Szamos, 1910. március (42. évfolyam, 48-73. szám)
1910-03-13 / 59. szám
SZAMOS 1910. március 13. (59. sárim./ 4>jfc oldal. karja ae asszony ünneplő keszkenőjét)*, hogy baj, peagét ne essék a törvény írásán, agy indul el vele a falura, a gyalog- fiskálishoz. A gyalogfiakális oláh vagy zsidó, de okos ember, törvényt ismerő, sőt törvényt ült ember. Egy-két fogházi esztendő csúfítja a múltját, de az ott szerzett tapasztalatok egyszersmind kvalifikálják is. Törvényt Ugyan keveset tanult ott, de annál több osalafiutaságot Ee az első tanácsadó. Megnézi, megforgatja az írást, ki- betűzi, apróra elmagyarázza. Hogy a zsidó pereli e a kötelezvényt, a szomszéd a mesgyét, a másik a lelegeltetett mező árát vagy ha kék a papiros, ki keresi a becsületét avagy a bevert fejének elégtételét. Az első, hogy tanú kell. Könnvti a munka, mert az egész falu tudja, hogy Onka Juonnak igaza van. Tudja, tudja az egész falu, de azt a törvény nem fogadja el. Annak két olyan tanú ke.l, aki leteszi a hitet. Furcsa dolog, hogy az egész falu tud a Juon igazáról, mégis olyan nehéz két tanút kapni bizonyságnak a törvény élébe. Azok is csak úgy hajlandók, ha előre megkapják a „n&pdij* t. Nagy szorongás közepette döcög előre az idő a tárgyalás napja felé. Addig állandóan szóbeszéd tárgya a pöröcske. Otthun a málócsutkával fütött kemence alatt, vasárnapi templomjárás- közbén, ünnepi korcsmázásbau a pöröcske járja. Lassan, észrevétlenül két pártra oszlik a falu. az egyik az Onka Juon igazát erősíti, az elleoféiét a másik. Mindenki tud valami okosat mondani az ügyben. Hogy igy kellene, hogy úgy kellene és akadnak lelkesebb emberek, akik fejbeverésse), derékpuhitással tartják az ügyet legigazabban eldönthetőnek. Közben Onka Juon már fiskálist is fogadott. Igazit, nem gyalogosat, bernit a városban, domnu fiskarust. Aláírta a hatalmazást, letette az előleget, amit kölcsönbe, kamatra kért, a domnu fískárus megnyugtatta, hogy nam lesz baj, nincs baj, csak menjen haza nyugodtan, amely biztatásnak a faluban hamarosan hire menvén, uj erőt öntött az Onka-párti hívekbe. Végre aztán általános izgalmak közepette felvirrad a nap, a hivataibamenés napja. Korán hajnalban indul el a két ellenséges párt a bizouyságskkal, a tanukkal. Egy k is pálinka az útra, hagymával vagy éppeu csak hagymaszárral, máléke- uyérrel megtömött tarisznya, ez az utra- vaió, no meg az aggódás a pör kétséges eldőlte miatt. A hivatal folyosóján is fclbaliag a menet, aláza’csan levett kalappal hallgatva a megszólított hivatalszolga fontoskodó magyarázatát, hogy melyik szoba előtt kell kivárni az igazság osztogatását. A pipa is kikerül a szájból a tisztesség okáért, az átfüstöit dohány meztelenül kerül a fogak mögé, mert igy nem okoz füstöt. Az izgalmakat apró események fokozzák. A fiskális megérkezése, no meg hogy az ellenfél ügyvédje cs-ik * segéd urat küldte el, aki még nagyon fiatal, bajusztaian lesz a mi fiskálisunk mellett, aki — micsoda büszkeség — még kezet is fog Onka Juocnal Pont kilenc órakor csend terem a folyosón. Kijön a hivatalos szobából a tekintetes főjárásbiró ur, nagy emmó aktával a kezében, úgy olvassa a becitáltak nevét. — Onka Juon. — Ajicses/, harsog a Juon bizalom- teljes jelentkezése. Azután jön a tárgyalás. A fiskálisok beszélDek-baszéluek, a járásbiró meg csak ir ir, Onka Juon mag csak hallgat, szorong, feszeng, drukkol, úgy nézi, hogy osztozkodnak az igazán A szeme révedez egyik helyről a másikre, hol meg egy öreg, fehérszakái in árnak — biztosan valami szent pap lesz — a falon függő képére. Kezd a dolog komoly lenni, a kis- bajuszu segéd ur beszédesebb, hangosabb, mint a mi ügyvédünk, bajban az igazunkOnka Juon előtt kezd cötót lenni a világ, már a bagó izét sem érái. Hirtelen egy kitűnő, fényes goude- latot adott aeonbau a dumuyezó az 4 reszkető elá (jócskájának. Juon kotorász a tüszőben, kikapar onDau egy gyüröt', kéksziuü papirost, a minek öt pengő a neve. Nagy pénz, jó pénz, keserves kölcsönpénz. de mit nem áldoz az ember az igazságért ?! Kerülget, kering, csoszog Juon, míg a fiskálisok a kalapjukat verdesik a földhöz, lopva odasettenkedik a főjárásbiró ur asztalához, észrevétlenül odaosusztatja a nehéz öt pengős bankót az asztalra, aztán felvidul az arca De csak egy pillanatra. Mert azután nagy vihar üt ki, ami igazán méltatlanság a Juon áldozatkészségével szemben. A biró arca dühbe gurul, a fiskálisok száján elhal, megfagy a szó. A 'öbbit, azt majd leüli Oafea Juon. Mert dr. Székely Farkas, szinyérvár- aljai járásbiró feljelen1 ette Jaout az ügyészségen megvesztegetés kísérlete miatt. Bertha Károly mflkeríész élővirág és magkareskedése Szatmár, Deák-tér 3- sz. Telefon 27 Elsőrangú élővirág kötészete. Menyasszonyi, koszoruslányi, báli és más alkalmi csokrok, kosarak, állványok stb. Ravatal és sirkoszorak. Szolid árak. Vidéki rendelések különös gonddal, pontosan elintóztetnek. Kereskedők» kertészetemet (Dinnyés-kert 6. sz.) a n. é. közönség szives figyelmébe ajánlom. Sürgönyeim: Bertha kertész, Szatmár. Foot-ball bomba (1 koronás) valamint bármely más friss sütemény mindé* időben kapható P E T K Y cukrászdájában, iskola-köz 2. szám. (Bölönyi-ház). Zsurokj* halak, hideg ételek, torták, cukorkák elkév* tősét elvállalja. irányának. Huszonöt éves koromban megfestettem Szatmár városának a király arcképét, s bár fizetség nem volt kikötve, kaptam érte 750 pengőt. A következő esztendőben megrendelték ugyanennyiért a királyné arckepét; ezt is megfestettem tiz nap alatt Miinkhmben . . A Hollósy iskolában is merkedtem meg feleségemmel, a ki szintén ott tanult. Megnősültem s véle Bécsbe telepedtünk. Házasságom első négy esztendeje ! . . . Nehéz megpróbáltatást éltünk át. Meg élünk-e vagy elpusztulok? ... A kik leg jobban biztam pályám kezdetén, azok csüg- gesztettek el. Mindenkitől csak azt hallottam : a pikturából megélni úgy sem lehet, jó lesz egyéb kenyér után látni. l903-ban4 végső elkeseredésemben, egy nyolcszázkoronás joggyakornoki állásért pályáztam a debreceni járásbírósághoz . . . Hiszen már három éves volt a kis leányom. A bécsi s budapesti kiállításokra képet hasztalan küldöztem, — visszautasasitottak. Kételkedtem erőmben s hivatottságomban ; átkoztam Hollósyt a ki biztatott, hogy van tehetségem. Egy garast se tudtam keresni családomnak egy álló esztendeig ; később hetekig, hónapokig elkin ódtam egy-egy portrén s éreztem, hogy a testi-lelki züllés lejtőjén vagyok. Valaki megmentett: Meduyánszky j László . . . Nélküle elpusztultam volna,vagy talán, valahol vidéken, járásbiró volnék ma. Egy bécsi kávéházban pillantottam meg őt. Megismertem, üdvözöltem. Jóságosán fogadott. Említettem, hogy tizenöt éves koromban, mint sompolyogtam a nyomában Szatmáron . . . Szóról-szóra, végre kiöntöttem előtte letkemet, elpanaszoltam kétségemet, bajaimat s ő megígért*, hogy másnap meglátogat. Fölkeresett. Nézegetett nálam jobbra, balra, mutogattam neki mindent, a miről azt hittem, hogy megmutatni va'ó. Egyszer csak azt mondja : „Hát ott a sarokban mi van ? Meg ott, a kanapé alatt ? Lássuk !“ És éppen azokból, a mik a kanapé alatt, meg a sarokban voltak, kiválasztott nyolez darabot. „Ezeket ke kellene küldeni a Hagenbund killilására “ De igy, de úgy, — szabadkoztam ón ; hisz én eddig legszebbnek tartott képeimet sem tudtam elhelyezni sehol, hogy küldhetnék egyszerre nyo’c kísérletet Becs legmodernebb kiállítására? . . . „Meg kell próbálni!“ biztatott az áldott, jó ember. Beküldtem a nyolc képet — s csodák csodája : elfogadták mind a nyolcat... Megmentett, boldog ember lett belőlem. A bécsi kritika mint meglepetést emlegette Góth nyolc kópét. Lefler tanár, a bécsi akadémián, fölajánlotta neki iskolájában egyik műtermét . . . De Góth érezte, hogy Becsből ennyi elég volt; mihelyt lélek • zethez jutott, fölébredt benne a hunyó művészi óletösztön, uj környezetbe, friss benyomásokra vágyódott. Ahogy kínlódása helyéről óhajt szabadulni az üdülő beteg. Másfél óv múltán, (19011) Parisba telepedett ' át, onnan Granviliebe, máj 1 a festői, csodaszép Bretagneba. Sok időbe tellett, i»ig ■ bécsi zsibbadását kiheverte. Két évet töltött külföld in s 1908. elején érkezett haza, Aaon j a tavaszon állított ki először a Mücsarnok- I ban s elismerésben volt is részó azonaal: az állam megvásárolta Krumplihámoaók cimü képét s vásároltak tőle a király ssá- rnára is; kapott két stipendiumot. Do goaik szorgalmasan. Fest naponta, rajzol, mintázik — és nagyon boldog, ha Sárika is meg vaa elégedve azzal, amit csinál. Kérdették tóle művészi hitvallását? — Emberi hitvallásomat meg tudom mondani. A többit? Ha képeim el asm tudják mondani, én haszta!an beszélek. Kávét legjobbat és legolcsóbban beszerezhetünk kavékereskedőnéi Szatmár, JSazinczy-utca 16- szim-. Mokka kACPPÓk“ cé£em különlegessége 1 küogramm 4 korona „HiU&ftű, ACVCiCA 40 f.J|ér viUany eröve, pörkalTe __ üveg, porczelián, tükör, lámpa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök •úgyszintén minden fényüzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők be GYŐRY KÁROLY üvegkexeskedésében SasatmaF - Németi, Deák-tér.
