Szamos, 1909. október (41. évfolyam, 223-249. szám)
1909-10-16 / 236. szám
Xü. éyÍDiyam. Szamár, 1909, oÄr hó IP,, szombat. 236 szór Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K,'/, évre 6 K. 1I, évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. „ 16 „ „ 8 .......... 4.........150 Egy s zám ára 4 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkező ;: Wlassics minisztersége. — Egy bank- igazgató letartóztatása. — Összeégett leány. — Agyonvert gazdálkodó. — 70 éves öngyilkos. A közjövedelmek fokozása. Két indítvány. A napokban jeient meg egy szerény fűzet, amely két nagyszabású ipar- vállalat eszméjét veti fel, még pedig kellő alapossággal és meggyőző komolysággal. A füzet Krassó Miksa bizottsági tag két indítványát tartalmazza. Az első az avasi erdőből kitermelt bükkfának vegyi utón való iepároiását. a másik egy gyufagyár felállítását tárgyalja. Mindkét indítvány a polgármesterhez van intézve s a városnak ajánlja fel a jövedelmező eszme kivitelét. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcra 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmóron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. A falepároló gyár felállításának a körülmények rendkívül kedveznek. Először is ko.ikurrencia nincs, mert az országban a resiczai állami és a máramarosi Band in-gyárakon kívül hasonló iparvállalat nem áli fenn. Az előállítandó termékek pedig oly keresett' cikkek, hogy azok bármikor értékesíthetők. Napi 50 ürméter bükkfa földolgozására berendezett gyár felállítása 250 ezer korona befektetést, 100 ürméter földolgozására berendezett telep pedig 430,000 korona befektetést igényel s az első évi 61,700 koronát, a másik évi 158,300 koronát jövedelmez tisztán. A falepároló gyár helyéül önként kínálkozik az Avas, ahol a munkabérek olcsóbbak s ahonnan a fa földolgozva kerülvén forgalomba, jelentékeny megtakarítás érhető el a szállításnál is. A gyufagyár még kevesebb befektetést kivan. Olyan berendezésű gép, amely a Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a Iegjutányosabb árban kfetü- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. gyufákat önmüködőleg készíti egy szakadatlan munkafolyamatban a rönkő- behelyezésétől a kész és megtöltött dobozok becsomagolásáig, 79,870 márkába kerül, tehát alig többe 90,000 koronánál. A gyár tiszta hozama, minden költséget leszámítva, 206 kor. 20 f. naponkint. Tehát egy év alatt, 300 munkanapot számítva, 61,860 koronát jövedelmezne. Ez a gyár itt volna fölállítandó a városban, még pedig minél előbb, mert a gyufa-monopólium egyre kisárt s ha egyszer a gyár föl lesz állítva, állami megváltás esetén is bizonyára jó haszonnal adhatna túl rajta a város. Ekként a- város néhány év alatt pár millió korona jövedelemre tehetne szert. S midőn Krassó Miksa bizottsági tag, aki legalább is olyan jó üzletember, mint aminő önzetlen vérosatya, ezen ajánlataival nem a kereskedő és iparos közönséghez, hanem a város A piramis. Irta: Maurice Montegut. — Uraim . . . asszonyom . . . íme az én lelkem folytatása ... Én, világjáró léha francia, szeszélyből idejövök Egyip tómba. Pedig csak visszajöttem. Valaha démon, mint a szerelmes asszony ruhájának lázitó, izgató melódiája csalt ide . . . kónyszeritett, hogy idejöjjek. Kívánkozunk egy ismeretlen országba, azt hisszük csak szeszély, tudományszomj, vagy bármi más hivságos dolog hajt oda — ah, pedig azok az országok a mi régi hazánk, ahol már egyszer évezredekkel ezelőtt mi éltünk, az a vág3' az elvándoro t lélek honvágya . . . Ebben a szobában valami hajmeresztőén borzalmast fognak találni. Itt gyilkosság, kéjes gyilkosság történt ! Fölemelt fáklyája eloszlatta a sötétséget. Mindenki odanózatt és mindenki elsápadt. A fal mellett egy sárga, kiaszott holttest feküdt a földre dobva, betört koponyával. Egy ókori egyiptomi főur lehetett, mert ruhája rendkívül díszes volt. Cifra, nehéz aranysujtásokkal kivarrva, beszegve Körülötte aranyvázák, szobrok feküdtek tarka rendetlenségben. Mombur tompán suttogta : — Én öltem meg . . . Én ütöttem agyon . . Majd érdesen föl kacagott: — Még most is bolondnak tartanak ? A falon látják a véres ujjnyomokat. lm lá3sák, az én kezem tökéletesen ráillik . . . Itt van! . . Még most is bolondnak tartanak ? Még most sem hiszik ? — Miért ölte meg ? — rebegte kipirulva az angol menyecske. — Miért ? Mit vétett magénak ? — Miért? A pénze nem kellett . . . Hát miért is? Várjon . . . Mert őrülten szerettem a feleségét. Vadul, kétségbeesetten. Minden összeesik a mostani életemmel! . . . Igen, szerettem a feleségét, éppen úgy, ahogy . . . — De Mombur, — vágott közbe hirtelen a fiatal asszony — hisz ez rómitö, amit maga összebeszél. Ne játsszék velünk ily őrült játékot . . . bele lehet bolondulni. — Egész halkan hozzátette: — Maga csacsi, majd kifecsegett mindent! — Nem találja, hogy hasonlít önhöz ? — mondta Mombur az angolnak. — Ha csúnyább lenne ! Itt valami papirost látok . . . — Arról az elsárgult papírtekercsről — felelt biztos hangon Mombur — leolvashatják a hozzáértők, hogy ennek a meggyilkolt egyiptominak volt, egy csodaszép felesége és egy házibarátja, kit Zmhótesuek hívtak. Nos, ez a Zachótes éu vagyok. — Menjünk, elég volt mára ! — vágott közbe hirtelen Claretné. Elindultak. Amint a napfény 'szemükbe tűzött, Mombur újra szomorúan dadogta: — Gyilkos vagyok! Gyilkos vagyok ! Az angoi rágyújtott elválhatatlan matrózpipájára és vállát vonogatva mondotta : — Mindenesetre elóvütt már. Nyugodt lehet. Egy-kót nap múlva kibetüzték a pa- pirostekercsefc és kitűnt, hogy Momburuak igaza volt. A papiros értelme szórul-szóra megegyezett a francia szavaival. ... Pierre mombur folytonos láto- mányaitól kínozva, néhány nap múlva visszautazott Parisba. — Mégis csak kellemetlen dolog — szólt Claret, feleségére tekintve — ha valakinek oly nagy memóriája van ... és igazán ezek a franciák oly furcsák . . . (Vége.) Szántó Mór és Társa Szatmár, Häm Janos-u. sarkán, a színházzal szemben ■ Világvárosi mintára berendezett férfi- és gyermekruha telepe megnyílt. Legelegánsabb férfi- és fiu-felöltők, téli-kabátok és szőrmével bélelt bekecsek. Kész ruháink pótolják a mérték után készült ruhákat. Nagy előny a vásárló közönségre, hogy alku nincs, mivel minden darabon az olcsó, szabott ár látható.
