Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-04 / 170. szám
XML ÄvVvam. Szatmár, 1910. aug. hó 4., es.törtök. 1/0. szám. Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Helyben: 1 évre 12 K, ‘/j évre 6 K, »/« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 8............ 4 ..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett, a legjntányosabb árban kifesttetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 ffBér. Nyilttér sora 20 frlfér. Jó pihenést I A t. Ház tegnap befejezte munkáját. Legfontosabb részét annak a nagy, nehéz, nemzetboldogitó munkájának, amelyért a nemzet megválasztotta. Amelyért a kormánypárt annyi hangzatos Ígérgetést elpuffogtatott, any- nyi pénzt elköltött és a választásokon annyi erőszakot elkövetett. Nagy öröme nem lesz a nemzetnek ebből az egész munkából, megmutatta a kezdet, amely az első pihenőig csak gyors szavazásból és az az ország legégetőbb kérdéseinek félre- tolásából állott. A t. Ház képe már kialakult, fotográfiája megvan, olyan kép, amely csak Bécsnek tetszthetik, de amelynek fáradt, régen ismert vonásai a magyar nemzet igazi bajaira csak petyhüdtséget, indolenciát és szolgaságot mutatnak. A t. Ház eddigi programmja elárulja a töhhit is. Amit Bécs akarni log, azt megadjuk. Amit mi fogunk akarni, azt Bécs leszavaztatja, van elég ereje hozzá a magyar képviselőházban és van embere, aki azt végrehajtsa. Pénz, katona, ez kell Bécsnek és ha azt megkapta, ki törődnék vele, hogy az ország sok-sok baját miként kelljen meggyógyítani. A pénzt és a katonaságot Bécs megkapja anélkül is, hogy csak mulő kis időre törődnék azzal, milyen nagy átok alatt nyög ez az ország. A nép eladósodott, szegény. Ha a jómódról, egy kis földről álmodik, úgy Amerikáról álmodik. Ki gondoljon a bajával? Azok-e, akik évszázadok óta kihasználták és akik éhbérért dolgoztatják ? Akik mindig süketek voltak feljajdulá- saira, akik a zsebükre, a hatalomra ütöttek, amikor a szivükre kellene a kezüket tenniök. Azok-e, akiké a föld, akik a t. Házba a maguk képviseletét küldik, tehát megint csak azokat, akiket süketséggel vert meg az isten. Választ a nép? Szabadon, megvesztegetés, presszió, csendőrszurony és kis adósságainak összevásárlása nélkül ? Az urak választanak és mert azt akarják, hogy itt továbbra is az történjék, amit ők akarnak és csakis az, — ki beszélt komolyan a t. Ház nagy „munkamezejéről“ az általános, egyenlő, titkos választásról ? Éppen ellenkezőleg. A maguk megválasztását védték és ezzel az egész rendszer törvénytelenségét igazolták. Volt-e szó a t. Házban a drágaságról, a nyomorról, a lakásmizériákról? A drágaságért mindössze az történt, hogy a nagyföldbirtokosok ° nagykereskedőket, a nagykereskedők pedig a nagybirtokosokat okolták. Azután elmentek együtt ebédelni. S az utcán kedélyesen csevegve haladtak el azok mellett, akiknek nem jut ebéd, vagy akik aránylag szép állásban és rettenetes munkabírással, munkakötelezettséggel csak ünnepnap esznek húst, sótét odúkban laknak és penészvirágok az asszonyaik, gyermekeik. Miért is tudná azt a t. Ház, hogy milyen drága a piac, amikor a piacra ballagó asszonynak alig marad valami fillérje az élelmezésre a lakásuzsora miatt. S hogy piszkos, fertőzött barlangokban lakik, mert enni is kell, de az agyonhamisitott, megmérgezett élelmiszer méregdrága. A városoknak ezt a lakosságát, a kishivatalnokokat, a kisiparosokat és munkásokat ki képviseli a t. Házban? S a t. Házból ki gondol mindezekre, áruikor itt Bécs dicsérete és itt a nyaralás ?! Eddig sokat dolgoztak a képviselő urak, most megérdemlik, pihenjék ki magukat. Kicsi, elszegényedett, jégtől elvert vizártól elmosott falvak, piszkos, beteg városi sikátorok sóhajtják utánuk: Jó pihenést ! Legolcsóbban vásárolha tunk üveg, porcellán, lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Kegyelem! (Marcel Prévost.) Dufresne asszony levele Lalaube Jakabhoz. Istenem! mennyi habozás előzte meg ezt a levelet! Hányat kezdettem már meg s téptem szét a jelenlegi előtt, amelyet valószinüleg szintén nem fejezek be . . . Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a helyesírás ellen gyakran vétek, még pedig erősen ; de ezek a vétségek nem olyan nagyok, azt hiszem, mint . . . Aztán meg maga úgy meg tud engem félemliteni 1 A mikor reám szegzi nagy szemeit (milyen szépek !), azt sem tudom, mit beszélek, mit gondolok : boldog vagyok, hogy mellette lehetek, pedig úgy szeretnék menekülni, eltűnni egy kis sötét zugban, a hol nem látna meg . . . Ne nevessen rajtam, kérem, amikor ezt a levelet elolvassa! Látja, sokszor elgondoltam magamban: nagy szerencsétlenség volt férjemre nézve, — szegény Lajosom! — a reám nézve is, hogy maguk keUen Calaisban találkoztak a fegyvergyakorlat alkalmával. Ott nem volt magának kivel társalognia, csak ő vele, és ő olyan jó, olyan szívélyes és annyira bá múlja magát! Persze, hogy meg kellett barátkozniok egymással. A tartalékos hadnagyok szolgálati idejük alatt egyformák, ugyebár ? De a mikor letelt a két hét s kiki újra kezdi polgári életét, észreveszi ez is, az is, hogy nem azonos a társaságuk, a vagyonuk stb. Ó, én csak egy libácska vagyok, de jól láttam, mennyire meg volt lepetve szerény helyzetünkön, a mikor először jött hozzánk ebédre, A lehetőségig kitettünk magunkért, vagy egy hétig beszéltünk erről az ebédről Lajossal, de fájdalom, nem cserélhettük ki lakásunkat, bútorainkat, cselédünket jobbal, nemde ? És Lajos csak 4000 frankot kap a ministeriumban, tudja! Mennyit szenvedtem akkor este ! Azt képzeltem, hogy távozásakor kikacagja Lajost, kikaeag engem, kikacagja az ebédet, a lakást meg a cselédet. Lajos is ettől tartott ; nem tudtuk egymásnak megmondani s szomorúak voltunk. Elgondoltuk magunkban : „Unatkozott; közönséges embereknek tartott, hisz naponként nagy urakkal van együtt. Nem jön vissza többé . . S ime, mégis visszajött, még pedig elég gyakran. Mind a ketten nagyon boldogok voltunk. Kivált Lajos, mert eleinte maga úgy megfélemlített engem, hogy ki se tudom mondani, de később, a mikor egy kissé megszoktam, azt hiszem, nekem szereztek legtöbb örömet látogatásai . . . Nem tudtam megérteni, hogy maga, a ki a legelőkelőbb körökben fordul meg s valószinüleg annyi szellemes, müveit, szép nőt lát, hogyan vesztegethet annyi délutáni órát reám, a ki olyan tudatlan, egyszerű asszonyka vagyok ... A mikor egy napon megfogta kezemet s annyi kedves dolgot mondott, — hogy szép vagyok, hogy mindig reám gondol, hogy szeret — azt hittem, álmodom s álmom oly gyönyörű volt, hogy szerettem volna sohasem felébredni belőle . . . Olyan gyöngéden beszélt velem! Azt mondta, hogy tisztel, hogy jól tudja, milyen tisztességes nő vagyok s a világért sem akarna szerencsétlenné tenni s hogy különben is sokka! jobban szereti Lajost, semhogy megfosztaná becsületéből. Csak annyit kért tőlem, engedjen meg, hogy szeressen . . . Hogy is tudtam volna megtagadni kérését ? Azt hittem lehetséges egymást szeretnünk s mégis okosoknak maradunk, mert nagyon szerettük Lajost mind a ketten. S lassanként, minden erőszak nélkül sok olyat vívott ki tőlem, a mit sohasem adtam volna meg azelőtt. Ah! mennyire ismeri a nőket! Maga mellett úgy érzem, Nemény Testvérek SAVOY nagy száll oda Budapest, József-köpu t 16. sz. Telefon 154—08t A főváros legújabb és legmodernebb elsőrangú szállodája a város központjában. 120 vendégszoba. Olvasó ós társalgó termek, központi gőzfűtés, fürdőszobák, lift, Vacuum-Cleaner. Minden szobában hideg- és meleg vízvezeték. Villamos vasút közlekedés az összes pályaudvarokkal. Mérsékelt árak. A legfigyelmesebb kiszolgálás.
