Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-25 / 186. szám
2. oldal SZAMOS (1910. aug. 25.) 186 szám. möry Vilmát, a ki Pécsre szerződött és szokszor fogunk gondolni Virth Sári „Kis cukros“-ára is. Ugyancsak őszintén sajnáljuk azt a brettlit is, a melyért Lugossy Irén, a nem annyira művészetéről, mint botrányáról emlékezetes művésznő itthagyta a színpadot. Nem jön vissza Aitner Ilka sem, se Szelényi Emilia a bájos kis unokájával: Lilikével. A férfiak közül szilágyi Ernő, Inke Rezső, Rónai Imre, Molnár József, Barics Gyula és a nevezetes Sutyák — Kőszeghy Károly — maradtak le. Uj tagokul a következőket szerződtette az igazgató: Pongráoz Matild énekesnőt, Homoky Gabriella anyaszinésznőt, zöldy Vilma hősnőt, Dinnyóssy Juliska társalgási színésznőt, Horváth Lenke naivát, H. Reviczky E el komikát, Sz. Gajda Hona, Szirmay Hajnalka, Dinyéssy Rózsi karnöket; Vidor József hős és jel'emszinószt, Káldor Dezső baritonistát, Mihályi Károly, Darázs József, Forray Tibor, Szabó Samu és Mikusai Ozmán Mihály kar- és segédszinészeket. Ne vásároljon addig seholsem kávét, mig a Fógel-féle villamos pörkölőn pörkölt kávét meg nem Ízlelte. A régi módszerrel pörkölt kávé nyomába sem léphet ennek. Elég egy kísérlet ahhoz, hogy állandóan csakis Fógel Károly üzletében vásároljon kávét, ahol raktáron vannak a legfinomabb fajok és a pörkölés bármikor történhetik. 25°|0-ék megtakarítást ér el a háztartásban. Mágnás keverék l/s K. próba 28 kr. HÍRROVAT. A kiátkozott divat. De most már aztán csakugyan engedőimet kérünk az olvasóktól, hogy immár harmadik cikken át szórakoztatjuk a női divattal, azonban alig ösmerünk hálásabb témát ennél, mert ahol divatról van szó, azt először a hölgyek olvassák el, ahol pedig arról az átkozott divatról van szó, az feltétlenül kedvenc témája a férfinem nek, különösen annak, amelyiknek eme divat financiális oldalához fórji minőségben valamelyes köze van. De meg aztán tessék megbocsájtani nekünk ezt a körutazást a szűk szoknya és társai körül, mert hiszen az vethet ránk érte követ, aki ennél nagyobb bolondságot még sohasem tett egy szűk szoknyáért, egy mutatós decolletageért. Sőt, nemcsak cikket ir az ember érte, hanem — ami több — még olvasásra is ráadja a fejét, Aztán meg hogyne írna az ember róla, mikor azt oivassa, hogy a szűk divat immár nemcsak nekünk, bűnökben fet- rengő világiaknak, hanem az ájtatos, szentéletü papoknak is szemet szúrt. Ami anDál csodálatosabb, mivelhogy nekünk ugyancsak a földön jár a szemünk, de az istenes életüeknek csak annyiban lehet útjukban, hogy a szűk szoknya látványosságai eltakarják szemük elöl az eget, a decolletage tévedésbe ejti őket, vaj’ a csillagos égbolt szebb e vagy a fedetlen női váll. Engedelmat kérek ezért a kis profán kitérésére, de igazán semmi sértő célja nem volt s a bátorságot hozzá az a bizonyára nem sértő meggyőződés adta meg, hogy hiszen az általam igen tisztelt tisz- telendök is csak férfiak. Ha nem lenne igy, nem is votték volna taláu észre a női ruhák olyatóu fogyatékosságát, amely éppen az erkölcsi fogyatékosságánál fogva nem fogyatékos a divat szempontjából. De észrevették. És ha már észrevették, el is Ítélték. Sőt egyenest halálra is Ítélték. Kár- hozatos, rettenetes halálra : kiátkozásra. Az izgató, bűnös gerjedelmeket keltő, szép, divatos toalettek tehát indexre kerülnek, a pápa, a jó hatvanon felüli öreg ur letiltotta őket a Vatikán arisztokrata hölgyeiről, az olasz püspökök pedig még a templomba sem engedik be azokat a bűnös nőket, akik kivágott divatujdon- ságokban, szükszabásu toalettekben akarják az Urat dicsérni. Nem tudom, azt mondjam-e, hogy elkéstek az átokkal a szontéletüek avagy azt, hogy még nagyon is korán jöttek vele. Hogy elkéstek--e, mert a folyton változó divatot régen megátkozták már a szegény férjek. Korán jöttek, mert a mutatós divat, az auszlágos ruha nem járt még !e annyira, hogy a lelki üdvösségért lemondjanak róla a nők. A külömbeu teljesen jámbor, istenfélő nők, akiknél azonban a testi üdvösség mindig előtte jár a lelki üdvösségnek, akik még mindig nem követik a pénzintézetek üzleti szokását, mert mig ama zok többet adnak a belsőségre, mint a külsőségre (már t. i. az ingatlanra), a divatnak hódoló nők sokkal többre taksá 1- ják a külsőséget a belsőségnél, (í) Áthelyezések. Gehl György máv. fő- ellenőrt helyettes forgalmi főnök minőségben a kereskedelmi miniszter a szatmári forgalmi főnökséghez, — Szalay Lajos főellenőrt személyügyi referensnek Debreczenbe helyezte át. Távozó hadügyminiszter. Beavatott forrásból megerősítik azt a hirt, hogy Schönaich hadügyminiszter szabadságának letelte után lemond és visszavonul. Bejelentett öngyilkosság. Mint Rómából Írják, a magyar művészeti akadémiában, amely tudvalevőleg a Fraknói Vilmos püspök alapítása, tegnap éjfélkor titokzatos öngyilkosság történt. Mikó Endre nagyszebeni illetőségű, 28 éves művész- növendék öngyilkosságot követett el, Browning revolverrel magára lőtt, majd pedig elhagyta a helyiséget. Egy darabig vér- nyomok jelezték útját, majd ezek is eltűntek. Az öngyilkos fiatalembert a rendőrség még nem találta meg. Levelet hagyott hátra, amelyben bejelenti végzetes szándékát. öngyilkos tiszttartó. Békésmegyei Endrődről jelentik, hogy Kovács Mihály nyugalmazott tiszttartó a tőzsdén elvesztve vagyonát, hirtelen megőrült. Nyakát borotvával átmetszette, meghalt. Neje tavaly lett öngyilkos. Kolerariadalom Budapesten. A keleti pályaudvaron nagy riadalom volt tegnap este. A fiumei gyorsvonattal két munkásember érkezett Budapestre. Olaszországból, fertőzött vidékről jöttek. Az egyik az éhségtől rosszul lett s mivel la* megjelenésében, sem a nevében nem volt semmi különös varázs. De a szeme . . . Malvin. Milyen szeme volt ? Magda. Nem tudom én megmondani se. Volt benne valami a kutya hűségéből, szelídségéből . . . úgy nézett rám, mintha régi ismerősök lettünk volna. (Határozat- tan.) Azok is voltunk. Malvin. Ismertétek egymást azelőtt is ? Magda. Nem, de leikeink ismerték, áhitották egymást . . . hidd el, van abban valami. Két szem összevillan, két kéz összesimul és két lélek megérti egymást. Miért éppen az a kát lélek annyi sok közül? . . . Sokat jártunk együtt . . . gyönyörű kertünk volt hatalmas fákkal. Beszélgettünk — de szó sem volt köztünk a szerelemről. Talán ha felhozza, ha kísérletet tesz, hogy megfogja a kezem, hogy megcsókoljon, talán izibe megtört volna a varázs és láttam volna : ez is csak olyan mint a többi, d9 nem, nem tette . . . olyan tiszta vonzalom volt az, aminöröl csak poéták álmodhattak . . . amilyenben nem hisz a legtöbb ember . . . Malvin. És honnan tudtad, hogy szeret ? Magda. Honnan ? Hát nem megérzi azt az ember ? Hát nem elég egy tekintet egy szó, egy cnkénytelen mozdulat ? Malvin. És meddig tartott? Magda (keserű mosolygással). Ot napig. Egy reggelen künn állottam az erké lyen és néztem a rétekre. Boldogsággal, ábránddal a lelkemben. Fényes őszi regg ... Az ökörnyál meg-megcsiilant a napsugárban . . . Malvin (kíváncsian), Nos ? Magda. A távolban vágtató lovas alakját pillantottam meg. A kastély felé tartott. Megdobbant a szivem . . . szorongó érzés lepett meg . . . közelebb ért . . . nem csalódtam, csakugyan ö, volt. Felsietett hszzám az erkélyre. Mélyen meg volt indulva. Megfogta a kezemet. Engedtem. Hosszan a szemembe nézett. Aztán lihegő, izgatott hangon szólott: — Parancsot kapuink . . . elvonult a század . . . nekem még el kellett ide jönnöm, hogy mondjam : nagyon szeretem magát Magda . . . Nem feleltem. Édes bódultság lepett meg. Ö folytatta : — És . . . bármerre megyek . . . magát nem fogom elfeledni soha . . . Gyöngéden átkarolt. Szinte eszméletlenül simultam a karjaiba. Egy pillanatig kimondhatatlan gyöngédséggel tekintett rám, aztán forró, égető, szinte fájó csókban forrt egybe az ajkunk . . . és a távolból trombitaszó hallatszott, ez mintha felébresztette volna, még egyszer köszönt és elsietett Egy pár pillanat múlva már a lován volt. Bódultán néztem utána. Szé sebesen vágtatott végig a nagy réten ... a bánlaki hid felől huszárcsapat látszott kivont fegyverekkel . . . Malvin. Szegény Magda . . . Magda. Még láthattam volna sokáig ... de egyszerre könnyű köd szállott a rétre . , . mint egy csillogó, fehér fátyol és eltakarta a vágtató lovas alakját. Ezóta gyűlölöm a ködöt. Ideges, szomorú, beteg vagyok az ilyen napokon, úgy érzem, hogy az a ködfátyol örökre elfedte a lelkem boldogságát . . . (Magda asszony az ablakhoz lép és forró homlokát odaszoritja az ablaktáblához. Künn szép, barátságos őszi este. A szél vágigkerget a köves utón egy pár lehullott levelet) FANKLER-féle mosóda STT. érdemű közöm- get a pontos és kifogástalan munkámról t^ztelettel Gyártelep Koiesey-u. 8. Főüzlet Kazinczy-u. 11. KRISTÁLY GŐZMOSÓ GYÁR Fióküzlet Árpád-u. a Pankler-féle mosóda helyiség. ÉS VEGYTISZTÍTÓ INTÉZTE.
