Szamos, 1910. július (42. évfolyam, 141-167. szám)
1910-07-21 / 158. szám
SZAMOS S. oldal aai, a kik bevitték az állomásra s ott a vasúti orvos részesítette első segélyben. A legközelebbi vonattal aztán bevitték Debrecenbe. Borsi Sándor 29 éves, nős, családos ember. Felgyógyulásában bíznak az orvosok. c ~ ~ H Fábián Györgyné Rákóczi-utczai virágcsarnokában naponkint friss cserepes és vágott virágok, elsőrangú kötészet, olcsó árak, pontos kiszolgálás. ' J (1910. Julius 21,) 158-lb arám. _______ A vihar pusztítása. Elmosta a bikszádi vasút töltését Megakadt a közlekedés. — Saját tudósítónktól. — A hatalmas felhőszakadás, amely nemcsak Szatmáron, hanem a környéken is nagyban dühöngött, sok kárt csinált. A jSzatmár—bikszádi vonalon például teljesen megakasztotta a közlekedést úgy, bogy a vonat, most csak Avasfelsöfaluig tud közlekedni, sőt Bikszádra még átszállással sem lehet, utazni. A viz ugyanis Avasfelsöfalu és Bik- szád kötött négy helyen elmosta a töltést és két fahidat teljesen összedöntött. A vonat így csak Avasfelsöfaluig és vissza közlekedik. Kedd délután óta egyelőre még a postai közlekedés is szünetel, rövidesen azonban gyalogküldőncökkel megindítják a postát. A hidak és a töltés helyreállításán már dolgoznak, azonban hosszabb időbe telik, míg a közlekedés helyreáll hat. hírrovat. Molnár 66. Vannak az életben bizonyos gyakran megismétlődő események, amelyek obiigát cikktémák az ujságiró előtt. Véres párbajok, családi drámák, tömeges öngyilkosságok, nagy pusztulások stb., ezek mind olyan események, amelyek után kötelességszerüleg következnek a párbajellenes, a családi kérdések és társadalmi problémák megoldásán fáradozó obiigát újságcikkek, amelyek azonban még soha sem vitték tovább a fejtegetésnél, a bölcselkedésnél — meg sem közelítve a gyökeres megoldásokat. Olyanformán festenek ezek a cikkek, mint az Újpesti Hírlap egykori nevezetes vezércikke, amelyben a következőket irta : „Persze ha Vilmos császár hallgatott volna intő szavunkra s bölcs tanácsunkat (lásd lápunk két, hét előtti számát) nem eresztette volna el a füle mellett, nem jutott volna abba a bonyodalomba, amelyben most úszik.“ Ilyenek ezek az obiigát cikkek is. Okosak, bölcsek, telve tanácscsal, intelemmel, csak éppen az a bajuk, hogy Vilmos császár vagy az, akire tartozik, nem olvassa el sem az Újpesti Hírlapot, sem a Szamost. Most.megint egy ilyen obiigát cikk előtt áll a* olvasó közönség. Nem is előtte áll, hanem utón-útfélen belebotlik. Még pedig bosszankodva botlik bele. Mert furcsa lelkülete van ám az olvasóközönségnek. Hamar ráun azokra a rémes szenzációkra, amelyeket mi itt, a birgyártó iró- aastalnál nagyon hatásosaknak képzelünk. Nincsen már uj a nap alatt még az újságírás mezején sem. Már t. i. a közönség szempontjából ninos uj. Nekik mindennap uj, friss, véres vagy érdekfeszitő, idegizgató szenzáció kellene a vasukért. De hát nem lehet. Két pénzért elég vért adunk, elég érdeket feszítünk és elég ideget izgatunk. Nincs mindennap Oköritó. Azaz, hogy éppen Üköritóról van szó : mikor az o:tani borzalomról a harmadik cikket irtuk, már azt is unta a publikum, már hallatszottak a panaszok : meddig ököritózik még a Szamos ? Ilyen vérszomjas a nyájas olvasó- közönség, amely azonban csak a régi időben volt nyájas, azóta elvesztette a nyáját és vérszomjas, ideges lett. De hát már akárhogy és akármint van is, mondom, megint obiigát cikkbe méitózlatik belebotlani. A kőbányai postás osaládi drámája alkalmából. Jól tudom bár, hogy Vilmos császár ezt a cikket megint nem fogja elolvasni, de nem olvassa el a kereskedelmi miniszter sem, hogy okulna belőle valamelyest. És mégis megírom. Amint pedig írom, illetve írni akarom, rájövök magamtól ezeknek a fennt körülírt obiigát cikkeknek a lélektanára. Bájövök arra, hogy az Újpesti Hírlapok tulajdonképpen nem is a Vilmos császárok részére írják ezeket a probléma- megfejtő cikkeket. Saját maguknak írják. Vannak ugyanis olyan események, amiknek leírásába ha belefog az ember, szertekalandozik, áradozik, bölcselkedik a tolla önmagától. Okokat keres, megoldásokat és ezek az okok, ezek a megoldások aztán viszik a tollát, hajtják belőle a szót, az okosat vagy az oktondit. Ilyen ez a postáseset Í9 az ö 66 koronás jövedelmével és öt gyermekével. Nem is kell itt számadást csinálni, nem kell hozzá sem logar, se egyszeregy, világos az amúgy is, hogy öt gyermek és 66 korona sehogysem állanak arányban egymással. ..Ha a hatvanhatot elosztjuk hát éhes szájjal, hét ruhával, hét pár lábbelivel, hamarosan fel kell tenni az eredménynél a tizedes pontot, mert hogy az osztó igen kevésszer találtatik az osztandóban. Ezen bölcselkedni sem kell, nem is lehet. Ezen segíteni kellene. Mqrt hasztalan őrjöngünk az Ehrlich 606 cimü luesmentö csodaszer fölött, mikor a Molnár 66 című bacillus meg emigy pusztítja az emberiséget. Hiúiba agitálunk, ordítozunk az egyke ellen, mikor a Molnár József postaszolga 66 koronával államilag táplált nyomor- baoillusa az egy se ke’ rendszerre vezeti az apá,t. Az apát. Tessék csak elképzelni, hogy micsoda utat tesz meg az apai szeretet, amíg eljut ahhoz a stációhoz, amihez szegény Molnár József eljutott. A nyomorúságnak, az éhségnek, a rongynak, az adósságnak, a keserűségnek micsoda nagy darab köveivel van kirakva az az ut, amely kirázza a Molnár Józsefek lelkét a rendes apai szekérből és véres borotvával csinál uj utat a megoldás szekerének ? Nem tudom én, hogy is tudnám, mi a megoldása egy nagy állam óriási háztartásában ezeknek az ügyeknek. Nem tudom. De mikor az újságcikkek nyomán lelki szemeim előtt feltűnnek a Molnárgyerekek véres holttetemei — hallueiná- lok-e az izgalomtól vagy lázam van ? — de ugyanakkor fülembe csörögnek a nemrég szerteguruló kortesmilliók pengőforintjai. Hány ilyen „Molnár 63“ bacillus által mételyezett életet lehetne megmenteni ezekkel a milliókkal, amelyeket lelkek ve- szejtésére fordítottak. Azután szép, feketenyakú, zord hom- loku, komoly bömbölésü bikák, vékony- lábú, karcsú derekú, zengő nyeritósü mének toporzékolnak előttem, amelyeket tenyész- állati, apai minőségében pénzekkel dijai az állam, s felötlik előttem a kérdés : nem jobb-e tenyészállatnak születni Magyar- országon, mint tenyésepostásnak. Az Ehrlich 606-uak örvendünk, hozsannákat zengünk, a Molnár 66-ot meg hagyjuk kedvére pusztítani. Hja, az egyik az örömteljes mulatságok zavartalanságát biztosítja, emitt azonban csak xongyos igásemberekről, azok családjáról, éhesen korgó gyomrokról van szó. Szóval luesbeu nem halunk már meg, felebarátaim, legfeljebb éhen fordulunk fel! (i) Eljegyzés. Lapunk tegnapi siámábaa közölt eljegyzési hírbe sajtóhiba csúszott be. A helyes hir ee : Deutsch Fanosikát, Deutsch Iguáoz leányát eljegyezté Frühzeitig Mór budapesti kereskedő. Ügyvédjelöltek tiltakozó gyűlése. A szatmári ügyvédjelöltek tegnap este népes összejövetelt tartottak a Pannónia külön termében. A gyűlés tárgya az ügyvédi reform tárgyában tervezett törvényjavaslat volt, amely országszerte nagy visszatetszést keltett a jogásztársadalomban. A gyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a sérelmes törvényjavaslat ellen állást foglal és álláspontját külön memorandumba foglalva felkéri az ügyvédi kamarát, hogy javaslatra adandó véleményében as általános tiltakozást juttassa érvényre. A memorandum szerkesztésére külön bizottság küldetett ki (Dr. Bartha Ferenc elnöklete alatt, Papp Mihály, dr. Weise Izrael, Kiss Lndre, Fábián Lajos.) Végül elhatározta a gyűlés azt is, hogy a Kamara területén működő összes ügyvédjelölteket felkéri a népszerű mozgalomhoz való csatlakozásra. A rendőrség ujj rangjelzése. A városi tanács a rendőrtisztviselők rangjának uj jelzését állapította meg. Eszerint lesznek 1, 2, 8 rozettás tisztviselők, valamint 1 és 2 rozettás aranygalléros tisztviselők, a fizetési fokozatok szerint. Hadgyakorlat. Az ő. gyalogezred szatmári zászlóalja ma reggel hagyja itt városunkat és Eperjesre megy. Részt fog venni a királygyakorlatokon és szeptember közepe táján kerül vissza Szatmárra. öngyilkos gazda. Kerekes János papbikói vagyonos gazdaember tegnap főbelötte magát és meghalt. Kerekes János egyike volt a falu legvagyonosabb gaz-, dáinak. Hat kis gyermeket hagyott hátra. Tettének okát nem tudják. Gyilkol a szárnyaskerék. Ösmerik, ugy-e bár ezt a hangzatos címet, amely után a Máv. vagy a vicinális rovására irt vasúti szerencsétlenségek szörnyűséges krónikája szokott következni. Hát gyilkolt, megint gyilkolt a szárnyaskerék. A fehérgyarmati vonalon gyilkolt s mikor a dübörgő vicinális beszáguldott Majtis-Jánk cimü állomásra, friss, meleg, párolgó vár-; tői piroslott a gőzbestia kattogó kereke. Párolgó, piros vér borította el a kereket és friss, meleg húscafatok csüngtek le róla. Az utasok borzadva gyűltek a gyilkos kerék köré, rémülten nézték a szörnyű látványosságot, mindenki meghatottan, szinte könyezve állott a sínek mellett az . állomáson, csak Czmár Gyula váltóőr káromkodott nagyokat. Káromkodott a gyerekére, a ki nem vigyázott jól a hizó- disznóra. A vonat elé tévedt a bízó és ott lelte szörnyű halálát. Jól kicsaptál Falusi gyerekszokás, hogy a penecilnst félig kinyitva feldobják
