Szamos, 1910. március (42. évfolyam, 48-73. szám)
1910-03-20 / 65. szám
4-ik oldal. SZAMOS (1910. március 80) 65. Mim. st^Belvedere szálloda. Kilátás Bécs legszebb parkjára, mely bővelkedik tavak, szigetek, hidak, barlangok, hattyúk, vízesések, szökőkutakban 200 szoba 1-től 8 koronáig, kiszolgálás és villamos világítás beleértve. Átmeneti és minden nagyobb elszállásolások megegyezés szerint A Schneeberg Aspangbahnhofnál. Szembe a Staatsbahühoffal, flrsenallal is a 5ildbabttbof*fal. Landstrasse-Gürtel 27. Telefon 9»Ö2. A színházi függöny. A szatmári színház kortinájának a rápingáít reklámok helyesírási hibái révén nagyobb irodalma ▼an már, mint egy-egy ünnepelt primadonnának. Többször méltányoltuk már ezt a szakácsnő-ortografiával elpoosókitott függönyt s Írásaink egy ici pici kis résznek meg is van már az eredménye. Nem cserélték ki a függönyt, erről szó sincs. Hiszen elvégre is csak a helyi sajtót meg a publikumot botránkoztatta, ez pedig távolról sincs annyi, mintha például a seinügyi bizottság „óhajtaná mellőzni “ De annyiban értünk el eredményt, hogy egynémely reklámot teljesen újonnan átfestet ett az igazgató Egész újonnan, egész uj — helyesírási hibákkal. Pőreség a színpadon. Már tudniillik a szavak, a kifejezések pőresóge. Mert a többi pőreség ma már éppen olyan hatást keltő és művésznőktől elcikkezhotetlen művészi eszköz, mint például egy-egy középmagas •?. Erről tehát hiábavaló dolog lenne &z Írás. De küiömben Í9 megelégedetten vagy elégedetlenül konstatáljuk, hogy ebből a doeolletage nak cifrázott pőreségböl nem sok jut a gukkerünknek, vagy ha jut is, elég ritkán jut. Ellenben annál több jut uóh« a fülünknek a szavak pőresógéböl, És ez az, amiről itt szó akar lenni Ez a pőreség ugyanis a kellemetlenebb fajtája a decolletage-nak : a gondolat dtcolletage. Legutóbb Bernstein Tolvaj című darabjában jelent meg előttünk egy gondolat ilyen pőrén. Egy gondolat, amely tulajdonképpen szinte magától értetődő abban a színpadi helyzetben, ahoi megjelenik, ahol úgy rá- kivánkozik az a bizonyos szó nemcsak a szereplő, hanem a néző ajkára is. És mégis, valahogy úgy ériem, mikor a szatmári színház nézőterén vagyok, hogy ennek a határozottan jellemző, he lyénvaló, indokolt szónak mindezek dacára is Ízléses volna a szövegből va ó törlése. Nem prudheriából érzem igy. Ennél a konkrét esetnél nem is lehet prudheriáról szó, mert az ezennel le cikkezett kifejezés nem a pikantem, nem a durvaságával hatni akarás szolgálatában hangzik el, nem is durva, nem is pikáns, csak egy kissé túlzottan naturális. Ha &z ember illetve a nö olvassa a darabot és ehhez a passushoz jut, a kifejezés szokatlanságával megállítja ugja >. de egyben azt is megállapítja róia, hogy találó volta ellensúlyozza a merészséget, amellyel irodalmi műben felhasználják. Da nem lehet elfeledni azt, hogy a nő rendszerint egyedül, magánosán hajlik a könyv felé, egyedül — amikor tudvalevőleg a legsaoreceurebb agyasakéba is belopóaík egy-egy pajzán gondolat. A színházban azonban többedmagé- vai ül. Itt aztán distingváici lehet a fővárosi és a vidéki színház nézőtere között. Mert a fővárosi nézőtéren ott ül egy esomó ember, ott vannak egy estén át egymás mellett anélkül, hogy egyik tud»á : ki a másik, anélkül, hegy egyik törődnék a másikkal. Néznek, hallgatnak a színpadra, amit néznek, maguknak nézik, amit hallanak, a saját ízlésüknek hallják. De vidéken — ha végignéz az ember — czupa ösmerőst lát maga mellett. Ösmerős nőket, ösaaerős férfiakat, fiatal embereket, A fíaral emberek pedig nem mindig s&ereceurbsli nevelésnek, sőt mondhatnám egyenesen, hogy kissé indiskrétül szemtelenek, ízlés eién módon érdeklődnek aziránt, hogy vájjon miiyen hatása vau egy 17 usque 27 éves hajadonra, mikor a darab hőse kissé leplezetlenül nevén találja nevezni a hűtlen feleséget. És ez a bökkenő. Ezért jogos, kívánatos és ízléses do- log, hogy a színpadi rendezés a vidéken ügyel arra, hogy a nézőtér hajadonjainak ne legyen okuk kínos zavarba jönni a hatást ízléstelenül fürkésző ficsurszemak előtt. Az ilyen markáns, erős kitétel elhagyásával a darab elvégre mit sem vészit az értékéből, a j'óizlés pedig megelégedetten ül meg Thália templomában. Az a gyakran felhangzó érv, hogy a mai leányok elegendő felvilágosodottség- gal bírnak ahhoz, hegy meghallgassanak egy ki* naturalizmust, ez ugyan igaz, de ez esetben mint érv, nem érv. Erre nézve azt tartom, amit egy e témáról vitatkozó, igen okos nöismerősöm mondott ■ — Igaz, hogy mi leánydk nem vagyunk annyira naivak, mint egy friss fü vet csipegető liba. Tudunk mi sokat Tudnak a fiuk is. Tudni is kell. De együtt nem szabad tudnunk. Tudjon mindkét nem kttlön-küiön. __________________(JL Le golocóbban vásárolhatunk üveg, porcellán, lámpaárut, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a vasúti bazárban, Attila-utca 2/b. (Molnár-ház.) HÍRROVAT. A korzó-család. Délelőtt úgy féltizenkettíj tájban megbokrosodik a toliam. A küiömben rendé», lassú teherhordó tempóban döcögő igavonó jószág elkezd ficánkolni türelmetlen, zabolázatlau csikó módjára, ugrándozik, riháueol, — mint mikor az istállóban álló paripa az abrakhordó köpáee közeledtét sejti. Szóval rakoneátlankodifc, nem fog, kitör a vocalozott sorokból — úgy, hogy & legnagyobb készséggel hagyom abba & vei© folytatott silány munkát É* aztán — a mi mindezt okozza : — gyerünk korzani. Ti, hivatalból a barátságos, meleg otthon, a tizenkét órai pontos ebéd, a párolgó forró leves, a jól kifőtt, puha marhahús felé siető nyárspolgárok, a kik csak úgy átszaladtok a déli korzón, a kik még talán ki is kerülitek a Deák-tér napfényes oldalát, hogy rovidebb legyen az utatok, — ti szürke gyomoremberek, ti nem tudjátok, nem erezitek, mit jelest az, hogy délben, mikor mélyen, komolyan búgva huzza a tálalót a nagy htrang, egy csapat jókedvű ember Beít®!h*imtói Jogéiig méri az utcát, tapodja az aszfaltot, szívja magába a tavaszi fuvalmat, kaeér- kodik a játszadozó napfénynyel, szinte csavarog — egy szóval, korzik. A korzó. Ezt a meleg, barátságos, mindennap egy és ugyanazon embercsapattal benépesített utcarészt szók a kóbor, kivert kutyák tudják ssak szivük egész melegével szeretni, akiknek mindenütt otthon vau, ergo a kik sehol sincsenek otthon. A kiket nem vár meleg családi fé- sjek, a kiknek nem huzza meg a fülét egy jól megtermett, nagy kötös asszony, ha kihűl a leves, a kik megkepják az abonens adag borjuvesést, sertésfrikandót akkor is, ha a pincérek ebédje után érnek a törzsasztalhoz. Az ilyen szegény ember, aki vendéglőben kél, korcsmában él, kávéházban fekszik, billiárdasztalon alszik, a kinek a sétabotja az egyedüli hites családtagja. — az itt éli a társas életet, itt érzi a szivet olvasztó meleget. Hogy a korzón senkit sem ösmer, esnem baj Nem ösmeri, nem köszön neki. Nem sétál vele. Kihoz a Pannóniából egy széket az aszfaltra, ráül és engedi maga előtt elvoBenzin-, szivógáz-, nyersolaj-, gőz-, petrolin- és viiágitógázMOTOROK, Benzinlokomobiiok Épüietfeivonók Plewa * Tsa gép- és motorgyár Wien, XVII., Wattgasse 78-30. Sürgönyeim: PLEWA, Wien-Hernals. Kerületi képviselők kerestetnek Minden rendszerű és nagyságú sütőkemencék, keverő-és gyurigepek, az összes sütőipari segéd gépek, eszközök és sütőkemenczearmaturák.
