Szamos, 1910. április (42. évfolyam, 74-98. szám)

1910-04-22 / 92. szám

2.-ik oldal. SZAMOS (J.910. április 22.) 91 szám ha a sikert tsljesen biztosítani akarjuk. Most a szervezkedés céljából jöttünk össze, felolvassuk a szervezetnek általunk kon- templált névsorát azzal, hogy a szükebb körű végrehajtó bizottságot készséggel egészítjük ki az ötszázas nagybizottság ból vagy az azokon kívül álló tagokból, amennyiben barátaink a végrehajtó bizott­ságot terhelő jelentékeny muzkának a teljesítésére készek vállalkozni. Megtehet­jük ezt annál is inkább, mert katonánk van e célra elegendő. Ezután dr. Friedmann Árpád jegyző felolvasta a választási tisztiker névsorát, mely 90 tsgból és az iga2gatóválasztmány névsorát, mely 50 tagból áll (ezeket hely­szűke miatt jövő számunkban közöljük) Majd felolvassák a nagy választmány név sorát, mely a fentieken kívül még 500 tagból áll. Mindezt a jelenlevők nagy lel­kesedéssel hallgatták. Majd Csomay folytatólag megkö­szönte a személyébe helyezet bizalmat. A főcélja úgymond az lesz, hogy összetartással győzelemre juttassa a pár­tot és jelöltjét az ellenpártte.1 szemben. Az ellenpárt már agitál, vasárnap eljön hozzájuk Tisza (felkiáltások: főmungó, fiókmessiás.) A munkapárt ez alkalommal zártkörű bevonulást tart rendőrök,csendőrök és a közhatalom kifejezésére alkalmas más egyének által körülvéve. Nemsokára megjelenik a hatósági intézkedés, hogy hol szabad illetve nem szabad járni s megállani, hogy nem szabad kiabálni, sér­tegetni, mert külömben becsukják az em­bert és a csendőrség, rendőrség, katonaság szétszórja a tömeget. Tartsuk tehát a ha tósági utasításhoz magunkat. Legjobban szeretném azt mondani, hogy felé se néz­zünk a gyűlésnek, tudomást se vegyünk róla (zsjoi helyeslés), de minden esetre kéri a párt híveit, ne csináljanak zavart,» viselkedjenek csendben és méltóságtelje­sen. Ha valaki mégis rendetlenkednék, az nem a pártnak a számlájára Írandó, ha­nem az egyénnek, mert azzal a párt nem azonosítja magát, sőt egyenesen elítéli. Hadd múljék *1 az a nap nyom és ered­mény nélkül (úgy van. úgy van), mi a megtorló választ a szavazó asztalnál ad juk meg, ahol leszavazzuk őket (zajos él­jenzés, úgy van !) Az elnök szavait követő zajos él­jenzés még el sem ült, ismét ujult erővel tört ki, mikor dr. Kelemen Samu állott fel szólásra és a kővetkezőket mondta : Tisztelt polgártársaim 1 Ma megalakult a választási bizottság. Szervezkedésünk épületének igazi alapkövét tettük le ezzel. Hála és köszönet érte annak a két férfiúnak akik az eddigi előmunkála­tokat oly fáradhatatlan tevékenységgel ve­zették. E két barátunk Csomay Imre és Kolozsváry Károly. (Lelkes éljenzés). De hála és köszönet önöknek minodnyájuknak, akik az előmunkálatok terhét ő velük meg­osztották. Azt hiszem természetesnek fogják önök- találni, hogy nem teszek ezúttal programm- szerü nyilatkozatokat. Fenntartom ezt akkorra, amikor ellenjelöltemnek és a támogatására érkező gr. Tisza Istvánnak beszédei már elhangzotta^. Hallom, hogy az ellenpárton aggodalmaskodnak, hogy pártunknak egyes tagja5 nem fogják-e megzavarni gr. Tiszá­nak beszédét. Erre az aggodalomra nincs ok. Tudtommal másutt sem a függetlenségi és 48-as pártnak tagjai voltak azok, akik kövekkel és záptojásokkal fogadták gr. Ti­szát. Mi megvívjuk vele a magunk karcát, de csak az érveknek és az igazságnak fegyverével, — más fegyverekre szükségünk nincs. Kijelentem, hogy ha pártunk tagjai között netán mégis akadna olyan ember — amit teljesen kitártnak tudok — aki efféle tüntetésekre ragadtatná magát, úgy eljárását egyenesen pártunk ellen intézett inzultus­nak kellene tekintenem. (Elénk helyeslés és éljenzés). Ismétlem: programmszerü nyilatkoza­tokat ezúttal nem teszek. De mulasztás volna, ha szó nélkül hagynám t. ellenjelöl­temnek egy-két nyilatkozatát, melyet a munkapártnak a napokban megtartott jelölő gyűlésén ejtett el. Dr. Keresztszeghy azzal igazolta fellé­pését, hogy a függetlenségi és 48-as párt Kristóffyval és a bécsi kamarikával cimbo­rái. Dr. Keresztsseghyt tapintatos és körül­tekintő embernek, de ez a két tulajdonsága ezúttal cserben hagyta. Ha jobban körülte kint legalább is a saját végrehajtó bizott­ságának elnökségében, látott volna ott, isme­rem egy külömben egyéni!eg igen szeretetre­méltó férfiút, akiről köztudomású,milyen közel állott politikailag Kristóffyhoz (Felkiáltások: Dr. Damokos 1) Vele szemben igazán kímé­letesebb és tapintatosabb lehetett volna a t. jelölt ur (Nagy derültség.) ügy látszik a Kristóffyval — kérem ne nevessenek — a bécsi kamarillával való viszonyunkat a muokayárt t. jelöltje onnan magyarázza, hogy pártunk hive az általános egyeuiő titkos választó jognak sőt jelentékeny részében a választás tit­kosságának is. A kérdés lényegéről el­mondom nézeteimet legközelebb pvogramm- beszédemben. Ezúttal csak annyit, hogy a függetlenségi p írtnak mindig pro­grammja volt az. hogy poii: ikai jogokkal ruházza fel a népet. E*t a programmot Kristóffy azzal a célzattal sajátította kJ, hogy a magyar nép ne a magyar nemzet­nek köszönje a maga jogait, hauem a di­nasztiának, ami a nemzeti erők arányát lényegesen megváltoztatta volna, mert növeli a dinasztiának amúgy is óriási tmsulyát és csökkentette volna a nemzet erőit (eléiik helyeslés) Ezért akartuk mi a kéidést kiragadni a bécsi taktika kar­mai közül és magunk te jesiteni a gyö­nyörű feladatot, mely a népnek jogokkal való felruházásában áll (élénk tetszés.) De ha emiatt azt lebet ránk fogni, hogy a bécsi kamarillával timboráiunk, ugyan kérdem, minő jelző illenék a t. munkapártra, amely a közös bankot, akarja, tehát azt az intézményt, melyet Ausztria minden áron fenn akar tartani, (ügy vsa, úgy van.) Azzal is vádol bennünket az én t ellenjelöltem, hogy mi csak a nemzetisé­gek uralmára akarjuk hajtani a vizei. Nem szeretek személyekre, mint te­kintélyekre hivatkozui. De a választójog kérdésében az általános egyenlő, sőt a titkos választói jog híveinek táborában van és élükön áll br. Bánffy Dezső. Már pedig olyan ember csak nem akad Ma­gyarországon, aki Bánffyról el ne ismerné hogy inkarnatus magyar ember. Sőt az ultra sovinségig magyar (ügy van ) Számoljunk be hát a nemzetiségekre vonatkozó váddal. Igenis békét és testvéri együttérzést akarunk a nemzetiségekkel. Merc Magyar ország attól a pillanattól fogva lesz le birhatatlanul erős Ausztriával szemben, amikor testvéri szeretetben képes lesz egyesülni a nemzetiségekkel. Ehhez azon ban nem elég, hogy papiros törvényeink legyenek, hanem kell. hogy politikai és társadalmi viselkedünkkel tegyük lehetővé az érzelmi összeforradást. (Élénk helyes­lés.) Botor politika az, mely magyar föl­dön mesterségesen tenyészt magának el­lenségeket (élénk helyeslés) A vármegyei szabadelvű pár' elnö­kének vasárnapi beszédére is ki keli tér­nem röviden (közbeszólás : Mit keresett az a vasárnapi gyűlésen ?) Nem fejtegetem eat a kérdést a tisz­teletreméltó öreg úrral szemben, bár a magyarázat kézenfekvő. A vármegyei munkapárt elnöke t. i. itt azt a szerepet tölti be, mint amit a kínai anyacsászárné töltött volt be a pekingi uralkodónál. Ő az, aki az itteni regensnek a fején és hónalján keresztül kezeli a „birodalom ügyeit“ (Derültség.) A mélyen tisztelt elnök ur szives volt a vasárnapi munkapárti gyűlésen közreadni annak a történetét is, hogy miként óhaj­totta ő 1878 ban megalapítani az önálló magyar nemzeti bankot. Ezt a történetet nehány kiadásban volt már szerencsém hallani, mindig bővítve és javítva, szűkít­ve soha, inig most diszkötésben jelent meg a munkapárti gyűlés asztalán. (De­rültség.) A regényes történetnek az a lényeg-’, hogy a hazafias ihlettsóg egy pillanatában Széohén}n akarom mondani Domahidy István ur kivette az aranyóráját és „egyet­len“ jegygyűrűjét és letette az önálló magyar bank oltárára. Megvallom: ón olyan gonosz csont vagyok, hogy ez a regényes történet sem­miképpen sem tudott meghatni soha. Mert a regények világát átültetve a számok világába úgy találom, hogy ez az áldozati üzlet nem volt sem jelentékeny, sem koc­kázatos. Ha a t. pártelnök ur Pettyénbeu akar alapítani egy önálló bankot, és az alapítást azzal kezdi, hogy egy 2C0 kor. névértékű részvényt jegyez, a pettyéni iuteliigencia alighanem fölháborodik e nagy áldozatkészség fölött Már pedig az arany óra s az „egyetlen“ jegygyűrű, amellyel az önálló magyar bankot Doma­hidy István ur meg akarta alapozni, a 800 kor. névértéknél aligha képvisel többet. (Élénk derültség) De ismétlem: nem is volt semmikép­pen sem kockázatos ez az üzlet. Hiszen Domahidy ur szives volt elmondani, hogy ő biztosan tudta, hogy a király vissza­utasítja az önálló magyar bank eszméjét és igy az aranyóra visszavándorol oda, a honnan előkerült: a mellénvzsebóbe a jegygyűrűvel együtt, (zajos derültség) a melyet legénykedö emberek módjára úgy látszik azért húzott le az ujjáról az elnök ur, hogy észrevétlenül a mellónyzsebbe tehesse vissza. (D -rülíség) A t. megyei pártelnök ur erősen hangoztatta, hogy mennyire akarja ő a bankot, de csak fokozatosan. Hát tény, hogy ő felsége a király 1878-ban foko zatosan megtagadta az önálló magyar bankhoz való hozzájárulását. Ma, 32 esztendő után akkora a foko­zatos haladás, hogy azt „fokozatosan“ újból megtagadta a felség s én megjöven­dölhetem, l*>gy ulabb ^2 esztendő után „fokozatosan“ meg fogja azt tagadni a í akkori uralkodó is, ha elveink aranyórá­ját és gyűrűjét állandóan csak a mel- lányzsebünkben fogjuk csak hordani. (Él­jenzés) Beszéde végén arra intéz mindnyá­junkhoz felhívást a vármegyei elnök ur, Kávét legjobbat és legolccóbban beszerezhetünk Benkő Sándor kávékereskedőnél Szatmár, Kazhczy-utca 16- szám­MnM-n knunriálfU cégem különlegessége 1 kilogramm 4 korona „buja körnek 40 fillép villany erövel pörkölve = üveg, porczellán, tükör, lámpa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minden fényüzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők be GYŐRT KÁROLY üvegkereskedésóben Szatmár-Németi, Deák-tér.

Next

/
Thumbnails
Contents