Szamos, 1909. november (41. évfolyam, 250-273. szám)
1909-11-07 / 254. szám
XU. évfolyam. Szatmár, 1909, november hé 7., vasárnap. 254. szám, , \0 4 > Előflcctési díj : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések: Hslyfcer: 1 évr* 12 K, */a évre 6 K. */« évre 3 K, 1 hóra 1 K VMékre:.. „ 16 ,. „8 .......... 4 „ „ 160 l§ y macim irm 4 fillér. Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. KészpéncfÍMtés mellett, a legjntányesahb árban hMt- t ötnek. — Az apróhirdetések között athrien Ró 4 fififc. Nyilttér sora 20 fiffér. ■a. ii iiw^c==ivi ■ '.aaeaa Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkőzi*: Fordulat a Halmi ügyben. — Ax exhadnagy sikkasztása. — Fegyveres rablótámadás egy posta ellen. Haro a 400,000 koronáért. — Öngyilkos esperes. — Haverda Mariska ügye Ex caíedra. (T.) Tisza István bibliával a kezében szószékre lépett és igét hirdetett a gondolkodás és a lélek végső rejtelmeiről. Tételei alig néhány nap alatt az ország intelligenciájának köztulajdonába mentek át, lehet hát róluk mint ismertekről beszélni minden idézés nélkül. Jól esik, végtelenül jól esik bármilyen álláspont mellett is látni azt, hogy a nagy kérdések turbinája olyan férfiú fejében is zakatol, aki a gyakorlati politikát már vezette és még vezetheti. < Megszoktuk azt, illetve beletörődtünk abba, hogy irók tudósok és tanárok tehetetlen kezeibe legyenek letéve a gondolat mérhetetlen kincsei, ellenben mindazok, akik a nemzet sorsát intézik, a napi intrikák, érdekek és pártoskodások silány munkájában merülnek ki és merítik ki azt a természetes érdeklődést, amelyet az ország népe fecsérel erre a bérmunkára. Nem tudom én és azt hiszem, más sem tudja, hogy vannak-e vagy sem meggyőződései az ország mostani vezetőinek az emberi lét és társaslét tudományiban, az együttélés törvény- tanában, az öncélú gondolkodás fensőbb régióiban ? Én ezt nem hiszem és általában nem sokan hiszik. A gondolkodásnak az a színvonala, amelyen Tisza István legutóbbi tételei vannak, az egyéni nagyságot jelenti annak, aki gyakorlati politikus létére elérte. Az azután más kérdés, hogy egy más gondolkodási rendszer eredményei mit tartanak ezeknek a tételeknek valósága felől. Tisza István szerint a nagy kétkedők, tehát nagygondolkodók (a kétkedés és gondolkodás egyértelmű fogalmak) szellemi forradalma átragadt az újabb idők tömegeire s ezek ellen ő szerinte küzdeni és síkra szállni kell. A tekintélyek uralma megdőlt s az egyéni tévedés becsesebb lett a mások igazságainál; a nagy problémák nagy kétségeibe veszett a tömegek lelki nyugalma s ez Tisza István szerint az agitáció bűne, mert a tudomány szö- vétnekét csóva gyanánt dobták a népszenvedélyek gyúlékony légkörébe. Legkönnyebb volna ehez a Tisza István előadásából meríteni ellenérveket, abból az előadásból, amely a protestantizmus fölényét a lélek szabadságában, a dogmák «lakithatósógában s az egyén benső életének akadálytalan kivirágzásában látja. De nem volna méltó Tisza Istvánhoz ez az orgamentáció. Neki a lörteneiem és fejlődés tanulságaiból kell megtudnia, hogy a* igazságok sohasem lehetnek ártalmasak, még ha akut lázakban törnek is ki átmenő korszakok leiki válságaiban. Hogy az igazságra és a kultúrára minden tömeg érett és a kutatások eredményeit nem lehet lefoglalni semmiféle uralkodó osztály privilégiumának. Hogy a tömegek azért vívódnak át nem érett sejtelmeik izgalmaiban, mert évezredeken át a Tisza István hite szerint jártak el vele és meg kímélték a szabad kutatás lelki szenvedéseitől, mint ahogy a rabot börtöne védi az időjárás viszontagságai ellen. Tisza Istvánnak nem volna szabad rögeszmeszerü makacssággal üldözni a gondolkodást és annak terjesztőit, legkevésbé a gondolkodás Magyarországon élő hittérítőit, akik saját hazájukban száműzve és szinte megbélyegezve teljesitik küldetésüket. Hiszen a legutolsó évek történelméről mindenki tudja, hogy azok a demokratikus, tehát szabadgondolkozó irányzatok teljes letörésének jegyében állanak, hogy az egész koalició lényegében mágnások és papok koalíciója. Csak Tisza István nem tudná? És helyesli-e egyetlen mozzanatát ennek a gyászos históriának ? Hogy van az, hogy ő is a magyar demokrácia, mert a magyar szabadgondolkodás ellen tör, amely még- alig alig sári? d, ezektől félti nemzetét,^ tehát félti a nemzetet önmagától s nemiéin aet attól a töredéktől, ameiy féktelen hatalmi és vagyoni törekvéseiben őrajta, Tisza Istvánon is keresztülgázolt. Minden irány hódításra vágy, a mások meghódítására. Csak a demokratikus gondolat az, amely önmagát hódítja meg, ha győz. A nép nem uralkodhaíik máson, csak önmagán s ehez az uralomhoz nem juthat el, csak a tömegek teljes felvilágosodása utján. Ha Tisza István közelebb állana ehez a tételhez, akkor az egész nemzet venné körű', mig igy csak bámuljuk elméje fényét, tiszta jellemét és sajnáljuk, hogy világnézete azokéhoz húz, akikről ő mindnyájunkkal egy véleményen van Töllre applicált vitráge (félfüggöny) divatos mintákban 11 y |T Q kézimunka párja 3 korona. Hozzávaló rézrudak U 11 U L II üzletébenRőíil Simon nagryválasztékú cipórak:tárát ajAmljsB-ät a t. frtfljiziisflltt, mint lagolaaóbb baväsäPlAal farr&at. m Kintit» 1 „Pannónia" szálloda mollctt. — üutair ss fiáss» iiguagfobb eaipSraktára. /ar*rr.Ar»]^ az őszi és tél- idényre megrendelt valódi finom schevraux és box bőrből készült legújabb divata fekete és barna szinü úri-» női- és gyermek-ezipők. \ — szerinti angol = 1*1*44»* Pia.«.! angol n81 dWalhm««» X Ecgutolsí í llVat női ÜosztStnol; WCl$Z Szatmáron,Piái-tfr 7. s*. alaU|
