Szamos, 1909. december (41. évfolyam, 274-298. szám)
1909-12-03 / 276. szám
Sr XL!, évfolyam. Szafmár, 1909. d comber hó 3., péntek. 276 szám Előfizetési dij : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések: Helyben: 1 évre 12 K. ‘/i évre 6 K. V, évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. 16 „ „ 8 ......... 4 „ „ „ 150 Eg y Mám ára 4 fillér. Rákóczi-ulcza 9. szám. a Telefonszém: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fi/ptendfik. Készpénzfizetés mellett, a legjcrtáayMafefe ériwi bMt tetnek. — Az apróhirdetések kőzett "urnáén hó 4 fflHR. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkező;: A válság. — Miniszterek a király előtt. — A Ház összehívása. — Gyújtogató szerelmes. Öngyilkos urinő. — Letartóztatott köz-égi biró. A magyar paraszt. Hét kereke van a Göncöl-szekeró- nek, mégis se ide, se oda, ki nem billen a rudja, mintha a tűnő felhők go molygattak volna eléje évezredes kátyút. Hét hónapja vesztegel a magyar po i- tikai válság a bécsi zökkenőkön s úgy hisszük, hogy már a világ végéig se lábolunk ki a d&gasztékos ingoványból. Magyar kezek rángatiák százfelé a kantárszárat, csoda-e, hí eltörik a szekér rudja. Már mi úgy látjuk, hogy a makra- pipás, íokosforgató, árvalányhajas poi- tika nem a Justhék torkára foltja a kötelet, hanem az istenadta szegény magyar nép erkölcsére, életére. A magyar népnek nem politika, hanem nevelés kell. Ittion nem tud boldogulni a magyar paraszt. Nyomorog, tengődik, egy soron nyög a kivert ebbel, azt hin nők, nincs velő a csontjában, nincs életrevalóság a szivében. Amerikában azután, ahová a kétségbeesés riasztja őket, megemberesednek, kinevelődnek, értelmes, hasznos polgárokká válnak. Ott egymást nevelik az Históriák. Irta: Vajthó Lajos. Kereskedői szellem. Egy kereskedő tüzesen udvarolt egy lánynak, úgy, hogy utoljára egészen belegabalyodott. Mikor már azt hitte, hogy nem tud megélni a lány nélkül, kereskedői egyszerűséggel igy szólt hozzá : — Nagysád 1 Én önt imádom! Legyen a feleségem 1 — S jnálom uram — válaszolt a lány, de én már menyasszony vagyok. — ügy — szólt a kereskedő, nem vesztve el hidegvérét, „akkor ajánlom most érkezett legfinomabb menyasszonyi kelengyéimet.“ Jótékonyság. Egy kereskedőhöz beállít egy urhölgy: — A szerencsétlen vakok számára gyűjtök. A kereskedő zsebébe nyúl, — kivesz egy fillért s odaadja. — De uram I — szól a hölgy, hogy adhat ön csak egy fillért a vakoknak ? — Miért ne kérem — válaszolja a kereskedő, hiszen azok úgy sem látják, hogy mennyit adtam. emberek. Itthon iecibálják egymásról azt a kevés tisztességet is, amit az emberbe az anyatermészet beleoltott. Hét hónap elvesztegetése egy nemzet életében egy évszázad kárát jelenti. Mennyi szociális alkotást szülhetett volna ez az idő és mennyinek akasztotta meg a jövőben az útját. Csak egyet tekintsünk. A községek és törvényhatóságok majdnem egy- értelmüleg Írogattak a pirlament jóakaratához a vasárnapi korcsmazarás érdekeben. A nép előtt csukva ilyenkor a parlament és a képviselői leereszkedés. Nem is látunk semmi változást az életen. Dehogy is nem látunk! Csak tá- gabbra kell kinyitni azokat az álmos szemeket. Figyel|e neg minden okulni szerető ember, hogy a hétfői újságokat, amelyek a vasárnap ól számolnak be, nem tintával, de verrel iriák. Vérrel, amely a magyar nép testéből buzog s amelynek alkohol illata metszi a levegőt. A hétfői toll a’ig ir krónikát masrói, mint véres verekedésekről, kese ésekről, gyilKOssápokrói, öngyilkosságokról, rablásról, utoná'lasról; a nep- morál megdöbbentő eda u ásairol, az alkohol diadalmaskodásairól. O vassuk a hirt, egy percre megborzadunk, azután . . . azután: elfeledjük. Miért ne, hiszen legtöbbször csak egy parasztról, egy szerencsétlen munkásról van szó. Bölcs felelet. A kolozsvári Mátyás-szobor előtt áll ké székely paraszt. Legjobban a szobornak egyik pánezélos 'mellékalakja kötötte le figyelmüket. Bámulják is szörnyen, mig egyszer csak megszólal az egyik: — Nézze már kend, micsoda egy hatal más ember! Osztég még v»sba van bujtatva, az árgyélusát. — Az ám, a kutyafáját, — tóditja a má-ik. — Hát osztég mi csinálna kend, ha eccerre cs k ideeyünne osztég jól képen hajigálná kendet? — Há már hogy mit cs nálnék? Alig hanem meg érezném, hangzót a bölcs felelett. Jogász ész. A kolozsvári tudomány egyetem jogi fakultásán történt az alábbi eset. Egy tanár reggel 7-től 8-ig tartotta előadásait. — A rendes délelőtti előadáso kon a három-négy száz beiratkozott jogász közül gyakran 30 - 35 is megjelent, de a reggeli órán alig lézengett egy-két álmos alak. Föltűnt a tanárnak a dolog s egyszer — mikor egyetlen egy jogász jelent meg az óráján — megkérdezte; — Ugyan kérem, mondja meg nékem, Lehet, hogy nekünk, a vezető társadalomhoz tartozóknak ez közömbös. Pedig, ha meggondolnánk, hogy az az egyszerű ember életével épp oly becses volt a nemzettársadalo nban, mint a mi életünk, akkor talán másképpen gondolkoznánk. Nem ismeri a nép az élet becsét, mert az urak nem nevelik őket az életre. A szép dikciókból, a bankette- zésekből, a diszküldöttségekből a népnek nem jut semmi egyéb, mini az álmélkodás. Ettől pedig felkopik a becsületes élet álla. Tenni is kéne már valamit! TÁVIRATOK. — Saját tudósítónktól. — Miniszterek a király előtt. Wakwk Zichy, AndrássyBécs, dec. 2. Wekerle miniszterelnök mai kihallgatása háromnegyed óra hosszáig tartott. Wekerle urra kérte a királyt, hogy ha az aita uk előterjesztett programmoü el nem fogadja, mentse fel a kormányt. A király intézkedése fo ytán Wekerle továbbra is Bécsbe marad s holnap ismét megj-lenik a király előtt. W keríe után Zichy Aladár ment az uralkodó elé. Kiha lgatásának eredményéről m g semmi hir sem szivárgott ki. Aodr ssy ma szintén meghívást kahogy miért nem járnak a többi urak az ón reggeli óráimra. — De Nagyságos uram! — válaszolt a jogász, hiszen reggd hétkor már minden becsületes ember alszik. Semper idem. Az alábbi eset is egy jogi előadáson tör* ént. Az eladó tanár szeretett elkalandozni a tárgytól s legnagyobb passzióval a természeti jelenségekről beszólt. A jelen esetben épen nagy vihar volt. A teremben csaknem teljes sötétség uralkodott. Künn dörgött az ég és czikkáztak a villámok. A tanár kapott az alkalmon s rögtön a villámról kezdett magyarázni. — Igen uraim, — a levegő most telve van villamossággal s ha két különnemű villamossággal biró felhő összeütköződik, keletkezik a villám, melynek romboló ereje oly nagy, hogy ha ide leüt, megsemmisül az egyetem, szénné égnek a hallgatók, azonkívül pedig . . . . . . Megbuknak a zálogházak, — dör- mögi hátul egy ősjogász.
