Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)
1910-07-23 / 160. szám
X!JI Wtta. Szatmár, 1910. jufius hó 23., szombat. .....................................160. szám. Hi rdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjatAnyosabb árban kftztfl- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó ♦ fillér. Nyitttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. to Teteforvszém: *07. Mindennemű dijak S/.atmáron, a lap kiadóhivatalában fiífttendAk. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */, évre 6 K. */« évre 3 K, 1 hóra 1 K ifid ékre:.. ... 16............ 8........... 4 „ „ .. 1 50 Fi » evám ásva A feli«** ségleteink drágaságával. Jó lesz ezt tudomásul venni, mert megeshetik, hogy egy napon az emberek kimondják az adóbojkottot. Nem fizetnek, mert nem tudják tovább fizetni a direkt és indirekt adók légióit. Legolcsóbban vásárolhatunk üveg, porcellán1 lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) A képviselőhöz ülése. Bpest, juiius 22. Bersseviozy Albert házelnök 10 ó: után néhány perccel megnyitja az ülés Következett a felirati vita folytatása, A első szónok a zárszó jogán Batthyác Tivadar gróf. Dicséri Bánffy Dezső bál felirati javaslatát, továbbá a kisgazda feliratához minden tekintetben hozzájárt] azt, az abban lefektetett programmi magáévá teszi Ezután Khuen Hédervái gróf miniszterelnökkel polemizál és kije lenti, hogy a múlt parlamentnek ex-lei ben való feloszlatásáról mondott vél ménye öt nem nyugtatta meg. Cáfolja ministerelnök azon kijelentését, hogy korona és nemzet közti jó viszony csak a 67 es alapon tartható fenn. A kormán; párton Rónay Jenő kijelentette beszéd beo, hogy kivánja ö is az önálló bankc vámterületet, szóval a gazdasági önálli ságot. Ez azt bizonyítja, hogy a 67-i törvények erre nekünk jogot adnak, de barátomnak nem szóltam semmit. Ezals sötét éj lett és a leborult égbolt komor! borult a csendesedő fővárosra. Mi is lej; hentünk. Én figyelmesen néztem a szol sötét hátterét és magamra számláltam múló perceket. De nem kellett sokáig vári koznom, a szerkesztőségben világossí gyuladt ki és kisvártatva megjelent rajta fejnélküli ember, majd kilépett a falból < végigment a szobán. Kiugrottam az ágyb és elálltam visszatérő útját. Pár perc muh jött visszafelé, simán, szinte csúszva hala előre, mikor hozzám ért, nem tért ki előr hanem ködfoszlányszerüen keresztülme rajtam. Csakhogy abban a pillanatban, mik< áthaladt rajtam, elárulta magát. Ugyanis abban a pillanatban egy fén sugár csapódott a szemembe, mely a v túlsó partján levő magas ház üvegtornyáb tört elő. Erre én elnevettem magamat, fejnólküli ember pedig eltűnt a fal rés között. Barátom kíváncsian futott be hozzá és izgatottan tudakolta, hogy mi törtér Nevetve mondtam neki: „Egy nagyon kei vés dolog.“ — Kedves dolog, mi az ? esztendővel ezelőtt, mig a múlt év első napja óta 184 lillért szednek be. Tehát csak fuvarban 11 fillér az emelkedés. Már most érthetetlen, hogy akkor, mikor a kormány szubvenciókat és tarifakedvezményt ad gazdag vállalatoknak, miért nem ad tarifakedvezményt a s ját vállalatainak, a saját produktumának, pláne akkor, amikor ez az árucikk a szegényember háztartásának fontos és nélkülözhetlen szükséglete, Dehát talán kár is megütődnünk azon, hogy a kormány megdrágította a só árát. A mi kormányaink antiszociális érzékéről mar elégszer meggyőződhettünk, A kormányok kezében mi nem vagyunk egyéb adózó alanyoknál. Mivel pedig régi igazság, hogy a nemzet jólétének fokmérője a nép adózó képessége, ennélfogva úgy látszik, hogy a kormány az adóemeléssel ki akarja próbálni rajtunk, hogy milyen gazdag az ország. Ki akarja próbálni, hogy mekkora az adózó képességünk, meddig bírjuk, mennyit tudnak belőlük kisrófolni, kitránszíerálni, kiexekválni. Ezekkel a kísérletezésekkel azonban jó lesz egy kissé óvatosabban manipulálni. Elvégre mindennek van határa, még a mi adózó képességünknek, a mi béketürésünknek is. Kereső- képességünk most sincs arányban szükhogy én akarok a kísértetjárta szobában aludni. Barátom végtelen hálásan fogadta ezt a tervemet is és ő úgy határozott, hogy a másik szoba divánján tölti az éjszakát. Napnyugta előtt fölmentünk a lakására 1 Elbeszélgettünk, dohányoztunk, én megnéztem könyvtárát és be kell vallanom, nem egy érdekes könyvet fedeztem föl az állványokon. Különösen Indiára vonatkozólag igazán szép gyűjteménye volt, azonkívül egy régi bűvész-könyve, melyet egy nagybátyjától örökölt. De mert angolul volt írva, sohasem olvasta el. Én nagy érdekkel lapozgattam a könyvben s egyszer csak úgy éreztem, hogy megragadott a könyv egy fejezte és türelemre intve barátomat, végigolvastam azt. Egy érdekes mutatványt tárgyalt, mely az optika segélyével valóságos szellemjárást képes rendezni. Ugyanis a könyv szerzője apróra leírja azt abban a fejezetben, hogy miként kell két tükröt csiszolni és azokat egymással olyan helyzetben fölállítani, hogy egyiknek a tükörképe a másiknak a focusában vetíthető legyen, úgy, hogy az forgattatván, maga a tükörkép, mint élő alak mozgatható legyen, sőt nagy távolságra is vetíthető legyen. Elgondolkoztam az olvasottakon, de A só is megdrágult. A só is megdrágult. Ez a hir bizonyára nem lep meg senkit. Most, amikor minden megdrágul, miért ne drágulna meg a só is. Elvégre a só is primitiv szükséglet, épp úgy, mint a kenyér meg a hús. Mivel pedig a kenyér és a hús is drága, meg kellett drágítani a sót is, hogy az is ne csak drága, hanem drágább legyen. Ezúttal a változatosság kedvéért a kormány stájgerolt, nem a pék és nem a mészáros. Fölemelték az adót, a balkáni kereskedelmi szerződésekkel meg fogják drágítani a hús árát; tavaly az autonom buzavámmal megdrágították a kenyér árát, most meg a só megdrágításán van a sor. Hivatalos kommünikék azt mondják, hogy csak 1 fillérrel emelték a só árát. Ebben azonban tévednek a hivatalos kommünikék, mert például Nagykanizsán 1 koronával drágább ma a só, mint tavaly, Orsován pedig fél koronával drágult a só ára. Ezek a koronás és íéikoronás diíferenciák az árban úgy tám dtak, hogy a só szállítási, befurarozási és sóberakási illetékeket lényegesen felemelték. A mára- marossziget—nagykanizsai viszonylatban 173 fillér fuvart szedtek be két Szellemjárás. Irta: I/j. Hegedűs Sándor. (Folyt, és vége.) Figyelmesen végighallgattam barátom előadását, aztán megnyugtattam, hogy elmegyek vele lakására, alaposan megvizsgálom á falakat és egy éjszakát kémlelésre fogok fordítani. Ő nagy hálával fogadta ajánlatomat, megvárta, mig rendbeszedem magamat, aztán együtt elmentünk hozzá. A lakásban nem találtam semmi különöset, a kopogtatás sehol sem jelzett üreget, min denütt tömör fal volt. A ház tűzfala volt az a fal s ezen az oldalon a szomszéd ház cseréptetözete volt, mert az két emelettel alacsonyabb volt emennél. Szemben a Duna túlsó partján egy uj épület állott, melynek üvegterraszos tornya volt. Végignéztem az egész környéken, de kémlelő szemem sem a közelben, sem a messze távolban nem tudott fölfedezni semmi rendellenes dolgot, amely valami rendkívüli eseményre engedett volna következtetni. Ezalatt lassan eltelt a délelőtt, Elmentünk ebédelni és együtt töltöttük az egész napot. Estefelé én azt az óhajtásomat fejeztem ki,
