Szamos, 1910. június (42. évfolyam, 121-140. szám)
1910-06-26 / 138. szám
3 oldal. SZÁMOS (1910. június 26) 138. esátn Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szereti egészségét? Ki ne tudná, hogy ntólérhetetlentil legjobb hashajtó a világhírű Minden valódi doboz 25 drbot tartalmaz Minden tablettán rajta van e két szó »IÉMkI Vissza a hamisítványokkal, mert kártékonyak Szomorú, pusztító memeutoknak kell megmozgatni a hatóságot, hogy az elhanyagolt, nyomorult községek még nyomorultabb lakosaival törődjék. Most már — ezt a legelemibb kötelességérzetet feltételezzük a hatóságokról — lesz vizipuska Vámfaluban is. Mert nálunk eső után mindig lázas igyekezettel tömik bo a pansszos szájakat egy elkésett köpönyeggel ! Pénteken este az Avasban fekvő Vámfalu községben tűz ütött ki. A falu szalmafedelü házai között a tűz gyorsan elharepódzott, a lakosság pedig a gyorsan terjedő elem megfékezésére vederben, dézsában, fazékban hordta a vizet Mert vizipuska nincs a községben. A pusztító lángok magasan felcsaptak az égre, ellátszottak Avasujvárosig, ahol az azt legelsőbben észrevevö állomás főnök azonnal értesítette a község elöljáróságát. Fél habkor ütött ki a tűz, melyet kellő eszközökkel azonnal meg lehetett volna fékezni és hét óra volt, mire az újvárosiak Vámfaluba értek fecskendőjükkel. Másfél óráig kénye-kedve szerint pusztítod a vörös kakas. Az újvárosiak és a kornyékből ösz- szesereglettek segítségével egy óra alatt sikerült a veszedelmet lokalizálni. De akkorra már rettenetes volt a pusztítás, amit végzett. Nyolc ház, a református templom, huszonnyolc csűr, ugyanannyi istálló esett a lángok martalékául. A falut nagyobbára oláhok, szegény föidmives emberek lakják, akiknek minden vagyonunk a kis biztosítatlan viskó. Mert a biztosítás minden más elemi modern intézménnyel együtt ösmeretlen valami az avasiak előtt. Különös szerencse, hogy emberéletben nem esett kár. De egy csomó ember nemcsak hajlék, hanem minden vagyon nélkül maradt. És ha majd — mint az szokás — két zsíros hajú avasi ember egy persely- lyel, meg egy szurtos könnyvvel elindul gyalog járni az országot, hogy jószivü emberek Könyöradományait összegyüjfsók a vámfalusi tüzkérosultak és az elégett református templom felépítése javára, a szurtos könyvecske első lapjára ne azt a sablonos igét Írják, hogy : Isten nevében, hanem rikító, vastag betűkkel azt is, hogy az avasi közigazgatás slendriánságának nevében, annak nagyobb dicsőségére! Egy község az ügynökök ellen. Hozzátartozik ennek az országnak a nyomorúságához a rószietüzlet. Nincsen száma azoknak, akik mindenféle, még a legelemibb szükségleteiket is részletfizetésre szerzik be, annál az egyszerű oknál fogva, hogy egy summában tiz koronát sem tudnak kiadni egy pár cipőre. Könyveket, ami már a fényűzéshez tartozik, egyáltalán nem szoktak nálunk vásárolni, legföljebb részletre. Ez az állapot teremtette meg a könyvügynökök hadát, amely olyanfóle kirándulásokat szokott rendezni szerte az országban, hogy az már beillik sáskajárásnak is. Öe vége, se hossza azután a becsapott irodalompártolók panaszainak. Az ügynökökből természetesen jut a kis községeknek is, azzal a különbséggel, hogy a könyvügynök a megváltozott terepen átalakul varrógepügynökké és rossz könyvek helyett rossz varrógépeket sóz a könnyen befonható emberek nyakába. Még jó, ha a szegény áldozat kap valamit az első három koronájáért. Komlós község megsokalta már az ügynökök szélhámosságait. Elhatározta, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságát arra kéri, Írjon fel a törvényhozáshoz, hogy módosítsa meg a kereskedelmi törvény ide vágó szakaszait. Azt kívánja Komlós község, hogy ezentúl a megrendelő lapok aláírásánál a községi elöljáróság hivatalosan ügyeljen fel a vásárió érdekeire. Mi csak a közelmúlt napokban irtunk a zugvigécek szélhámosságairól, amelyek sürgés orvoslást várnak Ajánljuk a fen mi jó példát a mi hatóságunk figyelmébe is. Ä szabadságharc vetített képekben Színházi előadás a 18 aradi vértanuk vesztőhe yének kápolnája javára. Szabadságod, jogokat szerző, korszakokat alkotó, múló csaták nyomán idő tebével kinőnek a feledés hálátlan virágai s a késő nemzedéknek fel kell gyújtani az emlékezés világító fáklyáját, hogy an nak fénye lobogja be a régvolt időket melyeknek fényét, árnyát, örömét és gyá szát évt.zedek envésztő köde takarja. Hazafias és kulturális szükséglet a mai érzésektől mentes rideg világban, hogy az emlékezés önzetlen fáklyavivői időnként belobogtassák ezt a ködoszlató fényt abba a korszakba, a melynek a mai nemzedék tisztelettel, hódolattal és Hálával tartozik. Ilyen bevilágító, emlékeztető fáklya az a vállalkozás, amely tegnap este mutatkozott be a szatmári színházban. A magyar művészi tudományos társulat jótékonycélu vállalkozását, a mellyel 224 gyönyörűen színezett vetített képben mutatta be, az 1848—49-iki szabadságharc történetét, hálás tapsokkal honorálta a színházban összegyűlt közönség. Különösen a második és harmadik felvonástól elkezdődő csatajelenetek művészi, éíethíi reprodukciója keltett igen négy hatást. A Vágó B. festőművész vezetése alatt rendezett előadás annál méltáayiandóbb, mert annak gyönyörködtetésén kivül elsőrangú hazafias célja is van: a bevétel tiszta jövedelme az aradi vesztőhelyen építendő kápolna javára fordictatik. A beléptidijak pedig olyan alacsonyak, hogy azokat a nemes cél oltárára vinn* mindenkinek hazafias kötelessége. Az előadást ma délután és este is megismétlik. Jegyek d. e. 10—12-ig, d. u. 2—8 ig és 5—7-ig a színházi pénztárnál váltha'ók. A ki gyönyörködve tanulni óhajt a nagy idők felséges emlékeiből, az ne mu- laszsza el megtekinteni Vágó mester előadását. hírrovat. Ráró levele a Szamos szerkesztőségéhez. Tekintetes Szerkesztő Ur! Nagy és nemes eszme az, a mely hosszas gondolkodás után patámba adja a tollat, hogy egy társadalmi kérdésben szót emeljek. Én egy szegény, megrokkant, vak ló vagyok és ezidőszerint egy fuvaros nyikorgó rozzant szék-rét cipelem magam után, üres óráimban pedig a standon állva társadalmi problémák megoldásán töröm a fejem. A nevem Ráró. Hátam mögött pedig változatokban gazdag, zajos múlt áll. Én vagyok a lói társadalomnak az a tagja, a kiről ha két lábon járnék és panamakalapot, vasalt nadrágot hordanék a t mondanák: valaha jobb napokat látott. Elmondom a múltamat, mert nagyon érdekes. Tessék elhinni, kedves szerkesztő ur, hogy nincsen valami meghatóbb, mint egy ilyen szegény lónak a sorsa. Égy tlő állat sorsa, amelynek irányítása mindenkitől illetve minden állattól inkább függ, mint tőle magától. Tessék elhinni, hogy ha egy ilyen szegény hámba fogott élőlény beszélni tudna, sok érdekes, tanulságos és szomorú dolgot mondhatna el. Itt vagyok például én. Dicsekvés nélkül merem mondani, hogy jó házból illetve jó istállóból származom. Már kora ifjúságomban nagy jövőt jósoltak nekem a szakértők. Származásom, mint azt annak idején az újságok is közölték, előkelő volt. Anyám : Igás II., apám: Girhes XV. volt. Engem a versenylói pályára neveltek. A leghaszontalanabb léhütő pálya. Az ember akarom mondani a ló elkezd futni és fűt minden komoly cél nélkül, mint a veszekedett fene. Aki nem fut jól: az vészit, aki jobban győzi: az nyerít. 5O°)0 árkülömbségT 50°J0 áo»külömbség I £(fv flttűOl »városnak aSíMjtnaradíJaitazeredctiárnál50százától wt>gwt H alacsonyabb áron alul Vettem «eg. mm Ezen vételben vannak feltűnést keltő szép féPfl— ŐS női Szövetek kiváló finom minőségben, mindenféle méretben. Ajánlom ezen kivételes alkalmat el nem mulasztani! mami Weisz Gyula Szatmár-Németi, Deák-tér 21. szám.
