Szamos, 1910. május (42. évfolyam, 99-120. szám)
1910-05-25 / 117. szám
4-ik oldal. SZAMOS 117. szám. (1910. május 25.) sabb, hogy rosszabb az, ha csak szégyenem van mint az, ha nincs semmim, de semmim. Nem oly szégyene az az asszonynak ha meddő, mint az, ha az egyke ötéves korában is olyan nagy csak, mint mikor megszületett. Bizony az ilyen anyát, a ki igy szerette, igy ápolta, igy táplálta egyetlen magzatát, az ilyent lenézheti a meddő, le is nézik még mások is. (Folyt, köv.) HÍRROVAT. Fogház vagy őröltek Mza? A kivilágított torony tövében. Valami impozánsan fényes dolog volt a múlt héten, a református gymnasium jubileuma alkalmából az a kivilágítás, amely Gilvácsig láthatóvá tette a tüzol'ó- toronynak színes villanylámpákkal körtil- teremtettézett hegyét. Impozánsan fényes volt az illuminá- ció, s a tüzoltótoronynak — a gymnasium jubileumától teljesen függetlenül — megszerezte azt a dicsőséget, hogy összetévesztették a Halley üstökössel és bele is bérük egy kis költségbe. De mi, akik pedig mellette vagyunk a városi kérdésekben miuden olyan do lógnak, amely a sötétség eloszlatásával a teljes világosságot célozza, mi olyan kegyeletien ünneprontók vagyunk, hogy ezúttal megcibáljuk az álüstökös mestersége sen fényesített üstökét. Mert ennek a világosságnak az elmúlt napokban nemcsak fénye és költség- jegyzéke, hanem hangja, keserves, fájdalmas, kínos hangja is volt. Az impozánsan, ragyogóan csillogó torony tövében olyan keserves hangokat hallottak a járó kelők, a melyektől a hideg borzongatta a hátukat, és a kápráztató világosság dacára elsötétült előttük a világ. . . . Bn édes Liszkaim — ezt üvöltötte egy borzalmas női hang — én szép kökényszemü Liszkaim, gyere, várlak, gyere dauolj nekem, hadd halljam gyönyörű hangodat . . . Liszkai, imádott Liszkaim, gyere . . . A Liszkai — az egy baka, aki pedig a „női fogda“ cimü zárkában keserves kínos hangon a fennti siralmakat éjjelnappal üvöltözte, az egy szerencsétlen elmeháborodott asszony, akit a Liszkai nevű baka szerelmében megcsalt. A mint a szegény, két gyermekes családanyán a csalódott szerelem nyomán kitört a rettenetes elmehábor, a gyorskezü mentők kocsira ültették és a szegény ember egyetlen luxusjármüvén, a gummikerekes mentőkocsin bekocsikáztatták vele a szatmári betegek kálváriáját: elhordozták mindakét kórházba, ahol állandóan telt házak vannak, ahol állandóan ki van téve a fekete tábla, hogy: minden jegy elkelt, Az ügy többi részéhez nem kell kommentár. Jobban, égbekiáltóbban beszél a tény minden Írásnál, minden betűnél. A szerencsétlen asszonyt az őrültek részére egyáltalán nem alkalmas, e célra be nem rendezett asilumöa szállították be: a csendőrségnek a tűzoltólaktanyában levő fogdájába. Ott, a fapriccsen, ahol a rövidebb tartamú szabadságvesztés büntetésre ítéltek töltik ki az egy két napos büntetésüket, ott vergődött, ordítozott a szerencsétlen, segítségre szoruló elmebajos asz- szony, ott — a fényesen kivilágított torony tövében. Csak éppen addig volt esendes, a mig társa is volt, mig egy 24 órai elzárásra ítélt épelméjű nő vele együtt, egy szobában volt bezárva. Szinte hihetetlen, hogy ez megtörténhessék, de nálunk Szatmáron igy volt. Egy szegény, elzárásra Ítélt nőt be csuktak 24 órára a csendőrség fogdájába, oda, ahol egy nyomorúságos elmebeteg olyan keserves kínlódásban üvöltött, vergődött, hogy azokban is meghűlt a vér, akik csak messziről hallották a hangját. Nem akarunk személyeket támadni és minden utólagosan megnyilvánulandó személyi érzékenységnek elejét veszszük annak a kijelentésével, hogy magunk is tudjuk, hogy nem egyes emberek hibája, hogy a kórházban az ilyen szerencsétlenek számára nincs hely. De az mégis hallatlan, barbár, ázsiai állapot, hogy a gyors segélyre, gondos ápolásra szoruló elmebetegek Szatmáron napokig a fogházba legyenek beinternálva minden szakszerű ápolástól gondosan elzárva. Mert bármennyire becsüljük és értékeljük is a mi derék mentőink munkálkodását és szakértelmét, az nem tartozik a munkakörükbe és nem is lehet kívánni tőlük, hogy őrülteket ápoljanak a fogdában, amely helyiség erre teljességgel alkalmatlan is. Az pedig égbekiáltó embertelenség, hogy az őrültek cellájába még épelméjüe- ket is bezárjanak. Nem is egyes eset. az, amely kezünkbe adja a tollat, hanem az az állandóv á vált szokás, amelynek folytán a csendőri fogházból lassanként őrültek házát csinálnak. Már szinte mindennapivá vált, hogy a fogházból szivettépő, hátborzongató üvöltések hangzanak éjjel-nappal az oda internált szerencsétlen élő-halottak ajkáról akiket éppen akkor fosztanak meg ezáltal a legszükségesebb ápolástól, a mikor arra legjobban rá vannak utalva, a mikor még talán segíteni is lehetne rajtuk. Akkor bezárják őket oda, ahol az épelméjű ember is könnyen megháborod hátik. Azt igazán nem méltatjuk segítségképpen, hogy a főkapitány olyankor, mikor ilyen lakója van a fogháznak, elzá ratja a tűzoltólaktanyán keresztül az átjárót. Ez az oka aunak, bogy a mi szemünket bántotta a tüzoltótorony fényes kivilágítása. rültek házát nem szokás kiviiá gitani ! És ne utánozzuk mi az üstököst olyan toronynyal, amelynek tövében az őrültek kinorditása hallatszik. Hiába huzzuk rá az álüstökös fényes ruháját, a keserves hangja elárulja, hogy őrültek háza van a tövében. Ne pazaroljuk a pénzt az ilyen kivilágításra, hanem segítsünk vele inkább azon az ázsiai állapoton, a mit semmiféle mesterséges fényesség sem tud elfeledtetni! Dr. Bartha József felavatása. Megírtuk már azt a fényes kitüntetést, amely városunk szülöttét, dr. Bartha József ügyvédjelöltet érte, akinek a király megengedte, hogy sub auspiciis regis avassák a jogtudományok doktorává. A felavatás tegnap ment végbe a kolozsvári Ferencz József tudományegyetemen a szokásos fényes ünnepségek közepette, amelyen a királyt gróf Zichy János kultuszminiszter képviselte, aki igen szép beszéd kíséretében adta át a felavatottnak a király által ajándékozott díszes gyűrűt. A püspök bérmautja. A. püspök június hó folyamán Ungmegyében fogja a bérmálás szentségét kiosztani. Űrnapja. A róm. kath. egyháznak holnap nagy ünnepje lesz. Az oltáriszent- 8ég szerzésének emléknapja ez, melyet az egyház mindenkor nagy fénynyel szokott megülni. A szatmári róm. kath. székesegyházban az ünnepélyes szent misét reggel 8 órakor mutatja be dr. Borombsza Tibor püspök, mise után körmenet lesz a Deáktéren és a Széchényi utcán. A zárda- templomban az urnapi ünnepség a jövő vasárnap tartatik meg. Dr. Jármy Béla Kossuth-párti. A tegnapi számunkban tévesen azt irtuk, hogy dr. Jármy Béla muukapárti programmal lép föl. Hírünknek ezt a részét úgy helyesbitjük, hogy a fehérgyarmati kerület uj jelöltje a Kossuth-párt hívének val ja magát. Bendiner Heddy érkezése. A berlini uj bperaház kiváló művésznője, Bendiner Heddy, aki május 31-ón a szatmári szin házban operaestélyt tart, tegnap küldött értesítése szerint pénteken utazia el Berlinből Szatmárra s vasárnap érkezik meg, hogy itt a keddi hangversenyt megelőzőleg a színházban próbát tartson. Mint halljuk, a művésznő a „Pillangó kisasz- szony“ második felvonásbeli részeit eredeti japán jelmezben fogja énekelni és megjátszani, ami bizonyára nagy hatást, fog kelteni. A hangverseny többi szereplői : Einhorn IréD, akiről mindazok, akik újabban játszani hallották, úgy nyilatkoznak, mint kész művésznőről; Berkó S effy, a nagy tehetségű fiatal hegedümüvésznö, aki pályafutását Berlinben kezdette és Bendiner Nándor zongoraművész. Elveszett 50 korona. F. hó 23-án, 4 — 5 óra közóit, Árpád-utca és Görbeköz között 60 korona papírpénzt egy szegény hivatalszolga elvesztett. A becsületes megtalálót kéri, hogy a pénzt vagy a Neu- schloss fürészgyárba, vagy pedig lapunk kiadóhivatalába adja be. yegytisztitást, tylieftstí st, gőzi mosást, fínyVasalást ”• Irtfnn áéalannt íívkKrnl JUv Atilla-utca 1. Magyar Áruház. l(UOya$(aia&HÍ «SZljOZOl igß W Kazmcy-utca 14. Guttman palot 1/ * * í legjobbat és ftríVPT le0 olcsóbban 1 V W ¥ W beszerezhetünk Dnnl/K Cnn/^Avi kávékereskedőnél Szatmár, Kazinczy-utca IS- számDCQKO ÖttflüOr „Bot1-“ keverék“ -PO“ Üveg, porczellán, tükör, lámpa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minden fényüzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők be GYŐRY KÁROLY üvegkereskedésében Szatmár-Németi, Deák-tér.
