Szamos, 1910. február (42. évfolyam, 25-47. szám)

1910-02-15 / 36. szám, Rendkívüli kiadás

szenvedés után, nagy magyar államférfiak szavára hallgatva, oly iránt adott a dinasztina politikájának, a mely biztosittotta számunkra a nemzeti lét, a zavartalan alkotmányos élet. a szabad fejlődés összes áldásait. Folyik az alkotmányos élet, a nemzeti kormányzat közel négy évtizeden át és a magyar nemzet oly haladást tesz minden téren, a minőt ezelőtt soha. Nemzet és király megérti egymást a nemzeti akarat érvényesül meg^oly kérdésekben is, a hol ő felsége mélyen gyökerező aggályait, vágyait hozza alkotmányos érzületének áldozatul.

A szó teljes értelmében érvényesült a nemzet önrende kezési joga és mindezért azon egy korlátot kell viszon- szolgálatul elfogadnunk, hogy ne bolygassuk az 1867. évi XII. t.-c; közjogi rendelkézéseit és a hadsereg vezérlete, vezénylete és belszervezete körüli alkotmányos fejedelmi jogok gyakorlása terén ne akarjunk újabb reformokat kierőszakolni attói az uralkodótól, aki még ezen a téren is tekintetbe vette a nemzet kívánságait. Ha ebben az egy kérdésben deferál a nemzet annak a királynak, aki oly ragyogó példája az igazi alkotmányos uralkodónak, ezzel nem ejt csorbát szabad nemzetet megillető jogos önérzetén és nem kajlik meg idegen tényezők előtt, nem szegődik idegen érdekek szolgálatába. Ellenkezőleg : király és nemzet egy etéri ése teszi erőssé mindkettőt, minden kül- és belellensóggel szemben. A királyával meghasonlott nemzet ellen intézheti merényleted idegen befolyás, idegen akarat és abban vigaszt bizonyára nem találhatunk, hogy a meghasonlás a dinasztiára nézve is gyöngeség, tehetetlenség es veszély forrás;.

Az 1903-ban elhatározott katonai reformok részé befejezésre vár, újabb reformokért folytatott meddő harc helyett fordítsuk erre a munkára egész erőnket, hiszen ezek is csak a kölcsönös teljes bizalom s összhang termékeny talajában fejthetik ki áldásos hatásukat és ebből a talajból nőhetnek ki a király és nemzet együttes spontán akaratából egészséges gyümölcsöt hozó növény gyanánt azok a további reformok, a melyekben a nemzet érvényesülési törekvése a hadsereg jól felfogott érdekevei találkozik. Az 1867 római 12 t-c.-ben érintett közgazdasági kérdések ne n okoznak konfliktust nemzetéjs király közölt. Azok közjogi oldalát a törvény, a nemzet szabed önrendelkezési |og alapján tisztázta és minden törekvés, a mely ezt kétségbe vonni vagy elhomályosi tani akarná pánrtkülőmbség nélkül szemben találná magát az egész nemzettel. Politikai szempont közgazdasági kérdésben nem lehet a gazdasági céi szerűség rovására irányadó. Akár a nemzeti függetlenség, akár a dinasztia hatabri állása szempontjából vesszük a kérdést, akár a kettő közötti harmóniá magasabb álláspontjából, politikailag jó

megoldás csak az lehet, amely gazdaságilag erősebbé teszi a nemzetet a bank és vámkérdésnek az a megöl- • dása teszi függetlenebbé a nemzetet és hatalmasabbá a dinasztiát, amely fokozza, fejleszti a nemzet gazdasági erejét, mindkét politikai cél szempontjából egyaránt hiba a megoldás formájának alárendelni a lényeget. A kérdés gazdasági célszerűségi kérdés tehát, amelyet a mindenkori tényleges viszonyok és kon- jukturák alapján kell eldöntenünk.

A most megoldásra váró bankkérdést illetőleg nem habozunk kijelenteni, hogy nem riadunk ugyan vissza a külön bank felállításától sem, azonban mégis amennyiben a magyar közgazdasági érdekeket teljesen kielégítő megegyezést létesítenünk az ország jól felfogott érdekében nem sikerült a közös bank fen- tartásának adunk elsőbbséget.

Tesszük ezt azért, mert a magyar társadalom és főleg a birtokosztály mai helyzetét nem tartjuk arra alkalmasnak, hogy szükség nélkül tegyük ki őket a magyar bank felállításával kezdetben járó drágább kamatláb és bizonytalanabb hitelviszonyok erőpróbájának.

Pénzügyi és közgazdasági helyzetünk óva int, hogy minden elkerülhető súrlódástól, erőfecsérléstől, meddő küzdelemtől tartsuk vissza a nemzetet és az építő munkára koncentráljuk annak egész erejét.

Céltudatos, következetes, higgadt, megfontolt, de annál határozottabb és bátrabb politikára van szükség.

Gyűjtenünk, egyesítenünk és fejlesztenünk kell a nemzet anyagi és szellemi erejét. Gyűjtenünk, helyes pénzügyi, gazdasági és kultúrpolitika által egyesítenünk a nemzet nagy céljainak minden partikuláris érvek felett álló hü szolgálatában, amely az állam egységének és nemzeti jellegének következetes kiépítése mellett az igazság, méltányosság és közérdek nagy szempontjai szerint egyenlíti ki az ellentéteket és elégít ki minden jogos érdeket és fejlesztenünk az állami és társadalmi élet minden ágára kiterjedő,. minden reform munkával, amely tánt*ritbatatlanul a valódi szabadság, és valódi felvilágosodás iránytűje után haladva jelszavaknak fel nem áldozza a lényeget. Számol a viszonyokkal, nemzetünk egyéniségével és specialis érdekeivel: Rázkódtatásoknak ki nem teszi a nemzetet, hanem csüggedést, ingadozást, hátralépést nem ismerő fokozatos haladásban lópésről-lépésre halad mindig előre, mindig feljebb a nemzeti reálpolitika nagy céljai felé.

Ezen politika szolgálatára és az ezt képviselő kormány támogatására kívánunk pártot alakítani a melynek alakuló gyűlését folyó hó 19-én délután 3 órakor a fővárosi Vigadó nagytermében fogjuk megtartani.

Megjelenésre, csatlakozásra hívjuk ' tel mindazokat, akik lőrék vésünk támogatására hajlandók és a produktiv ne nzeti politika terére kivánják visszavezetni a nemzetet. E nagy cél szolgálatába szegődhet tekintet nélkül eddig elfoglalt pártállására minden igaz hazafi, aki tanulni tud a közelmúlt keserves tapasztalataiból. A régi pártkeretek túlélték magukat, üres jelszavakká váltak a régi ádáz tusák csatakiáltásai. É pártharcok megújulása elvi tartalom, benső szükség nélkül veszélybe dönti a nemzetet. Az ország sorsa magunkba- széllásra int mindnyájunkat, a helyzet komoly, nemzeti létünk alapjai repedeznek, ezer veszély tornyosul fejünk fölé. A nemzet legszentebb érdekei parancsolják, hogy egyesüljünk a jelen munkájára, a jövő alapozására és feled jük a múlt ellentéteit Tekintetünket előre szögezzük, visszapillantanunk csakis azért szabad, hogy okulást merítsünk a múltakból és ne feledjük, e szegény nemzetnek mennyit ártott az elvakultság, a gyűlölködés, a pártszenvedély.

Hazafiui aggodalommal eltelve, de ügyünk igazságába vetett erős hittel fordulunk mindazokhoz, akik felett nem hiába zajlott le az utolsó évtized szomorú története.

Halijuk meg most az utolsó órában a veszélyben álló haza hivő szavát, egyesüljünk vállvetett, férfias küzdelemre, bocsássuk a nemzet szolgálatába szivünk, agyunk minden erejét.

Előre ! Munkára fel !

Gróf Osáky Albin, gróf Tisza István, Erdélyi Sándor, Perczel Dezső, Berzeviczy Albert, Láng Lajos, Beöthy Zsolt, gróf Khuen-Héderváry Károly, Lukács László, Jakabbfy Imre, Kabos Ferenc, Hieronymi Károly, Maró László, dr. Székely Ferenc, gróf Serényi Béla, Hazay Samu, Láuczy Leó, báró Dániel Ernő, dr. Rosenberg Gyula, báró Harkányi Frigyes, Széli Ignác, Márffy Emil, báró Fejérváry Imre, gróf Keg- lerich Gyula, gróf Korniss Károly, Darvai Fülöp, báró Wodiáner Albert. Bartal Aurél, Kovácsy Sándor, Sándor János, Dániel Gábor, Vojnics Sándor, Bölönyi József, Darvas Béla, Zeyk Dániel, Tolnai Lajos, Lónyai Sándor, Mikó Bálint, Molnár Viktor, Vojnich István, Latinovich Frigyes, Horánszky Lajos, Szulyovszky Gusztáv, dr. Kuntz Jenő. Dobó Lajos. Beöthy László, Szmrecsányi Jenő, Kovács Sebestyén Síidre, Theisz Péter, Betegh Lipót, Heinrich Alajos, Domahidy Elemér, Dokus Ernő, báró Lévay Lajos, Fejérváry Jenő, Montbach Sándor. Bujanovics Sándor, Bornemissza Lajos, gróf Széchenyi Sándor, Kürthy Lajos, Sztajevics János, Sziklay Ede, Szulyovszky Gyula, gróf Csákv Lajos, gróf Wickenburg György, báró Rad- vánszky Antal, báró Podmaniczky Endre, Lichtenstein József, Molnár József.

Főszerkesztő: Dr. Tanódy Endre. Felelős szerkesztő : Ifj. Litteczky Endre. Szerkesztő : Dénes Sándor. Munkatárs : Dr. Nagy Vincze.

könyvnyomda Szatm-ír. 1910. — Nyom-.tott a Glei smaa E. T. budapesti festékgyár festékével.