Szamos, 1909. november (41. évfolyam, 250-273. szám)
1909-11-14 / 260. szám
XU. évfolyam. Szatmér, 1909. november hé U,, vasárnap. Bőflaetéci díj : Helyben: 1 ívre 12 K. V« évre • K, »/< évrs 3 K, 1 hóra 1 K Vtdékra:.. .. 1# 8 ......... 4........180 ■u mám éra 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákótzi-uteza 9. szám. n Telefonszám: 107. Mindens#]»* dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjatásyoMfeb árben bMá telnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fiflfe. Nyiittér sora 20 fiffár. Mahomed koporsója. Ég a Föld között, bus hazátlanul Hajtja őket a Sors szele Gonosz, bűvös szépségek felé Sréguld el az Illés szekere. Ady. Mikor a kétféle függetlenségi képviselők névsora megjelent, (eddig nagyon sokfele volt, most már csak kétféle van, tehát egyesülés történt és nem szakadás) egy ismerősömmel a kávéházban ültünk, ami máskülönben olyankor is meg szokott történni, mikor nem jelenik meg a frakciók névsora. A képviselők úgy voltak kolum- nába szedve, mint a szereplők a szin- lapon, csak éppen a rendező meg a súgó nem voltak kiírva, miután azokat mindenki ismeri. A súgó nevezetesen a politikai lelkiismeret, amelynek sugal- mazása szerint a mai képviselők eljárni szoktak, és náluk ez a sugószerv valósággal tulfejlődött; szinte nem is súg már, hanem harsog belőlük a politikai lelkiismeret, mint a szatmári színház sugólyukából. Közmondás, hogy hazafias sugó- lyukból hazafias szél fuj: hazafiasnál hazafiasabb szelek s éppen ezen a fo- kozati kérdésen vitáztunk kávéházi ösmerősömmel. ó nevezetesen szebbnek tartotta a Kossuth-féle névsort, én a Justh-félét. Neki roppant tetszett, hogy a főurak Kossuthtal vannak, Hát most igen; de volt ez valaha másképpen is. Pedig a főurak nem változtak, csak a Kos- suthok. A Kossuthok egészen mások, mint voltak. S ez az oka annak, hogy a mai Kossuthisták olyan szomorú legények, a politikai mindenség bolygó raja, bár előkelő fiuk, akik tétován imbolyognak a közéleti pocsolyák párázatától remegő politikai légürben. Ezek azok a Kos suthisták, akik tulajdonképpen Apponyisták; az ő kedves fiai, akikben neki gyönyörűségei telnek. Az uj kuruezok, akikre politikai vénségükre jött rá a honszerelem és elaggott perverzitásukban részben tréfás, részben undorító látványai nemzedékünknek. Ezek elindultak a nemzeti küzdelem idején, hogy majd maguk alá veszik a népet támasztéknak a királyi kegyvesztés e'len. Ez sikerült is, és a néppárti és alkotmánypárti kaszinóbéli barátokkal együtt fosztogatják az ország közéleti kincseit (nemcsak az anyagiakat.) szerepelvén az egész cikluson át, mint a függetlenségi eszme népképviselői. Justh Gyula most kihúzta alóluk a népet és ugyanakkor felülről, az udvar felől is megbuktak, most tnár nincs mit tartani tőlük. Ég és föld között lebegnek, az kétségtelen. Haiaao, liberális, demokratikus taTüllre applicált vitráge (félfüggöny) divatos mintákban UNGER kézimunka párja 3 korona. Hozzávaló rézrudak darabja 50 fillér, Üzletiben A fogadás. Ez a történet, amelyet elmondok, szórol-szóra igaz. Geiaberg báróné születésére nézve francia nő volt, igazi párisi; bájos és szellemes. —Még 1870 előtt, nem is sejtve, hogy háború lesz, nőül ment egy porosz báróhoz. A francia-német háború idején Berlinben lakott a férjével. A bárónénak vérzett, a szive, ha a németek győzelméről hallottt gyászba öltözött s naponkint imádkozot, szerencsétlen hadseregünkért. Szalonjábeni amelybe a berlini társaság lagelökeiőbbje, jártak, nem fogadott senkit, csak azokat akiket a férjéra való tekintettel nem utasíthatott el. Ezek a fogadtatások pedig a bárónőre rendkívül kínosak voltak : a berlini arisztokracia hölgyei nem túlságosan szel lemesek s nagy örömük telt abban, hogy megalázzák a párisi hölgyet. Folyton a poroszos győzőiméiről beszeltek s szerencsétlen csapataink vereségeiről. Egy este a Geisberg-palotában Elzásznak óz Lotliaringiának a német birodalomhoz való csatolását ünnepelték. A bárónő kimondhatatlan kínokat szenvedett, mikor egy nagy kövér hölgy azt bizonygatta, hogy Berlin nemsokára a világ első városa lese, amely mellett minden más főváros eltörpül. A bárónő végre elvesztette türelmét s így szólt: — Engedje meg asszonyom, de egyáltalán nem oszthatom a véleményét Bár mily diadalt aratott is az önök hadserege s bármily végzet üldöz is bennünket : mégis van egy város, amely előtt Berlinnek mindig meg kell hajolnia ... És ez a város Paris, a világ összes városainak királya, a tudás és h művészet székvárosa, És mivel a lelkesült szavak haHatára a német hölgyek mind csak mosolyogtak, a bárónő igy folytatta szavait: — Mosolyogjanak, hölgyeim, hanem figyeljenek a szavaimra. Hogy bebizonyítsam, mennyire fölülmúlja Paris a viiág összes városait, ime a kővetkező fogadást ajánlom : Adjanak nekem valamit, ami a legjelentéktelenebb dolog. Ezt majd elküldöm Parisba s nyolc nap múlva visszaadom abbau a művészi formában, omelylyé a párisi ipar átalakítja ; valami szellemes, valami rendkívül bájos kis csecsebecse lesz . . , mit tudom én, micsoda, de meglepő lesz. Fogadjunk ezer tallérba ! Ha nyerek, ezt az összeget beváltom francia pénzre s elküldöm megsebesült hotfltár- saimnak. — Tartjuk a fogadást ! — szóltak a berlini hölgyek. Másnap Geisberg bárónő megkapta egy közönséges levélboritékban azt a jelentéktelen tárgyat, amelyet a német hölgyek kiválasztottak, hogy a bárónő valami különös csecsebecsét csináltasson belőle. Ez a jelentéktelen dolog . . . egy hajszál volt. Igen, egy ha-jszál ! De meglátszott rajta, hogy annak a hajnak az 9gykori Rótii Simon nagy választékú cipó rak: tárát ajánljak a ). fcffft(őz5ns€gneK. mint legolcsóbb bevásárlási forrást. ^ Közvetlen a „Pannónia“ szálloda mellett. — Ezatiár és vidéke legsagyobb czipőraktára. az °sz* idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-ezipőkJjAf-& = szirlBtl afl8°l = UJiMf J angol niíi diValtcrm(bcti Legutolsó divat m koszuhsk wetsz 13 mH ff 1 Szatmáron, 7. u. alatt
