne táncoljon át a tüzhalálba egy tüzveszedelmes juhakolban. Jól tudjuk ez esetben is, tapasztalásból tudjuk, hogy ha — amitől a legfelsőbb hatóság mentsen meg bennünket — a fekete rém belopózva néz blakainkon, ajtóinkon, a földi hatóság stante pede résen lenne, a rikkancsokat eltiltaná a rémes hírek kikiabálásától, bennünket váltig szidna az ijesztő hírek közlése miatt és végül kiosztanák a kolerajárvány idején szokásos gyöm- béres talizmánt, a gyömbérrel megtöltött kis zscskót, ami attól jó, hogy aki azt a nyakában hordja, biztosan egészséges lesz, ha a járvány ki nem kezdi. Mikor azonban a város utcáin csavarogva az utszélen büziő posvá- nyok, pocsolyák förtelmes vizéből száz ujjal integet felénk a betegség, a mi örökösen kötekedő, kielégítetlen túlzottságunk sehogysem akar megelégedni azzal a gyömbéres talizmánnal, amit eső után akasztanak a nyakunkba. Azaz minket csak kielégítene, sőt mi hajlandók vagyunk megélni, egészségesek maradni és megkovéredni a gyömbéres talizmán nélkül is, mindössze attól tartunk, hogy az uton- .utfélen viruló pocséták keblén táplált bacillusok nem fogják respektálni sem a gyömbért, sem a talizmánt, sem a hatóságot. De hát ne tréfáljunk, mert nagyon komoly ez a dolog, amiről irni akarunk, sőt nemcsak komoly, hanem egyszerűen szomorú és csak éppen bizonyos méltányos nívón akarunk maradni, hogy azt nem mondjuk : botrányos. Maradjunk hát a „szomorú“ jelzőnél, mert biz'isten mélyen elszomorító dolog az, hogy nálunk a hatóság mily keveset törődik a köztisztasággal, holott ezt már nem nekünk kell megmagyaráznunk, hogy a járvány kedvenc útja a nyomor és a piszok. Sokszor felszólaltunk mi már a bacillustenyésztés ellen, de — mintha csak nem a közegészségügy és a közérdek követelné a rendet, mintha csak éppen nekünk tisztogatna a hatóság: a sajtónak — csak azért sem csinálnak rendet. HirdetéseK: V .í>.7 t;« - v Készpénzfizetés mellett., a legjutányosabb árban köiz*n\'5',..<; _ *■ telnek. — Az apróhirdetések körött minden szó 4 fillér. ■?!. í Nem kell keresni sem, csak olyan dolgokat dörzsöltünk az illetékes körök orra alá, amelyek felháborítják az emberi, hiszen uton-utíélen beléjők botlik az ember. ♦ Csak egy párat említünk fel. A Töltés-utcán disznó fürdőket tartanak fenn. A Tompa-utcán egy seprűvel ki lehetne seperni a folyókát, a melynek poshadt vize olyan bűzt terjeszt, hogy az ember szédül tőle. Az Árpád-téren olyan zöldvizü pocsolyák vannak, hogy bármely tengerszem fehérre sápadna a láttukra. A Tisztviselőtelepen, a Vajay-ut- cábap a közlekedést is elzárja a tócsa, a büzösvizü pocsolya, ha egy kis eső van. A Kazinczy utcán végigbüzlik a folyóka vize. A Honvéd utcai árok állati nulláktól bűzös. A Rákóczi-utcán, a Kisfaludy-ut- cán hajózható pocsolya van. De mindez csak egy kicsiny része, úgyszólván mutatvány a mi piszoktól, szeméttől büziő városunkból. A többit elmondják a hozz’ ík napról-napra érkező panaszos levelek, amelyek a város minden részéből ordítva kiáltják a segítséget. Nem mondja a hatóság, hogy kötekedünk, tessék utánanézni a dolognak most, amig nem késő, azután ha nem mondtunk igazat, tessék lecáfolni bennünket, ha azonban igazat mondtunk, tessék felháborodni a saját hanyagságán. Ha már mástól nem, a főorvos úrtól okvetetlenül elvárjuk, hogy mint a közegészségügy őre, beleavatkozik ebbe az ügybe és ahol lehet, leseperted, beíöldelteti a büzfészkeket, ahol nem lehet, ott legalább fertőtleníti. flllfaltni Visit beiratáskor gyermekkalapok, sapkák, ingek, nyakkendők, keztyük, harisnyák, ernyők, zsebkendők és egyéb felszerelések beszerezhetők : Somlyai divatáruházában Leszállított árak. Szolid kiszolgálás. Legdusabb választék. Alkalmi vásár. Egy tanuló felvétetik.
