Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)

1910-07-14 / 152. szám

2. oldal S Z A 0 S (1910. jaliuá 14.) 152. szám. munkát, hogy augusztus elsejére el ne ké­szüljenek az uj bérházak. Ezt pedig azért cselekedtek a lakatosmunkások, hogy sztrájk segítségével bérfölemelést és mun­kaidő redukciót erőszakoljanak ki a ma­guk számára. A mesterek azonban nem ijednek meg a sztrájkoló szerelő lakatosok trükkjétől és ha néhány napon belül béke nem lesz, ki fogják zárni az összes épitö- munkásokat. Arról van szó, hogy tiz városi bér­ház és nyolcvanöt magánkézben levő bérház nem fog elkészülni idejére és aug. elsején tizenkétezer ember lakás nélkül marad. A lakók ezt köszönhetik a sztráj­koló szerelő lakatosoknak. A dologban az a legérdekesebb, hogy a szerelő lakatosmunkásoknak semmi okuk sem volt a sztrájkra. A minimális heti munkabér 80 korona, a maximálisheti munkabér 100 korona volt. Mórán János Sr"““ Elvállalja a legmesszebbmenő igényeknek megfelelő bútor készítését és zongora­fényezését. Telefon-szám : 59. Jönnek az aviatikusok! Frey és Rovetto Szatmáron. Csak nemrégiben volt, hogy a Ra­gályi divatos nyakkendőktől hemzsegő kirakatában a színes harisnyák közepette megjelent egy famadár, egy miniatűr váza egy reménybeli repülőgépnek, amely a keresztvíz alatt a Jékei II. nevet nyerte, ügy volt, hogy egyebet is nyer majd az egyszerű kinézésű masina, mert Kilátásba volt helyezve, hogy felszáll a budapesti repülöversenyeu. De nem szállott. Pedig úgy mi, mint a városi tanács, de különösen a főtamás Lászió Károly érdeklődve vártuk a nagyszerű tervek valóra váltását. László Károly különösen élénk türel­metlenséggel várja, mert neki egy külön tiszteletteljes meghívása van a felröppe- néshez és most nem tud mit kezdeni ez­zel a meghívással. Jókei Károly, aviatikus, a kinek nevéhez a helyiérdekű feeskenyvá- gányu levegő-élet kezdeményezése fűző­dik, mint értesülünk, ez időszerint Ameri­kában van és a gépeit csomagolja, hogy vasúton jöjjön haza repülőgépjeivel és felépítse a hatalmas gyárat, iskolát, stb. stb., a mint azt megígérte. Addig azonban kénytelenek leszünk kevesebbel megelégedni. Egyszerű francia aviatikusokkal, akik még csak ki sem állítják a masiná­jukat Ragályinál. Fiey Andrénak és Rovetto Gusztáv­nak hívják a különben jónevü aviatikuso- kát, akik közül Frey igen szép sikereket aratott a budapesti repülöversenyek alkal mával. A kolozsvári menetjegyiroda ugyanis távirati engedélyt kért a várostól, hogy a fenntnevezett aviatikusok repülőgépjeikkel Szatmáron felszállásokat rendezhessenek. Az aviatikusok felszállásának határ­ideje a kérelemben nincs közölve, A kik tehát eddig türelmetlenül várták a Jékei II, felszállását, azok nem­sokára — úgy, ahogy — kárpótolva lesz­nek az elmaradt élvezetért. A francia aviatikusok fogják őket kárpótolni. Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán1 lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) Műlábak, mökezak, érv kötők, haskötők készitéséb specialista: Vitárius Sándor Dreczen, Szent-Anna-u. I Hygienikus óvszerehiczatja 4 K-tól 10 K-ig. Véres botrány egy vidéki primadonna rratt. A katonai brulitások krónikája egy páratlanul álló vére botránynyal szapo­rodott. Érmihályfalvi történt a legújabb katonai hősködés, aelynek a főszereplői egy honvódhadnagjés egy színésznő, az áldozata pedig egy isztes matróna, akit alaposan megkaszabt a hadnagy ur tiszti kardja. Ermihályíalváqátszik most Kunhegyi Miklós színtársulata Es amint már ilyen kis helységekben sokás, előadások után óriási murikkal ünep'i a fiatalság a „művésznőket“. Tgnap is volt ilyen pezsgés ricsaj, melyn Laczkó Géza hon­védhadnagy, egy émihályfalvi földbirto­kos fia ünnepelte a Kunhegyi-társulat primadonnáját, Káraán Klárát. A lumpolás hónaiig tartott és akkor az egész társaság felkerekedett, élén a hadnagygyal és fiáimén Klárával. A banda húzta és ilyen csstj páté mellett vonultak a színésznő lakása felé. A primadouia hónapos szobája előtt a banda letelepedett és miközben a kis­asszony bevonult a szobájába, a hadnagy ur huzattá, hogy hangos volt tőle az egész község. Az irgalmatlan zenebonára kijött a házból a színésznő lakásadónője: Balogh Istvánué jómódú földbirtokosnő. A mat­róna kérve-kórte a hadnagyot, hogy hagyja el az udvart. — Mir, beszél ?_ —Jsiáltott felbőszül- teu Laczkó hacmagy Kardjához kapott és háromszor lesújtott vele a halálravált öregasszonyra. Baloghné súlyosan megsebesült, is, amig a hadbíróság másképp rendel­kezik, a hadnagy ur, mintha mi sem tör­tént volna, vígan sétál Érmihályfalva utcáin. HÍRROVAT. Iskolaköteles kenvérkeresők. Is A főkapitány figyelmébe. Tegnap, szerdán délelőtt a Deák-tér egyik sarkán, a rendőrségi épület e ött egy üres szekér elgázolta Fried Henrik szabó három éves gyermekét. A gyermek szerencsére csak kisebb sürülóseket szenvedett, ami igazán csak a véletlennek tulajdonítható. Szerda lóvén, a baleset helyén óriási csődület támadt s míg az egyik csapat ember a megsérült gyermeket állta körül, a másik a balesetet okozó szekér köré csoportosult és hangos szóval szidalmazta a gyeplőt tartó kocsist. Á körülállott „kocsis* pedig keserve­sen pityergett. Pityergett, bőgött az istenadta, a hogy tőle tellett, egy kicsi parasztkölyök- től. A szekér előtt meg bután áilott két girhes igásló és lévén nagy a feje, busult mindakettö. Busult bizonyára a baleset miatt, aminek ők igazán nem okai. Ok szegények nem tehetnek róla, hogy egy ökölnyi pulya vékony karja di­rigálja őket a szerdai zűrzavarban és hogy rosszul dirigálja. Az egész baleset nem lenne jelenté­keny dolog, mert hiszen — hála istennek — nem járt súlyosabb bajjal. Nem lenne jelentékeny, ha nem látna az ember állandóan a bakon, a ló hátuljánál apró, iskolaköteles kölyköket, akik gyenge karral, gyakorlatlan kézzel ráncigálják a kocogó lovak gyeplüjét. Olykor-olykor meg — hisz csintalan vérü a gyerek — az ostornyél vastagabb végével késztetik vágtatásra a csigavórü igásokat. A szekér, amelyik a bajt csinálta, téglát hordott valamelyik épülethez. Odahordta a téglát és ott a többi iskolaköteles napszámosok segélyével le­rakta. Majd újabb iskolakötelesek veszik át a téglát és egy hosszú létrán állva adogatják fel egymásnak olyan gálád be­szédekkel, káromkodásokkal kisórvóu a nehéz munkát, hogy a minap egy utolsó évét szolgáló méntelepi katona egy ilyen Káromkodás súlya alatt eszméletlenül esett össze. így keresik a kenyeret az iskola- köteles gyerekek az épület tövén. Es mikor ezeket a bosszantó állapo­tokat látjuk, eszüukbe jut egy üdvös fő­kapitányi rendelet, amely a rikkancsokra vonatkozik. Ha valaki nem tudná, megmagyaráz­zuk, hogy rikkancsnak nevezik azokat a szurtos, rongyos munkatársainkat, akik reggelenként „máma nagy hir van“ csa­takiáltással árulják az utcán a lapot. A főkapitány nemrégiben razziát tartatott az utcai rikkancsok között és ahány iskolaköteles volt köztük, annak mindnek megtiltotta a rikkancs mesterség folytatását. Pedig hát maga a hirlapárusitás igazán nem erköicsroutó foglalkozás, mert attól, hogy egy gyerek a Szamost kinál- gatji és egy délelőtt megkeres az özvegy edes anyjának egy pengő forintot, attói ugyan nem romlik el az erkölcse. Ha meg romlani akar, romlik az ujságárulás nélkül is. Egy szegény özvegy asszonynak a fiát tiltották el igy a többek között az ujságárulástól s mivelhogy élni csak keli, hát az exrikkancs beállott a kőművesek­hez tóglaadogatónak és ha kedve szottyan, akkorákat káromkodik a létrán, hogy az uj szemétszállító szekerek is vörösre pi­rulnak tőle. Nem szóltunk, nem is szólunk a fő­kapitány bölcs rendelete ellen, amely leg­sürgősebbnek azt tartotta, hogy a rikkan­csok közt csináljon rendet. O az erkölcs őre s úgy őrzi az er­kölcsöt, ahogy jónak látja. De ez tegnapi baleset eszünkbe jut­tatja a rikkancs rendeietet. Eszünkbe juttatja, hogy ha a Sza­mos eiárusitása ártalmas a gyermeteg er­kölcsökre, vajjou a téglahordás és a ko­csiskodás nemeaitöbb-e ? De nemcsak igy, hanem a kecsisko- dásnak gyerekkézbe adása vájjon nem egyenest közbizton ágellenes e ? Hiszen egy-egy szerdai napon még gyakorlott kocsisnak is helyén legyen a keze-szeme, hogy bajt ne csináljon, h át még egy kis kölyök, aki palykoskodik is, bámészkodik is, hogy ne csinálna bajt ? Miért csak ujságárusitással nem sza­bad kenyeret keresni az iskolakötelesek­nek, miért szabad kocsiskodással és tégla- hordással. Az igaz, hogy a fuvaros nem fogad­hat parádés kocsist a gebéi meiié, a kó- mivesck mellé sem mennek ei az érett­ségizett emberek. De hát mi tölünk sem kérdezte meg a főkapitány, mikor a rikkancsainkat megtizedelte, hogy magunk fogjuk-e ez­után az utcán kiabálni a nagy híreket Hát ha rend, hát hadd legyen rend ! Le a bakról a kis kölykökkel, le velük a létráról is !

Next

/
Thumbnails
Contents