Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)
1910-07-13 / 151. szám
2 oktal SZAMOS (19tO, július 13.) 151 szám. V*iyti5ztttí jt, lelnefe jtfct, gfzaastet, «igf ajalíjt *f»á ■ ................ iMstaM csiWzI Sziti ir, Vifd««b-itcs 12, F«l»ét*t«k I Atilla’Utca 1. Magyar Áruház. — Kaziney-utca 14. Guttmact oalata Mint a halál olyan biztos hogy a jó háziasszony sem vesződik a kávé- pörköléssel ka megismeri a Fógel-féle villamos kávé-pörkölőn pörkölt és szakszerű keveréssel előállított pörkölt kávékat, melyek össze nem tévesztendők azon gyárilag pörkölt kávékkal melyek élvezhetetlenek. Kérem becses próba rendelését mely kapható V» kiló » i 35, 40, 45, 50, 55 fillérjével. Tisztelettel Fógel Károly kávé-nagykereskedő. ’ ~r ..........■—' '■ - — " 1 1 ■ Ka land a füzesben. A taimudista József és a cigány Potifárné. Potifáp a háttérben. — Saját tudósítónktól. — Ma már csak úgyszólván a romjai vannak meg a hajdan: füzesnek, amint a vasúti hid tövében meghúzódó szamos- meuti árnyast nevezték. Rejtelmes, sejtelmes, sötétlombos, páz8Ítos menedékhelye volt ez rég9niben a kisebb kaliberű csirkefogóknak és cäirke- fogónöknek, akiknek viselt do'gairól a füzes — ha beszórni tudott volna — sok sötét dolgot, förtelmest súgott volna a kiváncsi fülnek. Egyik lomb alatt pálinkaszötta nyugodt álmát aludta a füzes lakója, a szomszéd lombalkotta szeparéban huszonegyes járta, a harmadikban meg Ámor isten ütötte fel hajlékát egy közös baka és egy közös cigányleány fölött. Ilyen volt hajdan a füzes, mig az erkölcs meg nem ritkította fáit, mig a kiváncsi szemek elöl el nem húzódtak sötét lakói másfelé, ahol még van alkalom a romantikára, a huszonegyesre, szerelemre. Ma már csak éppen olyan tucathely, mint a Szamos partjának más kopár része és ha néha-néha valami apróbb kaland elő is fordul a helyén, éppen csak arra jó, hogy az embereknek eszébe juttassa, hogy itt volt hajdan a füzes, a fiók- Bakony. Vasárnap esett egy ilyen kaland a füzesben, amely mintha azon igyekeznék, hogy visszakapja régi, romantikus fényét, illetve árnyát. A kaiand hőse — ha ugyan gyámoltalan viselkedése után szabad igy nevezni — egy jámbor taimudista. Hogy mi vitte oda, mi nem a Szamos hüs partjára a derék bóchert, azt ő tudja jobban. Talán istenes elmélkedéskózben vitte arra önkéntelen a lába, talán fürödésre alkalmas helyet keresett vagy talán szerelmes ábrándozás gyötörte álmatag lelkét, ki tudja? Elég abból annyi, hogy éppen azon, eddigeié még meg nem fejtett tételen törte jámbor fejét, hogy miért van az, miszerint a lábasnak csak egy füle van s mégis mindig a falon függ s miért — óh bölcsek, miért ? — hogy az embernek kettő a füle s mégis aránylag sokkal kevesebb függ közülök. Ezen jámbor és istennek tetsző ma- rengésközben profán, vad — sőt mond- hatnók dávaj — lárma zavarta meg. A part keskeny ösvényét bizonytalan léptekkel, öblös daliással járta — az isten bocsássa meg, hogy rávetette szemét — egy nő. Egy fekete nő, öreg nő, részeg nő. Csak éppen hogy meglátta és nyomban elhatározta, hogy a rut és istentelen látvány miatt haladéktalanul kíköporozza a szemét, hogy az ilyenformán ismét vísz- szanyerje kóserségét. De még végére sem árt a jámbor gondolatnak, két puha, igen puha kar ölelése fonta át ilyesmihez nem szokott nyakát, pálínkabüz töltötte ei orrát és egy beiläufig 25—30 centimétarnyi száj kereste pelyhes ajakát. A nő volt, a fekete, az öreg, a részeg. — Szép fia, imádlak, mondá a nő. — Há? kérdezte egyelőre még értelmetlenül a taimudista, akit úgy ért az eset, mint a derült égből satöbbi — Szeretlek Elemér, ismételte Póti- fárná és szerelmében úgy ölelte magához a jámbort, hogy annak majdnem a dereka tört kettőbe. — Harmadszor is én nem vagyok Elemér, másodszor ha már ölel, engedje ei a,két kezemet, hadd tudjak legalább beszélni és először maga igen öreg, azután — igézet ne fogja — igen rut és olyan illatos, mint egy pálinkás hordó, felelte az ifjú, aki érezte, hogy már csak pillanatok választják el attól, hogy a pálinka- gőztől beleszédüljön karjaiba a nőnek, aki öreg, aki rut és aki italos. Ezenközben irgalmatlan puffogást hallván a háta mögött, hátra néz. Litja, hogy őt ütik és hogy az isten a bűnös gondolatokért nem ver bottal. Egy sötétkópü ember ütötte. Nem bottal, csak a kezével, de avval aztán nagyon. Nagyokat csattant a tenyér, hősünk szeme szikrádzott s a rituálénak megfelelően hamar elmondta a dörgés és villámlás alkalmára előirt imádságokat. — Az én nőmet bántod, a hites nejemet öleled, te álnok, te csalfa, te kígyó, kit a nőm melenget keblén, kiabálta férfi, a bősz, a nehéztenyerü, akinek nyilván a szécsényi dráma körül kelt ujságközlemé- nyek zavarták meg a fejét. — Csábitó, csábitó, lihegte zordonan, majd minden átmenet átmenet nélkül igy szóit a reszkető fiatal emberhez : — Hoci pénzt. A gyorskezü be sem várva a feltétlenül bekövetkezendő tagadó válaazt, kikutatta a taimudista zsebeit, miközben haragja némileg csillapodott.____________ Ml iábak. mükezsk, sérv ki)tők, haskötők készítésében specialista: Vitárius Sándor Heb recce n, Szent Anna- u. I Hygienikus óvszerek tuczatja 4 K-tól 10 K-ig. De csak pillanatnyi volt a lecsillapodás, hogy azután ájult erővel, annál bőszebben törhessen ki újra: — Üres, minden zsebe üres. £s nem nem átallotta Ön, nyomorult csábító, üres zsebekkel közeledni imádott nőmhöz. Pfuj, szégyelld magad, amucián, kiáltotta izgatottan és záradékul még egy nagyot, egy utolsót ütött a jámbor taimudista ártatlan fejére, miközken megtámadott családi becsületének reparálásául elszedte a szegény fiú kalapját. Hajadonfővel szaladt hősünk egészen a legközelebbi csendőrig, akinek csak úgy főbb vonásokban, futtában elmondta az esetet, amely vele a füzesben történt. A derék csendőr hozta vissza a ka* lapot. A kalap alatt megtalálta a férjet is, aki dühös még volt, de férj már nem, — mert kiderült, hody Potifír csak cinkostársa volt Potifárnának. Amolyan a k&lmi egyesülés A szerelmi tragédia nyomán folyik a csendőr: eljárás. Tatorján István \'X" építési irodája Szatmár.Rékóczi-u, Fogarassy-hta. vállal mifldsnféls építkezést, tervek, költség vetések készítését, művezetést és ellenérzést. HÍRROVAT. Az úri bankó. Az ojztrák-magyar bank adja tudtára mindazon boldog halandóknak, akiknek módjukban van úri bankókat ropogtatni az ujjaik között, hogy ez évnek augusztus hava 22-dik napján bocsátja ki az uj százkoronás bankókat. Szép lesz, előkelő megjelenésű, igazi arisztokrata ez a bankó, mely a divatnak hódolva, rövid időn belül annyiszor változtatta külsejét. Persze ezt a változást csak Fortuna kegyeltjei veszik észre rajta, akik oly szívesen melengetik keblükön. Mi szerény és szegény polgártársak is készséggel adnánk helyet ennek az arisztokrata bankónak a demokrácia mándlija, zekéje, pruszlikja belső zsebében, de hát ez az úri bankó nem tűri sem a szerénységet, sem a szegénységet. No még aztán annyian is tülekednek utánna, hogy mi: polgártársak már csak a pénzintézetek üveg alatti kirakatában találkozhatunk vele. Amikor még demokrata volt a százkoronás bankjegy és „ötven pengő“ paraszti névre hallgatott, hát bizony megesett vele, hogy a zsiros paraszt lajbi zsebébe vagy a céhbeli mesterember markába is került, sőt isten uecae! — még a cigány fü-tös homlokára ragasztva is láttam ficsur koromban. Persze erre az időkre nem szívesen emlékszik vissza a mának arisztokratikus százkoronás bankjegye. Megszűnt a jólét a kisemberek köápkülömbségl W0T 50°|0 ápkülömbség I £lY attttot Óvárosnak * »5*l«aradasait azer«í«K ár«« 50 százalfltKal wwnwl H alacsonyabb áron alul fetten ueg. wm Esen vételben vannak feltűnést keltő szép fápft- ŐS női szövetek kiváló finom minőség- ,ben, mindenféle méretben. Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani! ■■H Weisz Gyula Szatmár-Németi, Deák-tér 21. szám. Mi
