Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)

1910-07-17 / 155. szám

2. old a I

9 2 A MOS

(1910, jnliii8l7.) 155 »«Am.

Üveg, porczellán, tükör, Sampa, képkeret, alpaca es nskkel evőeszközök úgyszintén mind an fényűzést és háztartási cikkak Legolcsóbban szerezhetek be SYŐRY KÁROLY üvegke reskedésében Hx a tmá r - Németi, Deák-tér.

szintén békítő célzata volt és amelynek eredménye ismeretes. Ez a szó szoros értelmében vett balkezes politika. (Igaz! Úgy van! balfelől.)

Én nyugodtan állíthatom a magam nevében, de azt hiszem, pártomnak hozzájárulásával is, hogy minden olyan komoly és tárgyilagos akciót, amely a nemzetiségi kérdés sebeit orvosolni akarja, a legnagyobb tárgyilagossággal fogadunk és támogatunk. párttekinteteken felül emelkedve. (Helyeslés balfelől.) De ennek az akciónak minden kinövését élesen fogjuk elbírálni, ismét párttekintetek nélkül.

T. képviselő ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után egy időre elbúcsúzzam gróf Tisza István képviselő úrtól, a kivel különben a szabadelvüség kérdésénél még találkozni fogok és áttérjek a ' tutajdonkópeni napirenden lévő tárgyra, a trón beszédnek és a válaszfeliratnak méltatására.

T. kép viselőház! Alkotmányos fogalmaink szerint a trónbeszód a kormánynak programmja, melyet hozzájárulása jeléül Ő felsége a király ad tudtul a nemzetnek. Mint a Felség részéről jóváhagyott, szinte azt mondhatnám, királyi ellenjegyzéssel ellátott kormányprogramm, a trónbeszéd- nok hivatása nem merülhet ki a kormányzat teendőinek puszta felsorolásában, hanem kötelessége megjelölni azt az irányt, a melyet a kormány a törvényhozásban érvényre juttatni és az eszméket, melyeket a törvényalkotásban megvalósítani kíván. Nem a mi hibánk, hogy a trónbeszédnek ezt a jelentőségét az igen t. ministerelnök ur már eleve lefokozta. Az igen t. ministerelnök ur a választások folyamán ismételten hangoztatta, hogy a programmok nem lényegesek, azok hitelüket vesztették és ezzel önmaga szabta meg a bírálatnak zsinórmértékét, melyet a kormánynak programmszerü nyilatkozatával szemben alkalmaznunk kell.

És valóban, t. képviselőház, azok a kijelentések, hogy a kormánynak programmja a munka, — mert hiszen móltóz- lalnak tudni, hogy munka után édes a pihenésnek tantiémje, (Derültség balfelől.) hogy a kormánynak czélja az összhang a a királylyal — tehát tiszteld apádat és anyádat hogy hosszú életű légy a hatalom földjén, (Derültség a baloldalon.) mindez lehet a politikai viselkedés kiskátéjának aranyszabálya, de nem programm. (Úgy van! Úgy van! balról.) Mert a|munkának hangoztatása a munka irányának megjelölése nélkül, a legüresebb általánosság, (Igaz! Úgy van! balfelől.) és az összhang a királylyal minden pártnak és minden magyar embernek kívánatos czélja. (Helyeslés balfelől.) De ennek az összhangnak a kölcsönös megértésből, a kölcsönös megegyezésből kell kisarjadzania, az alkotmányos élet két nagy tényezőjének, a királynak és nemzetnek kölcsönös közeledése nyomán kell fakadnia, és ennek az egyetértésnek egyoldalú, szinte tüntető felkínálása : a legsivárabb bizantinizmus, (Igaz! Úgy van! balfelől.) és nem egyéb, mint a nemzet szuverenitásának és önállóságának elsikkasztása egy fejedelmi akarat számára. (Úgy van! balfelől.)

El kell ismernem, t. ház. hogy az igen t. kormányelnök ur következetes maradt önmagához. A trón beszéd a legnagyobb gondot fejti ki abban, hogy lehetőleg semmit se mondjon, bár én azt hiszem, ez az igen t. kormánynak nem esett túlságos nehezére. (Derültség balról.)

Egyetlen egy ponton mutatkozik mégis némi eltérés. Az igazságügyi programúinál látjuk azokat az irányelveket, melyeket az igazságügyminister ur megvalósítani kíván. De hiszen méltóztatnak tudni, az igazságügyminister ur már régóta makranczos gyermeke a kormánynak; bár bennem megingathatatlan a meggyőződés, hogy ősanyjának, a makranczos hölgynek példájára, őt is csakhamar meg fogja szelídíteni a munkapártnak Petrucchiója. A mi ezenfelül a trónbeszédben van, nem egyéb, mint a fejezetek czimeinek felsorolása. Egy fejezet a közoktatásügy fejlesztéséről szól. Hogy ez a fejlesztés azután a felekezeti, vagy állami Joktatás irányában törtónik-e, arról nincs szó a trónbeszódben. Valóságos szerencse, hogy az ilyen trónbeszédeknek megvan a maguk eleven mű- mellókletök: az illető szakminister ur személyében és a ki ismeri az igen t. közoktatásügyi minister urat, az nem igen táplálhat aggodalmakat az iránt, hogy ez az oktatás különös módon állami lesz, vagy aziránt, hogy a felekezeteket túlságosan mellőzni fogja.

Egy hang (a baloldalon): Nem is kell 1

Kelemen Samu: Egy másik fejezete a trónbeszédnek szól a közigazgatás reformjáról. Hogy milyen lesz ez a reform, az önkormányzati élet erőteljes fejlesztésére fog-e irányulni vagy az állami köz- igazgatás behozatalára, arról a trónbeszódben nincsen említés. Lehet, t. képviselőház, hogy csak egy harmadik irányú reformról van szó: a hivatali szervezetnek fejlesztéséről; mert hiszen méltóztatnak tudni: meglévőn az eszkimó urak, gondoskodni kell a fókatenyésztésről is. (Derültség a szólsőbaloldalon.)

Nem sokkal bőbeszédűbb a trónbeszód a bank kérdésében, a mely mellé hozzákapcsolja a készfizetések dolgát, de oly módon, hogy annak rendezéséről beszól és nem felvételéről és akként, hogy a beállítás időpontjával és módjával sem lehetünk tisztában.

A másik nagyfontosságu reformról, a választói jog kérdéséről pedig úgy szól a trónbeszód, hogy ez valósággal a legáltalánosabb választói jog, mert ekkora általánosságban tartott általánossággal, kormányférfi a törvényhozás elé lépni még nem mert.. (Derültség a szólsőbaloldalon.)

Amikor t. kópviselőház, mindezek után a trónbeszód elérkeznék a boszniai anneksziói kérdéséhez, akkor, mint a hogy a költő klasszikusan mondja: „itt elakadt szava“ és beállott azaz állapot, amelyre az orvosok azt mondják: nehéz légzés. (Derültség a szélsőbaloldalon.)

T. képviselőház! Mindenütt, a hol az alkotmányosság nem üres jelszó, de eleven valóság, a hol a nópképviseleten alapuló parlamenti rendszer az alkotmányos életnek erőtengelye és nem az alkotmányosságnak alkotmányellenes és erőszakos eszközökkel fentartott látszata, (Úgy van! Úgy van! a szólsőbaloldalon.) ott a pártok elvek körül csoportosulnak és ezeknek az elveknek összesóge alkotja a pártoknak programmját. E körül a programm körül való sorakozásra hivják fel a pártok a nemzetet harcra, amikor az alkotmányos harcnak ideje elérkezik, és békés munkára, amikor az alkotó munkának korszaka virradt reánk. A Parlamentarismus, a tiszta helyzetek rendszere, nem tűri a kétértelműségeket. A közvéleménynek joga van követelni, hogy tisztában legyen az iránynyal, amelyet a kormány követni akar. *gy van! Úgy van! a szólsőbaloldalon.) Ez adja meg a közéletnek eszméi és erkölcsi tartalmát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

Az ilyen eszmei és erkölcsi eszközökkel folytatott alkotmányos harcnak megvannak a maga nagy tanulságai is, mert a szabadon megnyilatkozó nóplélek iránya gondolkozásra készt, mindenkit; azokat, kik többségbe jutottak és azokat, a kik kisebbségben jöttek ide; mindnyájuknak gond dkozniok kell ez iránynak vagy irányváltozásnak okairól. Helyeslés a szélsőbaloldalon.)

Ámde, t. képviselőház, az alkotmányos életnek ezt az erkölcsi tartalmát nem lehet pótolni a Wertheim-szekrónyek felvonultatásával, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) nem azzal az örületes danse macabre-vel, a melyet a közigazgatás hatalmi közegei járattak el a rendelkezésükre bizott imperiummal, a közigazgatási kihágást törvényekkel és szabályrendeletekkel, a melyeknek drótsövónyón keresztülugrattak száz- és százezer embert. (Úgy van! a szólsőbaloldalon.) Ezt nem pótolják a katonai fegyverek, nem a csendőrszuronyok, mert ezekkel a közvéleményt letiporni lehet ugyan, de meggyőzni soha. (Élénk helyeslés a szólsőbaloldalon.)

T. kópviselőház! A trónbeszédnek ezeket a hiányait nem pótolhatja a többségnek válaszfelirata sem. Nem pótolhatná még abban az esetben sem, ha ez a vá- laszfelirat szándékosan nem burkolódznók abba a homályba, a melybe a trónbeszéd önmagát beburkolta. Mert a válaszfelirat voltaképen a párt álláspontja a kormány programmjával szemben. És habár a parlamenti ólet természete hozza magával, hogy a többségi párt a maga válaszfeliratát egyetértésben állapítsa meg a kormánynyal, és az ilyen válaszfelirat voltaképen visszhangja a trónbeszédnek, mégis tartalmazza a pártnak oly vágyait, kívánságait és törekvéseit, a melyeknek hangoztatása ellen a kormány kifogást nem tett. És igy megtörténik az, hogy mig a természetes visszhang csak azt adja vissza vagy annál kevesebbet, a mi az alaphang volt, az emberi leleményesség, mely kitalálta a szerződtetett viszhang intézményét, itt is azt a tünetet produkálja, hogy az ilyen szerződött visszhang esetleg többet is talál mondani, mint a mennyi a kormány álláspontját fedi.

Én három kérdést választok ki a trónbeszédböl és a válaszfeliratból, melyekkel részletesebben kívánok foglalkozni. Ezek a kérdések : a közigazgatás reformja;