Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)

1910-07-06 / 145. szám

SZAMOS (1910. junius 6.) 145. szám. 2,-ik oldal. A kormány reméli, hogy a fölirati vita két hétnél tovább tartani nem fog. Ha azt venné észre, hogy az ellenzéki pártok ezt a vitát túlságosan elhúzni szándékozik, úgy már a vita legelején a munkapárt egy tagja indítványozni fogja a tárgyalási időszaknak egy, esetleg két órával való meghosszabbítását. A kormány terve az, hogy a fölirati vita befejezése után, még a folyó hóban megkezdeti az állami szükségletek első sorban a pénzügyi fölhatalmazás és az ujoncjavaslatok parlamenti letárgyalását. Mórán János Elvállalja a legmesszebbmenő igényeknek megfelelő bútor készítését és zongora­fényezését. Telefon-szám : 59. A tanácsból. Építkezés a Zöldfa telkén. A tanács elhatározta, hogy a Zöldfa telkén tervbevett építkezés folytán kitele­pítendő bérlők részére a Deák-téren, szem­közt a Fehérházzal, ideiglenes, de azért szilárdabb és füthető boh.helyiségeket ópit november hó 1 re az udvari épület anya­gából, amelynek lebontását a napokban már meg is kezdik. Az iparos tanonciskola önálló elhelyezése' Az iparostanonciskolát régen a kath. és ref. népiskola, később a Kinizsi-utcai áll*mi népiskola fogadta be. A város nö­vekedésével azonban oly nagyra nőtt az iparos-tanoncok száma, hogy önálló iskolát kell számukra fölállítani. A törvényhatóság állami segélyt kért ehez a költséges befektetéshez, de mivel több hónap óta válasz sem érkezett a kultuszminisztériumból, a tanács megbízta a polgármestert, hogy a felterjesztés elin tézósét sürgesse meg és tele. kijelölése intézkedjék. Egy díszpolgár halála. Kevés díszpolgár tett nnyit váro­sunkért, mint Halász Ferenc miniszteri í anácsos, aki népiskoláink állami keze­lésbe vételének nagy müvét alkotta. Igaz jó barátja volt városunknak és nem volt az a népoktatás körébe vágó dolog, amit meleg szeretettel föl ne karolt volna, mi­hely Szatmárról volt szó. Városunknak ez a kiváló jó akarója julius 3 ikán meghalt. A tanács részvétét fejezte ki az elhunyt özvegyének és ko­szorút rendelt a ravatalra. Építkezés. A városi tanács engedélyt adott a helybeli ref. egyháznak az uj postaépület mellett nyitott utcában kántori lakás és a felső leányiskola részére tornaterem ópi­tésér. Alapszabály jóváhagyás. A földmivelósügyi minis ter a „Szat- máruómetii első vadásztársaság“ alap­szabályait jóváhagyta. Műlábak, mükezek, sérv kötök, haskőtök készítésében specialista: Vitárius Sándor Debrsczev, Szent-Anna-u. I. Hygienikus vásznak tucatja .. .. 4 korona. Nem a esendői3ég, csak a csendőr I Lapunk vasárnapi számában leirtunk egy esetet, egy szegény szabóiegóny ese­tét, aki azt nyöszörgi a betegágyából, hogy csendőri brutalitás fektette le, hogy a csizmasarok-vallatás, pofon-nyomozás áldozata. Megirtuk azt is, hogy a helybeli csendőrszakasz parancsnoka szigorú vizs­gálatot indított, annak » kiderítése iránt, bogy tényleg náber*'wász“-szal nyomozott-e a csendőr. Ha a szabósegód igazat mondott, illetve, ha bizonyítani tudja, hogy igazat mondott, akkor a brutális csendőr nyo­mozó fegyvere visszafelé fog elsülni: ir­galmatlanul, katonásan elhúzzák a nó­táját. E^t még csak nem is dicséretképpen említjük, hogy' elhúzzák a nótáját, mert ez a rendje. Ezt kiváuja nemcsak a csendőr nyo­mozási magánrendtartásának kiszolgálta­tott közönség biztonságának, sőt testi épségének érdeke, hanem kívánja a csend őrség reputációja is, ami a közbiztonság fentartása szempontjából ismét csak a közönség érdeke. Az emberek ugyanis meglehetősen felületesek, apró distinkciókon könnyen átsiklanak és különösen a szenzációk kö­rül egyáltalában nem skrupulizálnak a részletek körül. Ilyen felületesség például az is, hogy a szabólegéuy esetét mint csendőrségi brutalitást tárgyaljak, holott az — ha meg is történt — egyáltalában nem csendör- sógi, hanem csak csendőri eset. Nem a testület vétke, hanem csak a testület egy tagjáé. Bizonyság rá az, hogy a testület maga veri el a port azon a tagján, amelyik ilyen bűnt elkövet. Mert felületes, sőt vétkes általánosí­tás az, hogy' a oseudőrsóg brutális. Nem igaz. Mi, újságírók, akik majdnem min­dennap érintkezünk hírszolgálat okából a csend őrséggel, egy városi hivatalnál sem tapasztalunk soha olyan udvarias előzé­kenységet, mint a csendőröknél — őrmes­tertől felfelé éppúgy mint lefelé. Sohasem fogom elfelejtetni a brutáli­saknak hiresztelt csendörlegányök, a véres- szájusággal „kakasto.las vadállatoknak“, meg tudomisén micsoda fenevadaknak el­keresztelt csendőrök viselkedését, amely­nek Ököritón voltam tanúja. A nagy darab, erős, marcona legények nem reudfentartók, nem csend ölök, ha­nem irgalmas ápolók, könnyes szemű vi­gasztalók voltak a siralom falujában, ahol az emberek az égi hatalmasságokon kezdve a szolgabirón át a sárgaföidig leátkozták, aki éppen a gondolatuk ügyébe esett. Aki a felizgatott lelkű emberek csúnya, izgága káromkodását hallotta, anuak szinte kedve lett voiua szájon verni a káromkodot, csak éppen a csendőrök, a rendfentartók, akiknek az oldalát verte a puskatus, azok mentek oda a felbőszült emberekhez és csöndes, józan szavakkal vigasztalták, kérlelték, megnyugtatták őket. mulattak ezen a ládikán. így kell terjesz­teni a dolgokat, kedves Zala . . . Zala: Tehát holnap utazom . . . Tinódy: Igen. És az összes juxtárgya- kat viszi magával. És legyen mindig szelle­mes. Amikor a szamárbőgést utánozza a zsebében levő kis hangszeren, nézzen körül és mondja: „Szólt valamit, uraságod?“ Ha igy jár el, meglássa, hogy a vidéken el­adjuk az összes portékát. És mindig mon­dania kell, hogy ez a müveit világfiak szo­kása. A büz-labdacsokkal csínján kell bánni és jól teszi, hogyha olyankor elmésen hátra­fordul és szétnéz, és a fejét feddőleg csó­válja Na, hogy csóválná a fejét? Zala : (Mutatja.) Tinódy: Nem úgy. Nem úgy. (Mu­tatja.) így. És az orrcimpáit is rezegtesse hozzá. Mutassa. Nem jól van. Maga a fülét mozgatja. De igy is jó. Ezt a szamárbőgés­hez kell csinálni. Zala: Köszönöm, főnök ur. Tinódy: Menjen el minden városban a zsurokra, a kaszinókba és adja el az az önmükönö hózentrágert is, mondja meg, hogy Alfonz spanyol király is ilyent visel. De hát én félek, hogy maga nem elég szellemes. Zala : De kérem . . . Tinódy; Magának, érti, folyton me­sélni kell, miszerint miniszterekkel tetu és hogy tegnapelőtt ajándékozott Petrássnak egy tréfás rózsa csokrot, amit, ha megszagol­nak, furcsa illata van. És igy kell terjesz­teni a jó modort. Adja be nekik, hogy jux- tárgyak nélkül müveit világfi el nem képzel­hető. És legyen magánál minden. Varázs- trombita, tréfás doromb, kakaskukorékolás, tréfás ládák, büz-labdacsok, villamos dolgok és ne mulassza el megemlíteni, hogy a müveit világfinak a következő tárgyai van­nak : sétabot, melyen furulyázni is lehet; kalap, mely alól köszönéskor egy egér ugrik az embertársunk szemébe; zsebkendő, a melybe belefujira, a szekkingeni trombitás vezórmotivuma hallatszik, villamos zseb­lámpa, villamos gyűjtőeszköz, szivar, amely ha rágyújtanak, felrobban és adja el nekem ezeket a portékákat, adja el, mert kü­lönben . . . Zala : Főnök ur, meg lesz velem elégedve. Ha a rakamaz-pásztói körorvos­nak tavaly el tudtam adni az illusztrált an­gol regényírókat, ez is megy majd. Bizto­sítom róla, hogy mához egy hétre a piszt- rángosi segédjegyző olyan albumot ajándé­koz a református lelkész lányának, amelyből, ha kinyitja, egy izé ugrik ki. Tinódy: Remélem, kedves Zala. És most menjen a fenébe és terjessze a mű­veltséget. S olykor-olykor előkerült a puskatus mellől a keszkenő, amivel a csendörlegé- nyék letörölték a könnyeiket. Kétségtelen és tagadhatatlan, hogy előfordulnak brutalitások. Sokszor maga a delikvens is abból a zsanérból való, aki nemcsak kihívja, de ki is érdemli a csendöri „áber wás>z“-t. amit azonban minden körülmények közt helytelenítünk. Helytelenítjük és mindenkor a bru­tális csendőrt hibázta juk érte. De arról, hogy ilyesmi előfordul, egyáltalán nem tehet a testület, az csupán az egyén bűne A puskatussal, pofonnal dolgozó le­gény soha sem szokta sem előre, sem utó­lag bejelenteni a fölebbvalójának, hogy : „őrmester urnák alásan jelentem, bepofoz­tam eyy passast.“ Ha pedig ilyesmi előfordul, anuak szigorú a hátulütője. Hogy elő no forduljon, arra nézve csak a tilalom az egyedüli praeventiv in­tézkedés. Nem volt azonban a világon még olyan tilalom, amit át ne hágtak volna. Hiszen ha nem lépnék át, nem is kellene a tiialom. És én azt sem csodálom, hogy éppen a csendőrlegények közt akadnak ilyen tilalomátlépök. 50°|0 árkülömbség T 50°|0 árkülömbség T Cmi 9mha1 a szSVetmaradífoít az eredeti áriái 50 szízalflftal wgy Angol gyárosnál Ml alacsonyabb áron alul Vettem aef. as Ezen vételben vannak feltűnést keltő szép férfi- és női szövetek kiváló finom minőség­ben, mindenféle méretben. Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani! g| Weisz Gyula Szatmár-Németi, Deák-tér 21. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents