Szamos, 1910. március (42. évfolyam, 48-73. szám)
1910-03-04 / 51. szám
4-ik oldal SUMOS 1910. máreiu* 1. (51. szára .} Legolsóbbao vásárolhatunk trog, por cellán, íBhmpaánit, ajándéktárgyakat Scwartz Andornál, a ▼aeati bazárban, Attila-wtea 2/b. (Molnár-ház.) Orgonahangok. Irta: Vajda Ernő. Két kis csomagot vitt a kezében, kora délután apró bevásárlásokat tett a városban : ssines pamutot, egy teknősbéka fésűt és most hazafelé tartott. Mikor a karmeliták temploma előtt elment, hirtelen elhatározással a kőlépcsőn és a félig nyitott ajtón belépett. — Csak egy miatyánkra,— mondo ta magában, kár a délutáni imádkozás nem volt szokása, sőt maga előtt is furcsának tűnt fel. Jól nevelt urileány volt, akinél be volt osztva minden a lelkiájtatoskodás is. Mint minden leány, meggyőződésből imádkozott, de csak reggel, egy keveset délben és sokat — ha nem tudót elaludni — ig n sokat és nagyon buzgón este lefekvéskor. De most, ha szabad igy mondani, gusztusa támadt egy miatyánkra, bár délután volt, meleg nyári délután, a templom üres, csak egy kogyelemkenyéren élő nénike porolgatta a padokat. Ez felejtette nyitva a templomajtót, amikor a rongyából kirázta a port. Először amikor meglátta a leányt, ki akarta küldeni, de aztán amint ez odatérdelt egy kiB szűz Mária szobor elé, nem volt lelke többé megzavarni. Morgott magában és szép lassan elvonult a főoltár mögé a gyertyatartókat tisztoga1 ni. A leány pedig ott térdelt a szent szűz előtt. Csak gépiesen imádkozott de az esze nem ott járt, jól esett a napsütés ntea után a kőfalu templom hőse. Igazitott egyet a ruháján, lehúzta a keztyüjét a vastag szőnyegről letérdelt a hideg márványra és amikor elvégezte a miatyánkot, elszégyelte magát, hogy ilyen üres lélekkel imádkozott. Újra kezdte. De megint nem tudott áj- tatos hangulatba jönni, a szent szobrot nézte, a kis ajándék ezüst- és aranysziveket amiket hálából tettek oda ájtatos emberek Nem tudott imádko ni. Tele volt a feje miadennel, rossz kedve volt, legjobban szeretett volna sírni és úgy beszélni az istennel, mert inkább panaszkodni akart, mint hálálkodni. Menyasszony volt, közel a naphoz, amikor ránézve megváltozik minden, uj élet kezdődik, de amiből még nem tud semmit és amitől inkább félt, mint örült. Nem szerette a vőlegényét. Igen okos és egy kissé túl szép volt ahhoz, hogy igazán szeretni tudott volna. Menyasszony lett, mert húsz éves volt és nem akart tovább várni, mert nem igen bízott azokban a nagy álmokban, amiket a eányok ebben a korban kitalálnak a maguk boldogságára. Egy férfi, egy becsületes férfi, aki jó férj, jó hivatalnok, jó apa : annyi az pgész, tudta, ez a jövője, ez az övé, ebben benne van minden és ezért nem tudott valami nagyon lelkesedni. A tiszta, okos szemével látta a külsőségeket a maguk mesztelensé- gében, ami azon belül van, az eddig elzárt gyönyörűségek, örömök nem tudták valami nagyon fölviditani. Miatyánk ... és megint elgondolkozott, Hát ennyi, hát csak ennyi? — kérdezte magától, mert igy nevelték őket, úgy hallotta, úgy olvasta, hogy a hivatása, a sorsa, az élete, a boldogsága az elkövetkezendő állapot. Rossz érzés szállta meg, sírni szeretett volna, de esak imádkozott, amikor egyszerre fönt a karzaton megszólalt a? orgona. .. A finom, tiszta hangok belevágtak a levegőbe, a rengeteg teremben harsogva szállt szét a szent melódia. Délutáni gyakorló óráját tartotta egyik szerzetes. Azt hitte egyedül van a templomban, azt hitte nem hallja senki; ott ült az orgona mellett ős játszott a billenytyültfn. Az imádságoz könyvét ki sem nyitotta, csak játszott a szivével. A leány figyelt. Ezek a bánatos han gok neki szóltak, hozzá szóltak, őbelőle jöttek Á gondolatai, a panaszai formát találtak és az ő érzése, az ő bánata beszélt ottan az Istennek. Ki az, aki igy beszólt ott fönt, erre nem goudolt, szinte természetesnek találta, hogy hangokkal telik meg a templom . . . És ott fönt elmélyedve kesergett tovább egy szegény ember, akinek szintén nincs semmije az életből, csak az ígéret. Miatyánk . . . Most már tudott imádkozni, most már tudott sírni. És a fájdalmas hangokon, a könnyeken keresztül megvigasztalódott. A jövő, ami változást hoz, csak jó lehet, csak jobb lehet és szép . . . A megalkuvásban van esak az igazi, maradandó boldogság, aki mindig többet akar és remél, az sohasem jut helyhez. Hozzámegy ahkoz a férfihoz és úgy fogja szeretni, amint kötelessége az asz- szonynak ragaszkodni az urához. Szerelni! Most kezdte sejteni, mi ez a szó, amit legtöbbet emlegetnek és amelyik szóval a legtöbbször élnek vissza. Szeretni a fájdal mon át, a csalódáson át, megérezte, hogy pz az a végső menedék, ami megőrzi az ostoba cselekedetektől, a lelki kínoktól. Szeretni egy férfit, aki nem több, csak becsületes ember és jó férj, de ennyi kell és ennyi elég, hogy megáljon a világ, kogy maradjon az erkölcs és visszatartsanak mindenkit a szent hazugságok . . . És fönt orgonázott a szentéletü, pap nyári forró délutánon, az üres templomban é« a legszentebb hangszer hagjaival kergette el a rossz gondolatait . . . Az öreg asszony megelégelte az imádkozást és odament a térdeplőhöz. — Kisasszonykám, bezárom a templomot. A leány ment. Az ajtóníl hatost adott a szegény asszony kezébe. Ez megnézte a pénzt, zsebre tette és igy szólt: Ez a leány vagy szerelmes, vagy valami rosszban töri a fejét. Különben csak krajeárt adott volna. És bezárta a templomot. Főszerkesztő: Dr. Tanódy Endre. Felelős szerkesztő : Ifj. Litteczky Endre. Szerkesztő : Dénes Sándor. Munkatárs: Dr. Nagy Vincze. Gabiid üzlet. — Saját tudósítónktól. — Szatmár, márc, 3. Határidő Zárul : 1 ó. 30 p. Budapest. Buzakinái&í mérsékelt, vételkedv csekély. Bágyadt irányzat mellett 12,000 métermázsa került forgalomba 10—15 fillérrel olcsóbb árakon. Egyéb gabonanemek nyugodtak. Idő: derült. Októberi búza — — — — — 10'98 Áprilisi búza — — — — — 13-49 Áprilisi rozs — — — — — 8 76 Májusi tengeri —- — — — 6-33 Októberi zab — — — — — 7-37 Szatmár. Búza 76 _ — — 13 20 Rozs 71 — — — — — — 7 50 Tengeri vörös — — — — — 7T0 Zab uj —• — — — — — 6-20 H. Értéktőzsde. Déli tőzsde. Délutáni zárlat. Magyarhitel 830-75 875 50 Osztrákhitel —•— —•— Korona járadék 93 70 — Nyilttér. B rovat alatt közlőitekért nem felelő» a Szerk A gazdaközönség figyelmébe Szász JáTiOS jóhirnóvnek Örvendő nagybányai faiskoláját ajánljuk a tisztelt gazdaközönség szives figyelmébe, onnét érdeklődőknek árjegyzéket ingye» — küldenek. — — — Fehérnemű varrónő. Sarkadi Anna fehérnemű varrónő, István-tér 26 szám. Dj I Cserépkályha raktár. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ❖ ♦ ♦ Van szerencsém a nagyérdemű közönség b. tudomására hozni, hogy VSrSsmariy-utca 12. sz. alatt cscrfpisílyba raktárt nyitottam. ... Dusán berendezett kályha raktáramat ajánlom a t. közönség figyelmébe. — Cserép- kályháimat a legjutányosabb árakban számítom és jóságáért felelősséget vállalok. Továbbá elvállalom régi kályhák átrakását, javítását és tisztítását a legjutányosabb árban. A n. é. közönség szives pártfogását kérve, maradok tisztelettel BARTOS J. káíyhás Szatmár, Vörösmarty-utca 12. Uj! X ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ❖ * ♦ ♦ ♦ 948 — 1910. rhtó szám. Árverési hirdetmény Alulírott bírósági végrehajtó az 1881. évi LX. törvényczik 102. §-a értelmében ezennel közhírré teszi, hogy a szatmári kir. törvényszéknek 1910. évi 992. V. sz. végzése következtében dr. Rácz Endre ügyvéd által képviselt ifj. Freund Sámuel javára 600 K s jár. erejéig 1910. évi február hó 14-én foganatosított kielégítési végrehajtás utján lefoglalt és 1110 koronára becsült következő ingóságok, u. m. : puskák, czimbalom és kredencz nyilvános árverésen eladatnak. Mely árverésnek a szatmári kir. jbiróság 1910-ik évi V. 196—2. számú végzése folytán 600 K tőkekövetelés, ennek 1909. szeptember hó 5 napjától járó 6 százalék kamatai egy- harmad százalék váltódij és eddig öszszesen 125 korona 56 fillérben biróilag már megállapított költségek erejéig, Szatmáron, Kinizsi- köz 2 szám alatt leendő megtartására I9IO. évi márczius hó 12-ik napjának d. u. 2 órája határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az 1881. évi LX. t.-cz. 107. és 108. §-ai értelmében készpénzfizetés mellett, a legtöbbet Ígérőnek, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Amennyiben az elárverezendő ingóságokat mások isle- és felülfoglaltatták s azokra kielégítési jogot nyertek volna, ezen árverés az 1881. évi XL. t.-cz. 120. §. értelmében ezek javára is elrendeltetik. Kelt Szatmáron, 1910. márczius 2. Ádám Albert, kir. bir. végrehajtó
