Szamos, 1910. április (42. évfolyam, 74-98. szám)

1910-04-17 / 88. szám

április 17.) 87. szám

SZAMOS

9 oida1.

Van szerencsénk a n. é. vevőközönségnek tisztelettel tudomására hozni, hogy Kosa Bertalan ur gözfürészet és betonárugyárál átvettük s azt ezután mindenben nagyobbitva, épületfa-üzlettel kibővitve

cég alatt fogjuk tovább folytatni

Fűrészelünk és állandóan raktáron tartunk asztalosok, kerék- és kocsigyártóknak szükséges mindennemű keményla anyagokat, kőris, szil, juhar, bükk, akác, tölgy és gyümölcsfából, valamint hid- és egyéb építkezésekhez szükséges mindenféle tölgyänyagokat. — Berendeztünk egy a mai kor igényeinek és a helyi piac szükségletének minden tekintetben megfelelő $ptiUtfaral(tárt, nagy választékban mindennemű Cputei- ?S asztalos atiyatJoHKäf valamint egyéb építkezési cikkekkel, u. m. mindenféle lcHÍCS?fCp?l(H*l> aszfalt-, fedél és elszigetelő lemezekkel. — Raktáron tartunk állandóan fenyőgömbfát is, úgy hogy előfordulható különös méretű anyagokat rendelés szerint is, bármikor készíthetünk. — Cementgyárunkban készítünk mindennemű betondolgokat, u. m. csö- möszölt és drótbetétes kutcsöveket mindenféle méretekben, csatorna, áteresz és hidcsöveket 10 cm. átmérettől egész 100 cm. átméretig, lépcsőket, cementburkolati lapokat, víztartókat és kagylókat, itató vályúkat, oszlopköveket és tetőket üreges betontéglákat építkezéshez stb. — Felvállalunk csatornázásokat, hídépítéseket és mindenféle cement- és betonmunkákat. — Szállítunk tűzifát nagyban waggononkint és kicsinyben házhoz szállítva és felvágva. —* Főtörekvésünk a nagyérdemű vevőközönséget üzletünk minden ágában úgy ár, mint anyag tekintetében lehető legszo- lidabban és teljes megelégedésre kiszolgálni. — Kérjük a n. é. vevőközönság szives támogatását.

Szatmári Faipar és Cementárugyár Részvénytársaság

Beszélgetés.

Irta : Tömörkény István.

Ülök a tanyaház udvarában és Twain Márk úrral társalkodók. Okos ember lehet ez a Márk, mert igen szép dolgokat irkái és lépten nyomon olyan furcsaságokat mond, bogy azon nevetni kell. Azonk őzben jön egy legény egy korsóval a kútra. Ez a viz ugyams hires a jóságáról s igy a szomszédok nem sajnálják az ér'emenés fáradságát, hogy étel után jó italt ihassanak, ami itt nem nagy távolság. Azt mondja a legény, ahogy az udvarba ér:

— Dicsértessék a Jézus.

— Mindörökké — feleltem.

— No — mondta — elgyüttem egy kevés vízért. Itt kapálunk ma egész nap az aljban.

— Biz azt jól teszitek.

— Már — adja föl megint a szót — nem tudom én. Szörnyen süti lábamat a homok.

— Hát már meleg lesz. Csizmát húz ilyenkor, aki észszel él.

— Nono — hagyja helyben — én is csak azt teszem mindjárt.

Fölhajtja a kút födelét és lenyomja a

vödröt a vízbe. Vigyázva kell az ilyesmit csinálni, mert a kút a jégverem egyúttal. Abban hül korsókban tejtől, savótól kezdve mindenféle ital. Baj volna, ha valamelyik eltörne. Azután fölhuzz-t a vödröt, megtölti a korsót s újból szóba kezd.

— Hát, — azt mondja — maga meg firkálgat ?

— Nem biz én. Ha az ember jóizüt firkál, épen csak annyi, mintha jóizüt olvas.

— No — véli erre — én már csak inkább kapálok. Tudja az ember keze elnehezedik. Mán ha levelet kell néha írni, fél nap irom. Minden betűt úgy külön-külön rajzolom bele . . . Látja, pedig az iskolában jó fogalmam volt nagyon, az öreg Sári Mátyás most is mögmondhatja, mert én rám volt büszke a vizsgákon Nem azért mondom, mert épen én voltam, de igy van valósággal.

— Szoktál levelet írni?

— Szokok. A bátyám, a testvér- bátyám oda van a c-ászár emberének a Kataróba. Ha levelet küld onnat, én irom neki a mássát. Meszszire mén az levelem. Három nap mén a gőzösön. Egy nap tengeren hajó viszi.

— Hát biz az messze van. Aztán rég ott van már bátyád ?

— Gondolom azt. Most ősszel már majd szabadul. Én meg majd elmegyek helyette.

Félig mosolyogva, félig szomorúan mondta ezt, Katonán k elmenni mégis csak virtus. Mert annak csak a legények elejét viszik. Legények elejének lenni nem kis dolog. Azt a lányok is más szemmel nézik. Ha pedig idejét töltvény, haza kerül, az mindjárt más ember, mint a többi. Járt különféle földeken. Sokat tud, majd annyit mint az öregek. Az öregek pedig e vidéken sokat tudnak, mert ők még, Velenczében és Milánóban jártak annak idején az ezreddel. Persze annyira ma már nem mennek a regimentek. Nem olyan a világ, mint volt.

Fölvette korsóját a legény, hogy megy. A pusztai csöndben messziről muzsikaszó hallatszott. Azt a nótát fújta :

Kivirágzott már a buzatarlő.

Jaj de szépen szól a sárga rigó.

Jaj de szépen szól a fülemüle . . .

Közeledik október elseje.

— Malija ? — szólt a legény — ezt nekem fújják.

— Fújják?

— Fújják.

A nóia pedig épen úgy hangzott, mintha hegedül1 ek volna. Nem valami jól,

Czimtáblák

k. Dell maiin Lajos

($3l|t$ mü]ieiyében készülnek a leg::: modernebb stil szerint.

Szatmár-Némeíi, Deák-tér 7. szám. (Halmi-ház.)