Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)

1910-07-16 / 154. szám

Szatmár, 1910. július hó 16., szombat. 154. szám. V« M ‘fViant. OTJ«3©KriLE!8 FfflMTäMÄl MAPUiAS*. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */, évre 6 K. >/« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre :.. .. 16 ............. 8............ 4 „ „ .. V50 to r szám ára 4 fillár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákócri-utcza 9. szám. m TelefonszAm: t07. Mindennemű dijak Szalmán», a lap ki adóhivatalában fr/.etendi’ik. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjntinyosahb árban ktebi- tetnek. — Az apróhirdetések között minden «zó ♦ fillér. Nyitttér sora 20 fillér. A nagyság. Eit a fogalmat az iskolában kez­dik megértetni velünk, de nem fejezik be. Mindig valami rómait, vagy görö­göt képzelünk magunk elé, amint mű­veli az erényt. Közelebbit, általánosab­bat, megbízhatóbbat nem tanulunk az emberi nagyság felől. Legfeljebb még annyit, hogy a nagy emberek mind meg vannak már halva s nagyon szé­pen éltek, továbbá, hogy azok, akik most élnek, csak akkor lesznek nagy emberek, ha meghalnak. Úgy látszik azonban, hogy bizo­nyos esetekben szükség van hirtelen nagy emberekre s akkor pályázat hir­detése nélkül, hirtelen, soron kívül ki­neveznek valakit. Az ilyen kinevezés természetesen életfogytiglan sem szól; hiszen a koa­líció alatt Apponyi is majdnem nagy ember volt. Tisza István grófnak nagygyá avatása a szemünk előtt történik és távol minden politikától, tisztán böl­csészeti és társadalomtudományi szem­pontból érdekes. Tisza István ugyanis hat évvel ezelőtt a nagysággal határos tettet akart végrehajtani, mikor eltelve ember­feletti intuíciójával a hazafias jelszavak tulhajtásában rejlő veszedelemnek, titáni erőfeszítéssel küzdött a nagyszájú ellen­zékiek által veszélybe sodort parlamen- tárizmus védelmében. Ehhez nagyság és elszántság kel­lett s ezek meg voltak benne és nagy elhatározása és igaza ihlették azokra a hatalmas és meggyőző beszédekre, amelyekben minden jóérzésü ember hitvallása volt azokban az időkben. Azok az idők elmúltak, megvál­toztak c~ megváltozott Tisza István. Talán nem is ő, hanem a festészet nyelvén szólva a „megvilágítása.“ Egy portrait egészen megváltozik, ha a hátterét, vagy a környezet szinviszony- latait átváltoztatják, anélkül, hogy ma­gán a képen egyetlenegy ecsetvonás esnék. A demokratikus törekvések napja feljött azóta s ebben a világításban Tisza István gróf kicsiny és fekete. S most, mikor a legnagyobbnak tartják, tudatosan és kicsinyesen a leg­olcsóbb fogásokhoz nyúl: magyarosdit játszik, hazafiaskodik, mintegy utolsó koalíciós és elköveti azt, ami a nagy­ság ellenkezője: bántja a gyengébbet. Legyőzi a románokat, akik egy páran ijedten lézengenek a Házban és ennek : nagy fene győzelemnek az ára az, hogy tizmillió nemzetiség feljajdul az országban, hallatára ezeknek az agyon­csépelt ferdítéseknek, amelyek vidéki újságokban ártalmatlanok voltak, de a Tisza szájából óriási reczenzust kell, hogy keltsenek Ismétlem, távol minden politikától, kérdjük, miért volt üldözött, amikor igazán nagy volt és miért nagy most, mikor olyan kicsiny ? Csakugyan tilos ebben az ország­ban az igazi lelki nagyság? De a jelenre nézve még megbé- külnénk, ha egy egyébként is való­színűsített szörnyű gyanú nem ébredne bennünk a múltra nézve. Hátha a régebbi nagyságok is igy készültek, hátha azok az emberek is, akik érintetlen magasságban neme­sítik meg történelmünket, csak iiyen szerencsés fogások voltak az uralomra való törekvés impresszárióinál s őket is csak úgy „megtették“ nagy ember­nek, mint ezt most, mint nélkülözhe­tetlen cikket, mert úgy szép a párt, ha nagy ember is van benne ?! Ezzel a szörnyű gyanúval együtt jár az a jóleső vigasz, hogy akkor is, mint most, lehettek igazán nagy em­berek, ismeretlenek, akiknek nem tud­ták a nevét, legfeljebb a rabok lajstro­mából.. Nyilván izgatás miatt. Baxaroff. Szőlő Meptas Istvánná.!. A képviselőpz ülése. A felirati vita. Budapest, julius 15. Hetedik napja folyik már a felirati vita és a feliratkozott szónokok száma még mindig elég teb.ntélyes. Huszár Károly, a fiatal néppárti honatya, az első szónok. A koalíció, illetve a magyar nemzeti aspirációk letörésének okairól beszól bevezetésül, majd a mostani A homok-berényi párbaj - ellenes liga. Irta: Vértesi Arnold. (Folytatás.) Mindamellett a következő nap már Dobó Ferenc ur is meg Andornoky Mátyás is alá­írta az ivet. Egy kis dolguk volt a takarék- pénztárban, valami uj váltó megint s olyankor az úri ember is kész egy kis áldozatot hozni a bugrisoknak. — Fene bánja, — mondta Dobó Feri Andornoky Mátyásnak. — Persze, — mondta rá Dobó Feri. Aláírtak már ők másforma nyilatkozatokat is, nemcsak ilyet. Aztán hiszen, ha igaz, hogy herceg is van ebben a dologban, igazi ki­rályi herceg, hát miért ne állhatnának be Ők is ? Forgó tanár azalatt bejárta az egész kis mezővárost. Mindenütt lelkesedéssel csatla­koztak a mozgalomhoz. Schwarcz Izsák, a női-divatkereskedő a boltajtóból szólt oda Forgó tanár urnák : — Kérem, én is. Csak az élére kellett volna még valami tekintélyes név. Hiszen a takarékpénztári igaz­gató nagyon derék ember, lelkes ember, ven­dégszerető ember, de mindenki tudja, hogy az apja csizmadia volt. Nem ilyen kellene, valami úribb ember kellene. Teszem azt: Kor- láthfalvy Dezső, a volt képviselő, ha az elfo­gadná az elnökséget. Forgó tanár beszél vele s Korláthfalvy Dezső késznek nyilatkozik. Örömét fejezi ki, hogy a polgárság megmozdult. Dicső feladat vár a homokberényi társadalomra, ö mindig együtt érzett polgártársaival s mindig kész volt helyt állni, ha reá irányait a polgárság bizalma. Egész prograrambeszédet mondott el s melegen szorongatta a fiatal tanár kezét. A közbizalom, igen, az volt mindig az ő legdrá­gább kincse. S hunyorgat a szemével, mintha elfogná a nagy elérzékenyülés. Forgó Kelemen meg volt hatva. íme, mily lelkes visszhangra talál az általa meg­pendített eszme. Zászlója körül sorakozik Ho- mok-Beróny egész intelligenciája. Ilyen jeles, országos nevű úri emberek is, mint Korláth­falvy Dezső, aki két cikluson át képviselte a parlamentben a homok-berényi kerületet. A dicsőség fejébe szállt Forgó Kelemen­nek. Ő kezdte, az ő müve ez az egész nagy társadalmi mozgalom. Neve benne lesz a fő­városi lapokban is. Hogyne lenne ? Hiszen ő maga írja a tudósítást. — Csak siessünk kérem, siessünk — sürgette a takarékpénztári igazgató, kinek Bourbon hercegen járt az esze. ő királyi fensége elutazik, aztán mi haszna lesz ennek az egész históriának ? Már a legközelebbi napok egyikére ösz- szehivták az értekezletet a kaszinó termébe. Nagy volt a lelkesedés városszerte, csak a nyomdász, a helyi lap tulajdonos-kiadója mor­mogott : — Mi a menküt akarnak avval a párbaj­ellenes ligával ? Hát már nem lesz több „nyilt- tér‘, ahol a felek és a párbaj segédek nyilat­koznak ? Semmi több kutyakorbács, meg lo- vagias elintézés és a többi? Pedig azt fizet­ték meg a legjobban. Abból legalább volt egy kis jövedelem s a közönség is azt szerette legjobban. A tanár urak hosszú cikkei bizony az ördögnek sem kellenek. (Vége köv.) üveg, porczellán, tükör, lámpa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minden fényüzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők te GYŐRY KÁROLY üvegkereskedésében feízatmár-Németi, Deák-tér. S : ‘ß

Next

/
Thumbnails
Contents