Szamos, 1910. augusztus (42. évfolyam, 168-191. szám)
1910-08-02 / 168. szám
Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. * * */, évre 6 K, */« évre 3 K, i hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 ., ,. ., 8 ............ 4„ „ .. 150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. ra Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban kfctá- tetnek. — Az apróhirdetések között minden »zó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. XML Wvm. Szatmar, 1910. aug. hó 2., kedd W%JGGV7WMJEX FOMffill MJPIMP. 168. szám, Korcsma és börtön. A szigorú állam küzd az alkoholizmus ellen. Odaáll az antialkoholisták gyülekezései mellé, helyeslőleg dörög és tapsol a szónoklatok végén, appro- bálja a védekezők mozgalmát, rábólint a fenyegetésekre, szubvencionálja gyenge tehetsége szerint az apostolokat, jobb- kezével veregeti a népmentők vállát, balkezével pedig — osztogatja az italmérési engedélyeket. Szakasztott olyan az állam viselkedése az alkoholizmus kérdésében, mint a Horatius derék plebejusáé, aki nagy buzgósággil leborulva, Apolló szobra előtt mozgatja ugyan ajkait, de Lavernához könyörög szivében ily- képpen : engedd, tolvajok jóságos istene, hogy rászedhessem felebarátaimat és boríts jótékony homályt kétszínű cselekedeteimre. A felületes ember, látva az anti- alkoholizmus küisö, sziniegesen jóaka- ratu támogatását, megesküdnék rá, hogy ebben az országban az állam az első absztinens. A külső, a szinleges jóakarat, a farizeusi tóga alatt azonban a mámor, a szesz tobzódik ezernyi nemzeti átkot íogamzó következményeivel. Nálunk az állam udvartartásában, hol minden nemzeti kérdésnek akad gazdája, az antialkoholizmus nemes ügyét egyedül a statisztika szolgálja. De ez is öntudatlanul. A rideg, moró- rus számadatokat, amik az alkoholizmus kérdésébe kapaszkodnak, célzato- san-e, vagy akaratlanul, rendesen any- nyira szétvetik egymástól, hogy makacs, tyuktermészetü szociológus, vagy újságíró kaparhatja csak belőlük össze a maga megdöbbentő tételeit. A legutóbb napvilágra került igazságügyi és pénzügyi statisztikák bujkáló számsorai között nagyon szomorú adatokra bukkanhatnnk. Magyarország korcsmákát nyit, hogy börtönökhöz, fegyházakhoz juthasson ! Amily arányban növekszik az állam bevétele az alkoholizmus terjedésével a szeszadókból, oly mértékben szaporodnak a bűnesetek' és a jogerősen elitéltek száma. Oiy tétele ez a társadalmi erkölcs logikájának, hogy százegyszer hatottuk mar kifejteni az alkoholizmus ellen dörgő argumentációkban. De állami tekintéíylyel appro- bált számadatokkal ritkán, vagy talán még nem is támogatta senki. Mi ösz- szeböngésztük e leverő és nemzetünk minden gondolkozó fiát komoly védelemre sorakoztató adatokat. A legutóbbi öt év alatt az állam jövedelme igy fokozódott a korcsmák után: 1904-ben 51 millió korona volt az adóbevétel, 1905-ben 69 millió kor., 1906-ban 81 millió, 1907-ben 88 millió, 1908-ban 98 millió! Horribilis összegek! De a leghitványabb nulláig esik értékük, mihelyt a másik nem kevésbbé csodálatos statisztikát ismerjük. A börtönök statisztikája igy tárja fel a magyar nemzet pusztulásit: A jogerősen fogházra vagy fegy- házra elitéit bűnösök száma volt 1904- ben 551,000, 1905-ben 635,000, 1906- ban 670,000, 1906-ben 746,000, 1908- ban 805,000! És senki sem tagadhatja, hogy e merészen növekvő számok a korcsmák nehéz levegőjében teremnek. S az állam az alkoholizmus ellen szigorúan küzd! Küzdelmének újabb bizonyítékát adta a választásokon. Mert ma jobban, mint valaha, a szesz dönti el a magyar nemzet sorsát. Sirathatjuk ezt a sorsot! Tatorján István építész építési irodája Szatmár, Rákóczi-u. Fogarassy-ház. vállal mindenféle építkezést, tervek, költség vetések készítését, művezetést és ellenőrzést. Legolcsóbban vásárolha tunk üveg, porcellán, lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Wammcsák, a dijnok. Irta : Bródy István. Wammcsák, a fatornyos Csaszlauból Magyarországra szakadt öreg Wammcsák csendesen ült hivatalbéli íróasztala mellett és egy eljövendő nagy gyönyörűségről, a legközelebbi szabad napon megveendő tajtékpipáról álmodozott. A pénzt egy forint 20 krajcár napidijából „spórolta“ össze, végteten nyomor- gások közepette. Most is számolt: — Van már 11 írt. és 40 kr. Holnap és holnapután nem eszem ebédre csak kenyeret, igy meglesz a 12 forint. Mennyi pénz! 24 korona, 1200 krajcár, 2420 fillér, ügy élvezett a jó öreg az együgyü gondolatok közben, mintha csak valami élénk fizikai gyönyört érezne, úgy ahogy csak öreg kéjencek tudnak élvezni, fiatal, leplezett leánytest titkos szépségeire gondolva. — Haj, haj — sóhajtozott — már mióta gyűjtök. Istenem, csak meg ne tudják. Már pedig, ha megsejditi Füzesséry számtiszt ur, vagy Vadász gyakornok ur, hizton kölcsönkéri. így morfondírozott az Öreg Wammcsák, mig csak a hivatalban a végzetet képviselő Füzesséry hivatalfőnök ur „ő nassaga“ rá nem kiáltott: — Wammcsák, ne ábrándozzék ! Tán ezért fizeti magát a magas kincstár ? Másolja le ezeket az irományokat 1 Ezzel odadobott egy csomó aktát, — Igenis „nassaga“, volt az alázatos felelet. Folyt a munka szorgalmasan, tovább egészen két óráig, mikor vége volt az az napi robo olásnak. Az öreg felugrott ekkor, szolgálatkészen felsegítette Füzesséry urra a finom sealskin prémes kabátot és elköszönt. Ment, ment gyorsan haza rideg, hónapos szobájába, hogy tovább szövögesse álmeit az idő múltával mindinkább közeledő pipáról. * • * * Megvolt a gyönyörű, fehér, habos tajtból való pipa. A jó öreg Wammcsák boldogsága határtalan volt. Megtömte pipáját jóféle „finánc nem látta“ dohánnyal, mellyel a jólelkű házmester látta el, s eregette a bodor füst-macskákat. Elfeledte minden buját, baját, hisz volt pipája ! Megelevenedett a pipa az öreg szemében. Beszélt hozzá, és az mesélt neki csodás meséket egy fiatal lányról (kinek most már bizonyára lisztes a haja); kit ő ott hagyott, hegyes pátriájában ezelőtt 30 évvel, hogy eljöjjön a csodás Kánaánnak mondott Magyarországba, hol ő is csak olyan páriává vált, mint oly sokan e nyomora földön. De az ő pária volta nem jutott egy perezre sem eszébe. A rabszolgának született ember subal- ternus gondolkozás módjával csak életének kevés örömteli percét látta a füstben megjelenni, s nem a megaláztatás keserű éveit. Pedig a füstben benne van minden. A füst: az élet. Bizony, nem „homuv es por vogmuk“ hanem még ennél is rongyabb: füst. És az öreg Wammcsák boldog volt mégis nagyon. * Nagy boldogan és szivében egy eddig ösmeretlen érzéssel, s büszkeséggel ment be másnap a jó cseh hivatalába. Elsőnek érkezett. Leült s megtömte pipáját a degesz zacskóból. Alig gyújtott rá, jött be a mindenható hivatalfönök, Füzesséry ur. Igen furcsán nézett a pipa boldog tulajdonosára és megkérdezte: — Hogy vette ez a eserép pipát? Sértett önérzettel pattant fel a dijnok. — Nem cserép ezt nassaga, ha tajtóg. — ügy, no jó, volt a rövid válasz. No csak kezdjünk a munkához. Bejöttek a többiek is. Mind kíváncsian, s később midőn értesültek a pipa tajték voltáról is, haragosan néztek Wammcsákra. Elhalmozták munkával. Ha egyet kö- hentett, rákiáltottak: — Mi baja annak a tajték pipásnak ? Mit morog Wammcsák? Ilyenkor az öreg cseh rémülten válaszolt — Nem szóltam „nassaga“ semmit, azt is csak csendesen mondtam. A nasságák azonban csak bosszantották szegényt.
