Szamos, 1910. február (42. évfolyam, 25-47. szám)

1910-02-18 / 39. szám

ixreßErriiäM reijnraBL&i sapisüas». Előfizetési dij : Kauften: 1 évre 12 K. */a évre 6 K. */« évre 3 K, 1 hóra 1 K Wwflkre:.. 16 8 ........... 4.. M .. 1 50 Eg y szám ára 4 fillér. A Khuen-párt megalakulása. Bpest, febr. 17. A .nemzeti munkapárt“ előkészítő bizottsága ma délelőtt 10 órakor ismét összeült a miniszterelnökségen. Ott voltak az összes miniszterek, gróf Tisza István és a bizottság többi tagja, valamint meg­jelentek a volt alkotmánypártiak csatla­kozó esoportjának megbízottai, gróf Zichy János, Návay Lajos és Szilasy Zoltán is. Ezen a tanácskozáson, mely az utolsó volt a szombati alakuló gyűlés előtt, már a programm előkészítésével is foglalkoztak főképpen azon tanakodtak, hogyau lehet a választói reform kérdésében összeegyez­tetni a meglehetősen különböző vélemé­nyeket. Megállapodtak olyan programm- nyilatkozatban, amelynek frázisai kötött valóban elsikkadt a választói reform. TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — A kabinet kiegészítése. Bpest, febr. 17. A ntiniazteieiűök a király személye körüli tárcát báró Jósika Samunak aján­lotta fel, honvédelmi államtitkárnak pedig Solymossy Ödön zalaegerszegi huszarszá- zadost szemelte ki. Szolnokmegye Khuenék ellen. Szolnok, febr. 17. Szolnokon ma délelőtt tartotta Jász- Magy-Kun-Szolnok megye törvényhatósága közgyűlését, amelynek napirendjén a Khuen-kormány kinevezéséről szóló mi­niszterelnöki leirat is szerepelt. A függet­lenségi párt indítványt terjesztett, amely szerint a vármegye bizalmatlansággal vi­seltetik a kormány iránt és kimondja, bogy az önkéntesen befizetett adókat nem szállítja be az adóhivatalba. Az indítványt elfogadták. György Endre jelölése. Budapest, febr. 17. Héderváry grófnál ma délelőtt a nagyszöllősi kerület 25 tagú küldöttsége tisztelgett, kérve, hogy a kerületben a kormánypárt György Endre volt minisz­tert lóptes e fel. A miniszterelnök vála­szában kijelentette, hogy tekintettel lesz a kerület kívánságára. Az avasi erdő deficitje. Teljes loyalitással adtunk helyet teg­nap lapunkban az avasi erdőkitermelés dolgában hivatalos helyről jött tájékozta­tásnak. Álláspontunkat azonban az alábbi hiteles adatok alapján fenn kell tartanunk és azt hisszük, hogy ezek az adatok fel­mentenek bennünket annak a szemre­hányásnak a cáfolata alól, mintha soraink­ban tájékozatlanság volna. A hivatalos helyről jött cikk még Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9 szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők ma is azon az állásponton van, hogy ez az egész erdő objektum sokkal kisebb ér­tékű volt, semhogy a kiterme'ést rá ne lehetett volna bizni egy 120 ezer koronás tökével biró részvénytársaságra. Ezzel szemben kiemeljük, hogy az erdő, amelynek fatömege eladatott, 3621 kát. hold. A közgyűlésen annak idején a pol­gármester ur kiszámíttatta, hogy a hol dankénti vételár készpénzre változtatva 420 korona, sőt ha csak azt a 400 korona holdankénti vételárat vesszük is, amely mint készpénzbeli vételár lett felajánlva, kitűnik, hogy nekünk pusztán a fáért egymillió 448 ezer 400 korona, tehát közel másfél millió vételár volt felajánlva, ennyit lehetett és kellett volna kap­nunk. Ha most meggondoljuk, hogy egy ilyen erdővállalathoz mekkora forgótőke kell, hogy erdei vasutat kellett épit.eni, hogy az ajánlatot tevő Délmagyarországi r. t. gyár felállítására is kötelezte ma­gát, ami — fájdalom — szintén elmaradt, akkor úgy gondoljuk, éppen abban voit a tévedés, hogy a hivatalos cikk Írója még ezek után is abban a véleményben van, hogy itt jelentéktelen értékről van szó s hogy efféle üzletről egy olyan törpe kis vállalattal szabad volt tárgyalni és a tár­gyalásokat odáig érlelni, hogy az üzlet megköttessék. Már most az a kérdés, hogy áll az erdő sorsa ma ? Az erdőből a cég két vágás terüle­tet (szekció) vágott ki, a harmadik szek­cióhoz most ősszel kellett volna hozzá­fogni, annak sorsa most teljes bizonyta­lanságban van. Miután egy vágásterület 174 hold, a két vágásterület után nem is a 420 koronás, csak a 400 koronás meg­ajánlott készpénz árnak alapul vétele mel­lett 143.200 koronát, mond egyszáznegy- venháromezerkétszáz koronát kaptunk volna tiszta parázs pénzben s élveztük volna ennek a pénznek a kamatait is, a melyek szintén nem jelentéktelen összeget tesznek ki. Ezzel szemben ma az a helyzet, hogy a város kapott járandóság fejében a Dél- magyarországi cégtől 910 ürmóter fát, melyért nem kellett fizetnie, aminek árát csak átlag 6 koronába véve, ez 54600 ko róna értéket tesz ki. Ennek dacára következő a pénzügyi helyzet. A város a többi tűzifa megváltási vételárában kifizetett: készpénzben 85.158 J£ 17 fillért szállítási költségben 65.735 „ 54 „ kezelési költségben 9.021 „ — „ faraktári beruházásban 57.803 , — „ összesen 217.717 K 71 fillért összes készpénz bevé­tele pedig 85.938 „66 „ volt. Külömbözet van tehát 131.779 K 05 fillér. Nincs ember, aki ne volna teljesen tisztában azzal, hogy ezt az értéket meg­közelítőleg sem fedezi a meglevő beruhá­zás és a fakészlet annál is inkább, mert Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutinyosabb árban közöl- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyílttér sora 20 fillér. a bizottság kénytelen volt megállapítani, hogy a fa, mely az erdőben sokáig szana­szét hevert, kellő időben és megfelelően raktározva nem volt, redres és rossz minőségű, ami ennek az ügynek összes malhenrjeit még fokozza. Ámde hol vagyunk még ezenfelül a 143 ezer 200 K tiszta haszontól, amely ennek a két évnek apodiktikus biztonság­gal már is elvesztett eredménye ? A télnek maholnap vége, ülhetünk a suton a tűzifa készletünkkel. Nem is szólunk az ellenünk indított nagy perről, amelynek sorsáról ás sikerességéről mi sem akarunk beszélni, de amely végre is nem tartozik az élet kellemetességei közé még egy város éle­tében sem. Csak mellékesen említjük meg, hogy e kellemetlen állapotok okaira vonatko­zóan kevés vigasztalást nyújthat a főerdész hivatalos jelentésének az a szószerint idézett passzusra, amelylyel többek között e silány eredmény oka gyanánt a „rak­tári kezelés gyámoltalanságát“ emeli ki. Tőlünk minden személyes célzat távol állván nem szándékozunk újból kitérni a kérdésnek arra a részletére, hogy a város vezetője, a tisztelt polgármester ur csakis a döntő közgyűlésen foglalt, állást a Dél­magyarországi ajánlata ellen, amikor az ajánlat elfogadása az összes előző hivata­los jelentések alapján már biztosítva volt. Nem rekriminálunk már a múltakért. Amit tett, bizonnyal legjobb hite és meggyőződése szerint tette. Mi a legnagyobb erélylyel és jóaka­rattal fogjuk támogatni a polgármester urat abban a törekvésében, hogy ha már nem volt meg a kellő előrelátás eddig, igyekezzünk abban legalább ezután. Mi csupán annak a várakozásunknak adtunk kifejezést, ami minden Szatmár városi polgár várakozása is: hogy a pol­gármester ur minden erélyével fogja ke­zelni ezt az ügyet, amely természete sze­rint a törvényhatóság első tisztviselőjének kell, hogy ügye legyen. Az igazi bajok és nehézségek, sajnos, csak ezután következnek. Nem a pervitel dolgában, amely a tiszti ügyésznél igen jó kezekben van a amely az ügy egyéb oldalával szemben szinte tizedraugu, hanem abban a nagy kérdésben van szükség gon­dosságra, hogy mi történjék most, mikor az erdővel nőm vagyunk se künnt, se bennt és a város valószínűleg abba a legkeservesebb helyzetbe ju , hogy saját objektumával szabadon nem is rendelkez­hetik, hanem az alighanem zárgondnoki kezelésbe fog kerülni. Cikkünk ezt az aggodalmat akarta kifejezni és ennek hangot adni a köz­érdek szempontjából első rangú köteles­ség volt. Havefda ég társai szabadlábon. A nagy pör hírhedt alakjai tehát szabad levegőn vannak és különösen fő­hősnője, a dómon, aki körül az egész ügy bonyolódott, Haverda Mariska szinte fürdik a perverz népszerűségben Szegeden, mig »

Next

/
Thumbnails
Contents