Szamos, 1909. november (41. évfolyam, 250-273. szám)

1909-11-17 / 262. szám

4-ik oldal.? SZAMOS 1909. dot. 17. (262. »niia) nem szép, ha valaki újságíró és éu fíákeres kocsis szeretnék lenni. De mivel meg hogy azt hallottam, bogy a tennapi újságba nem volt ideje a tekintetes — engedjenek meg, én nem csúfolódásból mondom, de ki kell mondani: — újságíró uraknak, hogy a népkonyha vasárnapi megnyitásáról megemlékezzenek, de meg mivel, hogyhát azt is hallottam és tanultam a magyar olvasásban, hogy a hála nem utolsó erény azok között, amelyek a menyországba segítik az embert, én pedig hálás vagyok & népkonyha iránt, hát mindezekért azt gondoltam, ha az — engedelmet kérek : — újságíró urak ki nem szerkesztik, én majd megírom. Mert az biztos, hogy én nagyon hálá- datos vagyok a népkonyha iránt. Úgy van az, tetszik tudni, hogy az édes apám az egy favágó és nincsen egyebe, mint öt apró pulyája, akik kegyet­len módon éhesek szoktak lenni, de mivel­hogy gerjesztővel nem lehet jól lakni, hát ezt a sajátságukat, az éhséget, megőrzik híven egész napon át és legfeljebb éjszaka lakunk jól, ha valami finom ételről ál­modunk. így volt ez, tetszik tudni, egész a múlt vasárnapig. Ha a nagy templomban delet haran­goztak és a többi gyermekek, mint a kis malacok futottak haza enni, jól lakni, akkor az én apró szivem, az a kicsi gyer­meki szív, amelynek az írás szerint ment­nek kell lennie minden rossz érzéstől, elkezdett irgalmatlanul faosarodni és facsa- rodott . . . facsarodott, Éu nem tudom facsarodott-e már az uraknak a szive vJaha és különösen fácsa.- rodott-e már az éhségtől, de azt mondha­tom, hogy az a szivfacsar egy rettenetesen fájó érzés. Annyi keserűség gyűlt össze ilyenkor, ebéd idején a szivemben, hagy ha az mind legalább száraz kenyér lett volna, jól lak­hattam volna belőle mind a négy testvé­remmel együtt. De nem kenyér volt, hanem facsar. És én ezért haza sem mentem délben az iskolából, mert istentelenül messzire lakunk és kopik a csizma, hanem keserű séget ebédeltem. Az ebéd ideje alatt leül­tem a padba és elvetemedett módon gyűj­töttem az én nyolc esztendős lelkemben a vagyonos gyerekek iránti gyűlöletet. Úgy gyűlöltem, olyan mélységesen, olyan őszintén azokat a jóllakott piroskópü gyerekeket, akik délután előttem, mellet­tem, hátam mögött vidáman körülültek, a hogy csak egy éhes ember — ha mindjárt 8 esztendős is — tud gyűlölni. Vasárnap azután megszűnt az ón ret­tenetes nyomorúságom. Megnyílt a nép­konyha. Egy csapat szép néni, egy regement báosival eljöttek a népkonyhába. Teitel- baum Hermann ur rövid kis beszédben megnyitotta a népkonyhát és éltette az elnöknőt és társelnöknőt, majd felkérte dr. Jordán Sándor főrabbi urat, hogy áldja meg a népkonyhát. A főrabbi ur igen szépen beszélt. Lőwy úr, akinél az irkát szoktuk venni, az egész beszéd alatt sirt is. Én azt is tudom, miért sirt. A főrabbi ur ugyanis azt mondta, hogy a jótékonyság nem egyéb, mint réseletfizetés. Az Úristen ad egyes embereknek a földi életben való használatra vagyont. Ezeknek a vagyonoknak a haszonbérlői aztán részletet fizetnek az istenkének, mikor fölöslegük egy részét a szegények­nek adják. Hát a Lőwy ur biztosan azért sirt, mert az istenke nagyon sok részletet el­veszít ezen az üzleten, mert sokan adósok maradtak neki a részletfizetéssel, Egyszóval megnyílt a népkonyha. Abból a közadakozás folytán mindig telve levő kis spájzból előkerülnek a finom, izietes eledelek és példának okáért vasár­nap is olyan olyan finom kis gulyáshus- leve8t ettünk, hogy a leggazdagabb háztól való oskolástársam is megnyalhatná uránná a tiz ujjamat. Úgy hallottam, hogy nemsokára elin­dulnak a nénik gyűjteni a népkonyha javára. Hát tessék megírni a lapjában, hogy azok a bizonyos részletfizetők csak fizes­sék az istenke pánzbeszedőinek a jréezlete' kér, hogy minél kevesebb szegény gyer­meknek faosarodjék dél idején a szive, minél kevesebbnek korogjon az éhes gyomra. Mert a gyomorkorgás utálatos zené­jétől kísért szivfacsarodás a legrettenete sebb valami a világon és maradok Rongyos Peti, harmadosztályog. Eljegyzés.^Balla István helybeli ács­iparos eljegyezte Nagy Júliánál. Halálozás. Özv. Kamaráth Lajosné szül. Thegze Ilona életének 50 ik, özvegy­ségének 11-ik évében ; e hó 12-éu rövid szenvedés után elhunyt. Temetése e hó 14 én ment végbe Sziuórváraljáu nagy részvét mellett. Diszgyfllés. A kir. kath. tanítóképző intézet „Vörösmarthy-önképzőkör“-e nov. 19 én délelőtt 9 órabor rendkívüli gyűlést, rendez árpádházi szent Erzsébet és Isten­ben boldogult Erzsébet királynénk emlé­kére. Műsor a következő : 1. Mily csendes a sir nyugalma cimü gyászdal, énekli az ifjúsági énekkar. 2. A kapucinusok tem­plomában, Ábrányi. Emiitől, szavalja Ehlauf Pá! III. é. növ. 3. Ünnepi beszéd. 4. Libera me, Liszt Fereacztól, orgonán játsza Lányi Károly IV. ó növ., zongorán kisérik Fa* lussy József és Kiss Antal IV. é. növ. 5. Az Erzsébet név kultusza, előadja két másod éves növ. 6. GHóriás asszonyunk, énekli az ifjúsági énekkar. Kérelem néhai Deák Kálmán bará­taihoz, tisztelőihez. Pár évvel ezelőtt meg­halt kedves barátunk emlékét megörökí­tendő, gyűjtést indítottam meg arcképének megfestésére. A kép immár nemsokára készen lesz, de a műnek árából még hi­ányzik egy bizonyos összeg. Bizalommal fordulok néhai kedves barátunk tisztelői- bez, barátaihoz, hogy a fenti célra szánt adományaikat mielőbb hozzám juttatni szíveskedjenek. Ha a szükségesnél nagyobb Összeg folyna be, azt a szegény gyerme­kek felruházására, a Deák Kálmán asztal­társaságnak fogom átadni. Ssatmár, 1909. nov. 16. Thurner Albert. Bál. A Nőegylet legutóbb tartott vá­lasztmányi ülésén elhatározta, hogy a far­sang folyamán, január 8-án jelmezes tánc­ai ula* ságot fog rendezni a Pannónia nagy termében. Az előkészule'eket e bálra már megkezdették. A jótékonyság nevében. Krémer Ignáoz helybeli férfiszabó e hó 1-én vá­rosunkban elhalt. Süket és béna ötvegyén kívül nyolc kiskorú árvája maradt, akik most a tél előtt, a legnagyobb nyomornak néznek elébe. Lapunk utján hívjuk fel a könyörületes szivü embereket, hogy ezen nagy nyomorba jutott családon, ezeken az éhező árvákon megkönyörülve, némi ado­mánnyal segítsenek. Az adományokat kérjük vagy szerkesztőségünkhöz, vagy Delimen Izidor kereskedőhöz juttatni. A legcsekélyebb adományt is lapunk utján fogjuk nyugtázui. Betörés Fehérgyarmaton. Weisz Ignácz fehérgyarmati ékszerész üzletét f. hó 15-ére virradó éjszaka ismeretlen tettesek feltörték s ounau több ezer kor. értékű arany- és ezüstnemüt elvi tek. A betörést úgy követték el, hogy még este fölmentek a ház padlására s a menyezetet felbontva behatoltak az üzletbe, ahonnan ug> auilyen módon távoztak is s a menye­zetet, oly ügyesen helyezték vissza, hogy csak hosszabb kutatás után jöttek rá, hogy hol jöttek és távoztak a betörök. A csendőrség erélyes nyomozást indított Dr. Melehner Vilmos gyermek orvos, a budapesti Bródy Adél gyermekkórház volt alorvosa rendel: d. e. 8—9-ig, d. u. 2 -4-ig Hám János-u. 6. Mulatság. A fehérgyarmati ref. egy­ház e hó 14-en harang-alapja javára jól sikerült táncestélyt rendezett. Dr. Stainfeld Géza gyakorló orvos Rendel: délelőtt 9—10-ig és délután 2 —4-ig. Petőfi-u. 19. Dr. Farkas Antal ügyvéd ur házában. HA NINCS SZALMA, NINCS TRÁGYA. Ez a veszély fenyegeti a gazdaságot az idén, amely pedig nagyon megsínyli az állati trágya hiányát, mert annak különösen fizikai hatását a műtrágyák sohasem pótolják. A szárított hizósertéstrágyával kitűnő eredménynyel, jutányosán és biztosan pótolhatja mindenki BCJDRPEST-KŐBRNYRI TRRGYRSZRRITÓGYRR a hiányzó istállótrágyát, ha ismertetést és ajánlatot kér a lesányl, icMttrvepf ét Tárta oé|til Budapest, IX., QlUl-it 21- uáa

Next

/
Thumbnails
Contents