Szamos, 1910. május (42. évfolyam, 99-120. szám)
1910-05-12 / 107. szám
(1910. május 12.) 107. szám SZAMOS 5-lk. oldal Pályázati hirdetés. A szatmári református egyház egy négy szobás s mellékhelyiségekkel ellátott, s még e nyáron felépítendő kántori lakra pályázatot hirdet. A részletes feltételek megtekinthetők a református esperesi irodában. A zárt ajánlatok /. hó 15-ig adandók be az esperes vagy főgondnok úrhoz. Az elfogadott ajánlat az egyháztanács jóváhagyásával fog érvényre emelkedni. Az építés azonnal megkezdendő. Építtető bizottság. A pünkösdi ünnepek közeledtével bátorkodom Szat- már város és vidéke igen tisztelt közönségének szives ' udomására adni, hogy a Schwartz Testvére k-fj|e üzletet megvettem és a raktáron levő összes árukat mélyen leszállított árak mellett elárusítom. Eladásra kerül kb. 4000 darab férfi és fiú kalap különféle színekben, fiú és leány sapkák, ingek, nyakkendők és más hasznos divat-cikkek. Magamat b. pártfogásukba ajánlva, tisztelettel Braun Sámuel, Deák-tér l KlLT*“ A kísértet. Púpos és gyüröttkópü. Arcán a ránc, a ráncon gázolkeresztül. Hepehupásan haso gatta fel az élet ekéje. Bajusza tüskés és előreálló. Szemei aprók, mélyenülők, de szikrázók és szúrók. Homloka alacsony, a haja sörteszerü. Állán néhány szakálbokor ácsorog, mint homokpusztán a kóróág. Csupán a fogazata ép, vérszomjasán csillog duzzadt ajka mögül. Mefisztó ábrázat tökéletesen. Nappal soh’sem látható. Éjjel jár nagy kézilámpájával künn a mezőségen Lomhán, nesztelenül bolyong, öles dorongot tartva jobbkezóben. Néha meg-megáll, lámpáját a botra akasztja — keres, kutat a völgyek mélyén, a bokrok rejtekében. S ahogy előtör az első napsugár, mindig lehorgasz- tott fejjel, reménytelenül — de sohasem kétségbeesetten ballag hazafelé. Másnap újra igy kezdődik, folyton, szakadatlan. Félni, senkisem félt tőle. A szokását ismerik. Bántani nem szokott. Ha esetleg háborgatja valaki éjjeli sétájában, hogy odaköszön, hirtelen elfordítja a lámpát, útját megváltoztatja s szó nélkül bandukol tovább. Egyetlenegy kísérője van, a kutyája. Ezt megtűri maga mellett, mert hűbbnek, ragaszkodóbbnak tartja, mint az embereket. Pedig ez értelmetlen és buta. Éppen azért szereti annyira. Az embereket gyűlöli el fojthatatlanul, szenvedélylyel — de nem ok nélkül . . . Nem volt ö mindig ilyen, csak hat év óta. Azóta rója féjjelenkint a puszta-á got. Azóta élő ember szót nem váltott vele. Sokat beszélnek róla. A vén asszonyok, ha reggelenkint csípőre vetett kézzel kiállnak a kapu elé, mindig róla tereferélnek. Némelyek bolondnak tartják, mások alvajárónak Pedig egyik sem. Ma is józan eszű ember ő! Sőt ralfinált és fortélyos a végletekig. Az éjjeli csatangolás csupán rögeszméje. .Egyébként pedig pesszimista a szó legszorosabb értelmében. Itaa&ses Magyar Élet- és Járadékbiztosító - Intézet mint szövetkezet Budapest, VI., Terézkörut 52. és Gyár-utca 27. sz. A szövetkezet elnöke: Oróf Széchényi Aladár. Alelnöke: Qróf Erdődy Tamás. Az igazgatóság: Báró Kndnydnszky József elDök. Dénes Tibor, Forray Miklós, Dr. Lévay Zsigmond, Vargha Sándor vezérigazgató. Az intézet a szövetkezeti alapra lévén fektetve, az össznyereség 70 százaléka a díjfizetések arányában a tagok közt felosztatik. Az intézet az életbiztosítás összes nemeit műveli, jutányos dijak és előnyös fel*ételek mellett. Ajánlja különösen a halál esetére szóló biztosítást, a család ellátására, a kölcsönös biztosítást a házastársak részére, a halál és eléréseseiére szóló vegyes biztosítást, kiházasitási biztosítást leányok részére, esetleg nevelési járadékkal kapcsolatosan. Ajánlja magánhivatalnokok részére a nyugdíjbiztosítás különböző nemeit, azonkívül özvegyi járadékbiztosítást, továbbá állami és közhivatalnokoknak nyugdíjaztatásuk esetére lakbérpótló járadékot. Az összes biztosítási módozatoknál kívánságra a rokkantsági koczkázatot is elvállalja az intézet, olyként, hogy munkaképtelenség esetén a biztosított a dij fizetése alól felmentetik. Az intézet orvosi vizsgálat nélkül is köt a legelőnyösebb feltételek mellett biztosítást. Bővebb felvilágosítással készséggel szolgál az intézet igazgatósága, valamint helybeli képviselete: Küszner Albert és Társa, bank- és váltó-üzlete. Egyszer régen, cigány húzta. Mudattak az ősi házban. Sokan voltak. Asszonyok, férfiak. Szépek, nevetők, kacérak. A ház úrnőjét ünnepelték. Nevenapja volt. Pohár csengett. Ömlött a bor. És gyöngyöző pezsgő járta. — Éljen a mámor, az isteni mámor! Mámorban, szerelemben a ház úrnője éljen ! Rá nene zendült, pohár összecsendült. Az asztalvégről egy tüzes ifjú kacsint. — Szerelemben éljen ! Soká éljen ! Az asszony odanéz. Arca majd kicsattan. Keble lihegő. Ajka piros, remegő. Pohárral feléje int, a szemével hamisan int. — Köszönöm . . . Soká ! Szerelemben . . . Nagyon soká! Férje némán nézi. Örül. Gyönyörködik. Nem féltette feleségét. Hisz’ akkor még ő szép volt. Ifjú, deli és sima arcú. Fekete bajuszu és fésült hajú . . . Bomlik a haj. Lágy gallérok tapad nak a színes mentékre. Cigány huzza a talp alá, mulat a ház úrnője, Szerte foszlik arany fürtje ; lovagjával szembe néz. Szív, szivet ér, mámorosán tapad egymásba a kéz . . . Vallomások szálnak tova, titokban epedőn. — Meghalok a szerelmedért, óh egyetlen drága nő! Boldogságot keres az ember e sivár életben s anélkül nincs boldogság, ha a szív érzéktelen. Boldogságom megtaláltam. A szivem már lángra gyűlt. Boldogságom nálad van. A boldogságom te vagy. Könyörgöm ne kergess a legborzasztóbb sors fejé . . . Az asszony nem szól. Csak a szeme beszél. Leejti pilláját. Pörög tovább öntudatlan. Keze görcsösen szőrit. A szomszéd teremben pattog a kártya. A pénz gurulva fut szanaszét Piros bortól, csípős pezsgőtől hangos nóta szól. A szemek lázas tűzben égnek. Pohár törik, folyik a bor. A ház ura nyer. Őrülten, folytonosan s rá sem gondol, hogy odakünn, a legszebbet — a ledrágábbat a feleségét veszíti el. — Csak tovább ! Osszad 1 "Száz a vízim 1 Künn az eresz alatt már fecskék csicseregnek, az égalja vörös bíbort ölt. Felhőfoszlányok közt bujkál a hold, mintha félne hatalmas ellenségétől, a naptól. Azért még nem jól látni. Különösen távolabbra nem. — Felkészültnek. Az utolsó tétet, a leg- summásabbat a házigazda vesziti el. — Most már mehettek I Mindent visszanyertetek! Utolsót rikkantanak. Dobognak a négyesek. Ki erre, ki arra tart. Álmosan, alig hallgatóan szól a nóta. Lepattan a hegedühur . . . A kitárt ablakokon látható gomolya- gokban tódul ki a sok havanna-füst. A ház ura az alak szárfának támaszkodik, hogy a reggeli levegőn fölfrissitse magát. S amint álmosan, leverten a távolba néz, libegni-lobogni, repülni lát ott fehér ruhát . . . Kakas szólal virradóra. A szellemek térnek nyugovóra. Gondolja — s becsapja ablakát. Másnap kezében a lámpással és az öles husánggal, ment, ment a tovalebbenö kisértet után . . . És azóta minden nap, akár esik, akár csikorog — minden éjjel künn a pusztán, keres, kutat a völgy ölén s a bokrok rejtekén. Hiába. Föl nem találta. Egyszer mégis. Az erdőszélen, egy kökónybokron látott lobogni fehér ruhafoszlányt. Odament. A kutyája fájdalmasan nyüszögött. Feljaj dúlt, amint a rongyot felemelte . . . Lámpáját a földhöz csapva, hangosan sirva szaladt hazafelé. Azóta lámpa nélkül jár az éjben, még redősebb homlokkal, még nagyobb púppal a hátán — s a legnagyobb gyűlölettel az emberek iránt. Sz. K.
