Szamos, 1910. február (42. évfolyam, 25-47. szám)
1910-02-11 / 33. szám
33. szín. FUGeimuEi* muhkai jíamjaM®. Előfizetési dij: Helyben: 1 évre 12 K. lj2 évre6 K. V« évre3K,1 hóra 1 K Vidékre:„ 16 ........... 3 .. . 4.. „ V50 Eg y * zám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9 szám cd Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmárcm, a lap kiadóhivatalában fizetendők Hirdetések : Készpénzfizetés mellett, a legjutinyosabb árban közftt tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó ♦ fillér. Nyilttér sora 20 frflér. Lapunk mai számának fihb cikkei a következük: Uj pártalakulás — Egyhangú választás Iglón. — öngyilkosság szerelemből. Isten Önnel, Főispán Ur! írta : Dyonis. Jó előre tiltakozunk annak a vádnak még csak a haiavány árnyéka ellen is, mintha most, Szatmar város és Szatmárvármegye főispánjának hivatalos felmentése után, a haldokló oroszlánon akarnánk kunsztokat produkálni. Nem. Mi, mint közvélemény, kötelességünknek tartjuk, hogy akkor, mikor a vármegye élén évekig állott vezető embert kiköltözteti a butorszállitó kocsi a vármegyeházáról, hajítsunk egy pár búcsúztató szót ama vezető ember után, aki vajmi kevés munkát adott a korszakalkotó nagy cselekedetekről beszámolni kész újságírói toliunknak. Amig élő oroszlán volt, nem sok alkalmat adott a megemlékezésre, nem dolgozott lármával, zajosan, nem verte félre maga mellett a hirharangot, hanem szerényen, meghúzódva, csendesen — pihent. Ennélfogva itt jön egy csomó — semmi . . . Ezek távozó főispánunk bokros érdemei. Ha ezek mellé hozzáírjuk még azt, hogy a vármegyénkben keletkezett nemzetiségi mozgalmak az ő aegise alatt kezdtek nagyobb mérveket ölteni, akkor beszámoltunk arról is, hogy mit kellett volna tennie. Hogy végül semmivel se maradjunk adósai, felhozzuk csak éppen példának okáért azt, hogy egy a vármegye érdekében égetően szükséges vasúti mizériát: az éjszakai vonat közvetlen budapesti kocsijának visszavonását nem akarta, vagy nem tudta megváltoztatni. Nem kevesebb sikerrel vette kezébe a vármegyei telefonhálózat elkészítését is, amely szépen bele is fűlt a főisiáni buzgalomba. Avagy feiemlitsük-e érdemei közt azt a jogrend-piritó határozatot, mint jellemzőt az általa vezetett vármegye jogéletére, ameiyet a bankigazgatóorvosok ügyében közderültségre hozott, az általa képenelnökölt közgyűlés? Feirójjuk-e érdemeként, hogy egyedüli kvalifikációját a díszes állásra az a politikai méltánylást érdemlő körülmény adta meg, hogy Polonyi Géza irodavezetője volt ? Felemlitsük-e személyének jellemzésére azt a kicsinyes tempót, melyiyel a szatmári lapoknak a vasúti szabadjegyek iránt benyújtott kérvényét nem véle nényezte, mig ellenben a nagykárolyi lapok révén olyanok részére is esközölt ki első osztályú szabadjegyet, akik nem is újságírók ?! Nem, ezt nem említjük fel, mert az eilenvélemóiyezés folytán három vasúti szabadjegyet kaptunk s nem volna hálás dolog ezért szamrehányást tenni. De mivelhogy mégis ildomos dolog, hogy búcsút mondtunk dr. Falussy Árpádnak, amikor a közélet terén pihenésben töltött esztendők után visszavonul a sommás keresetek es kielégítési végrehajtások közé, és ildomos dolog, hogy ez alkalomból valami érdemét is felemlítsük: nem mulaszthatjuk el hálánkat rebegni azon szívességéért, hogy az állásához való rövid és kínos kapaszkodás után helyt ad egy uj főispánnak. Mindezzel kimentvén dr; Falussy Árpád összes érdemeit, lezárjuk fölötte lapunk hasábjait és meghatottság nélk- kül, csendes részvéttel rebegjük : Isten Önnel, Ügyvéd Ur! Az uj pártalakulás. Budapest, febr. 10. Az uj kormánypárt szombaton fog megalakulni. Nem a Nemzeti Társaskörben, hanem valamely más helyen, előreláthatólag a Vigadó nagytermében. Az uj pirt Tudomány és vaHás Irta és a Lórántfí'y Zsuzsánna egyesület ülésén felolvasta Dr. Lénárd István. Hölgyeim és Uraim 1 Évtizedek óta szinte stereotypszerüleg halljuk utón útfélen azt a mondást hogy rKorunk a találmányok a feltalálások korszaka “ Még aránylag fiatal emberek azok, a kik többé kevésbbé a süldő gyermekkor tágra nyitott szemeivel bámulták meg az első kerékpározókat s azóta kényelmes üléseken automobilozhat- nak azok, a kiket Isten születésük vagy szorgalmuk után úgy nevezett „vastag bugyellárissal“ áldott meg. Alig pár hónapja értesültünk arról a világrekordról, a melyet Henrik porosz herczeg élén egy előkelő társaság a mi gyönyörűséges Tátránkban való autózással elért. Az emberi elme találékonyságának azonban újabb ( diadalmas felvonulását látjuk a kormányozható repülés, — az aviatika terén. Blériot egy szép reggelen csak átrepül a La Manche csatornán, sőt eljön közénk s a Rákoson ezer meg ezer ember szeme láttára felszáll, mint egy modern turul, kering mint egy modern daru s leszál mint egy modern szerelmes — hol itt hol ott. — A laboratóriumokban is szinte őrületesnek látszó eredményeket produkál az emberi ész. Alig hogy Röntgen megleli az X sugarakat, melyeknek segélyével holtunk előtt megismerkedhetünk tekintetes és nagyságos csontvázunkkal, Courier és neje felfedezik az elemek királyát a rádiumot s ennek értékesítésére az ügyes amerikaiak részvénytársaságot alapítanak. — Sőt a mult hetekhen a budapesti egyetemre meghívnak egy előkelő tudóst, pro- feszornak, — a ki nem kisebb dolgon töri a fejét mint a parthenogenesisen, vagyis a szerves élet keletkezésének a titkán, illetve chemiai előállításán. — És azt mondják, hogy ez az ur már az első sejtig el is érkezett. Az Isten adjon még neki ezer esztendőt mig a második sejtig elérkezik . . . Mert mi lesz abból kérem ha egyszerre csak valami őrült tudós bemegy a laboratóriumába egyedül s ki jön onnan tized magával ? Még mi órdekte'en harmadik személyek, a csudák iránt való banális közönynyel néznők ezt a) társaságot, de mit szólana ehhez az asszony, a tudós tanár felesége, a ki csak egy ember számára készítené az ebédet s pápaszemes hosszuszakálu s lelógó bajuszu farje a klaszikus tudós szórakozottságával épen déli 12 órakor érkeznék meg üres gyomru társaságával ? Azt mondják erre az okosok, hogy akkor már nem kell étkezni sem az embereknek. — Ezt is elhiszem m t. közönség, — de abban a korban mikor már még enni nem kell — ebből a társaságból nagyon kevesen fzeretnének élni. Rövid képét «kurtám ezzel adni m. t. közönség annak a szélsőségnek, annak az inferioritásnak, a mely az emberi elme találékonyságát « gyakorlati életben, a praktikus következményekben szinte megdöbbentővé tenné. — Ne m dtóztassanak azonban megijedni. A tudomány fejlődésének ezek a gyakorlati következményei ma még többnyid az ábrándok az utópiák , hazájába tartoznak. Hasonló ez, ahhoz, mint mikor egyik franczia sociálista Tourier a maga soeiálistikus elveinek megvalósításától a mai társadalmi rendnek és állapotnak a megszűnés -tői illetve a társadalomnak soeiálistikus alapon való újra alakulásától azt jövendöli, hogy a föld szelíden sétáló anti oroszlánok hazája lesz, a tenger sós vize édes limonádévá átváltozik s az emberek a boldogságtól három méter magasra n nek. Sőt egy másik okos sociálista elveinek megvalósításától azt is várja, hogy az emberek testileg halhatatlanokká válnak s már itt a földön mindenki a 7-ik paradicsomba jut. — Szóval ha diákok vagyunk tanulás nélkül jelesre felelünk, ha tanárok vagyunk hiába akarunk sekundát jegyezni nem fog a czeruzáuk. Ha asszonyok vagyunk, hiába akarjuk gyűlölni öreg élő férjeinket mégis szeretői fogjuk s ha férfiak vagyunk hiába akarunk lumpolni mennvimégis hazatérünk. — Ha leányok vagyunk akkor mi fogjuk megkérni leendő férjeinket és nem ülünk otthon, mint most ebben a buta társadalmi
