Szamos, 1910. március (42. évfolyam, 48-73. szám)

1910-03-15 / 60. szám

lilblil. március 15. tiO szám)

SZ A MOS

3yk oldal.

élet kulturális fejlesztése állandó gondoskodásom tárgyait fogja képezni.

Egyes a társadalmi élet fontosabb kérdéseire nézve azonban álláspontomat, ba röviden is, feltétlenül szükségesnek tartom kürvon&lozni.

Felekezeti kérdésben * felekezetek laíjes és tökéletes békéjének fent«!tását tűzöm ki célul. Minden oly kérdés felvetése elles, mely ezen béke megzavarására alkalmas, úgy a társadalom terén mint hivatali állásomban teljes erőm és telkemből küzdeni fogok.

Hiszen akármelyik felekezetit gyöngítjük, a nemzeti erőt sorvasztjuk vele

Hiszen e haza boldogulásáért akár melyik templomból száll is az ima a magasba, egy legfőbb Lény fogadja azt.

Nemzetiségi kérdésben bátor vagyok azon nézetemnek adni kifejezést, hogy' nagy réazben a magyar társadalom ia oka annak, hogy az antagonizing oly nagy mérveket öltött köztünk és a nemzetisó- Jközött.

Nézzük magunkba, vájjon tsttünk-e mi magyarság — társadalmilag — valaha valamit arra, bogy az egyes nemzetiségek intelligens elemeit társadalmi életünkbe vonva az együtt érintkezéssel és működés sei bizalmukat, szeretstüket felébresszük.

Vájjon nem-e sokszor a legnagyobb bizalmatlansággal néztük működésüket ott is, hol tisztin nemzeti kultúrájuk fejlesztése érdekében szervezkedtek?

Tek. törv. hat. bizottsági En nékem •gyik legynagyobb célom ezen kölcsönös bizalmatlanság megszüntetése, társadalmi téren a iegbensőségteljesebb érintkezés létesítése, mert csak együttesen, kölcsönös egymás melletti munkálkodás és egymás faji jellegének tisztelete mellett tehetjük egys- gessé és erőssé e hazát.

Már ez alkalommal kijelentem, hogy a közöttünk ólő intelligens és képzelt román ifjaknak készséggel nyitok tért a vármegyei pályán való érvényesülésre s az alkalmasaknak bizonyult egyéneket a megérdemelt támogatásban réaxesiteudem.

Szociális kérdésben a legnagyobb nehézségnek tartom álláspontom körvoua lógását, hisz ezen nagyfontosságu kérdés a vármegyei keretekben úgy sem !esz megoldható s az egész társadalom egységes törekvése lehet csak az, ami e téren lényeges eredményeket mutathat fai.

Véleményem szerint — bar ón az általános és titkos választói jogosultságnak elvi okokból híve nem vagyok — kénytelen vagyok beismerni azt, hogy ezen két kérdés egymással szervi összefüggésben van.

Mert ha meg lesz adva a mód arra, hogy a szociálisták képviselőiket egy bizonyos számban a partementbe küldhetik, a feltárt bajok és követelmények minden esetre inkább orvosolhatók és teljesíthetők lesznek, d© mindenesetre elérhető az, hogy a szociális kérdés egészségesebb meder >•« terelődvén, a munkás osztály 100 meg 100 ezre lesz kiragadva a assk saját enös érdekeiket néző agitátorok karmai közük

Még egy igen üdvös hatást is remélek ettől, t i. azt hogy a szociális képviselők hivatva lóvén a társadalmi munkál kodás és megélhetés módozataira terelni a közfigyelmet, a folytonos és meddő közjogi viták teréről át kel), hogy térjenek a gazdasági és megélhetési tényezők fejlesztésére és ez a nemzeti erők konszolidálásra nagy mérvben fog közreműködni, Addig is kijelentem, hogy a kisiparosok a munkások bajait, és sérelmeit mindenkor készséggel meghallgatom. Ajtóm előttük tárva áll s igazaikhoz képest oltalmamba veszem őket.

A vármegyei admiuisztrációt illetőleg feleslegesnek tartom az általánosan szokásos kijelentéseket.

Hogy a tisztviselői kar a mai mo dern követelményeknek mindenben megfe lelel, erre nézve biztosítékot nyújt nekem a nagy tudásu s minden tekintetben

kiváló képességű alispán ur személye, de maga a tisztviselői kar is, mely úgy vau összeállítva, hogy tisztesség, képzettség és munkásság tekintetében semmi kiváuni valót nem hagy fenn.

▼égül engedje meg a tek törv, hat. bizottság, hogy saját igénytelen személyemre is tegyek egy pár kijelentést.

Azt hiszem, ezen teremben alig van egyén, aki ue ismerne. Soha egyéni érvényesülési vágy nem vezetett. Isten látja lelkem, ezsn állást sein keresnem.

Soha pártszenvedóly meggondolatlan tettre nem ragadt, hivatalos működésemben egyéni, rokon vagy ellenszenv nem irányított.

A bosszú érzése előttem ismeretlen.

Soha senkitől a mtgam érdekében nem kértem.

A főispán belépése alkalmával felhangzott zugó éljen és tapsvihar ismét megújult * beszéd végeztével, amely utáa

Szuhiayi Fereucz a következő be szedet, intézte a főispánhoz:

„Méltóságod, mint a kormány bizalmából kinevezett főispán, esküjével és imént elhangzott beszédével elfoglalta Szatmárvármegye főispáui szókét.

Hagyományos szokás, tradíció, hogy a főispánt beiktatása alkalmából a vár- megye soraiból üdvösük.

Méltóságoddal szemben nemcsak törvénytisztelet. nemcsak hagyomány az, hogy üdvözöljük.

A vármegye közönsége nevében pártállás nélkül üdvözlöm Méltóságodat, mint főispánt, mint a vármegye szülöttét és fiát azzal a kijelentéssel, hogy a megye közönsége a saját fiaival szemben is oi - jek iv kritikát gyakorol.

Nemcsak az késztet bennünket meleg üdvözlésre, hogy Méltóságod a vármegye fis, hanem késztet arra a vármegye szolgálatában kifejtett közéleti működése, egyénisége is. mely mindenkor szeretefcet váltott ki sziveinkből.

Reméljük, hogy működése ezentúl ia áldásos lesz.

Egéről legyen meggyőződve Méltóságod : a főispáui szék adhat díszt, fényt, hatalmat, de szeretetet és tiszteletet az egyénnek kell kivívnia.

Mélóságod eddig i* kiérdemelte a mi meleg szerstetünket s e vonzalom kíséri a főispán! székbe is Lígyen rajra, hogy továbbra is ez utón haladjon.

Szivünk egész melegével üdvözöljük Méltóságodat és kérjük működésére a Mindenható áldását“.

Ezután Jókey Zsigmond beszélt.

„Méltóságod elhangzott programm- beszéde késztet arra, — úgymond — hogy Szatmármegye függet'eusógi pártja nevében reflektáljak arra Élőre bocsátom ez alkalommal, hogy nem Csaba Adorján személye késztet erre. mert az ö hazafi- ságáróí meg vagyunk győződve, egyéniségét miudnyájau tiszteljük, szeretjük.

A vármegye azonbau február lü-ón kimondotta, hogy a kormány iránt bizalommal nem viseltetik s igy Méltóságod nem veheti rossz néven, ha azt a bizalmat, amelyet más körülmények közt előlegeztünk volna Méltóságodnak, most nem előlegezhetjük.

De östaerv© Méltóságod jellemét, tudjuk azt, hogy kész inkább lemondani állásáról, mint bárki kedvéért törvénytelenségre ragadtatni magát, hisszük és reméljük, hogy ha tikövetkezik az idő, Méltóságod a törvény útjáról le nem tér s akkor Méltóságodnak nemcsak személye, de működése iránt is bizalommal fogunk viseltetni.

Arra kérem Méltóságodat : legyen erős & törvény szigorú megtartásában, legyen bölcs az igazságszolgáltatásban, kemény a bűnösök, a hanyagok megbüntetésében s igyekezzék azon, hogy a közigazgatás terén szerzett tapasztalataival annak hézagait kitöltse, tapintató» kormányzással hajlítsa maga felé a sziveket

és vezetésével az eddigi békét tartsa fen, ápo Íja.

Kívánok Méltóságodnak föispáni működéséhez szerencsét.“

Lukács Konstantia királydaróezi gk. lelkész beszélt ezután.

Elmondotta, hogy mint a szatmár- megyei román nemzeti párt kiküldötte szólal fel.

Szépen elmondott beszédeket hallottunk itt, sok szívhez szóló euuuciamentu- mot, amelyek alapján a szükebb hazánkban, a vármegyében béke és megelégedés teremhet.

Hogy Osab» Adorján a jelen kormány kinevezése alkalmából foglalta el az állást, abból mi arra meritünk reményt, hogy ez a kormán}’ is az jgazsság és méltányosság alapján működik.

A mikor Méltóságodat mint újonnan kinevezett főispánt üdvözölni van szerencsém, remélni fogjuk, hogy vezetése alatt ez a két egymásra utalt nép : a román és magyar együtt működhet a haza boldog ságira.

Nem tehet ráfogni, hogy a román nép vétett volna a hazafiság ellen (ellentmondások.)

Lshet, hogy akadtak félrevezetett egyének, de ezekről ne méltóztassék általánosítani.

Nekünk, románoknak nemcsak jegünk, de kötelességünk is ragaszkodni a felekezetűnket, vallásunkat, kultúránkat iiletö joghoz.

Méltóságod eddigi működésében is szépen tudta vezetni kerületét, remélijük, hogy e nehéz és felelősségteljes polcon is a szabadság, testvériség, egyenjogúság jegyében fog kormányozni.

Isten segélye hoz*á!

A hitelesítő küldöttség megválasztása után a körgyülés berencei Kovács Jenő indítványára elhatározta, hogy a főispánnak és a főjegyzőnek a közgyűlésen elhangzott beszédeit jegyzőkönyvileg megörökíti.

Ezután a főispán megköszönvén a megjelenteknek az ünneplést, a közgyűlést berekesztette.

Ezután a küldöttségek fogadása köve kezett. Megjelentek és fogadtattak: A uagykárolyi róm. kath. egyház, a ref. egyházmegye, nagy károlyi ref. egyház, uagykárolyi gk. magyar egyház, nagykárolyi ág. hitv. egyház, uagykárolyi status quo izr. hitközség, uagykárolyi honvéd tisztikar, a társ törvényhatóságok küldöttsége, uagykárolyi pénzügyigazgatóság és adóhivatal tisztikaré, nagybányai bánya- igazgatóság, nagykárolyi főgimnázium, nagy károlyi posta és távirda és a nagykárolyi vasúti állomás tisztviselői, nagykárolyi polg fiúiskola tanári kara, asset- mari gazdasági egyesület, szatwiármegyei körjegyzők egyesülete, szatmármegyei nemzeti munkapárt, Nagybánya és Felsőbánya r t. városok tisztikara, szatmármegyei tisztikar, Ilosvay Aladár vezetésével és Nagykároly r. t. város.

A tisztelgő küldöttségek sorában Szatmár-Németi sz, Uír. Város törvényhatósága is résztvett dr. Fechtel János, Ferencz Agogton, dr. Kölcsey Ferenc, dr. Léuárá István és Markos György bizottsági tagokkal, akikhez még Bodnár György kir. tanfelügyelő, Ilosvay Endre nyug. főszolgabíró, Ináncsy Károly bankigazgató, dr. Irinyi Tamás theol. tanár, Jakó Endre birtokos, Ruprecht Sándor adótiszt, dr. Tanódy Endre ügyvéd és Uray Jenő ipar- felügyelö csatlakozott. A küldöttség szónoka dr. Fechtet János volt. Beszédében városunk fejlődését kiemelte, hogy mind- ait, amit a városnak kulturális és gazdasági téren sikerűit elérnie, önerejének ée polgárai önzetlen munkájának köszönheti. Euusk a muukáuak a folytatásához kéri a főispán jóakaratát és támogatását.

A főispán meleg szavakban kö sönte meg a város tisztelgését, amelyet igen nagyra becsül és ami örömmel tölti el;