Szamos, 1909. október (41. évfolyam, 223-249. szám)
1909-10-10 / 231. szám
4-ik oldal. ÍUM08 231. szám. (1909. okt. 10.) Szüreti újdonságok : szőlő-mosók, szedő-ollók, csipeszek, kések, bor- és must-mérők, Tttzt játék különlegességek: kaphatók RAGÁLYINÁL, Szatmár, Deák-tér 8. sz. (Gillyén-ház.) Még egy kávéházi történet, a mely azt bizonyítja, hogy a kávét nem habbal, hanem monoplánnal isszák. Egy társaság pezsgőzik. Fizetésre kerül a sor. Az élelmes főpincér abban a hitben, hogy az urak eláztak, háromszoros számlát állított ki A társaság mecénása azonban átlátott a szitán s mint jó humorú ember, ezzel a kérdéssel fordult a főpincérhez: — Hányféle aeroplán van ? — Kétféle — fetelte a frakkos fizető pincér, aki lelkes aviatikus. — És pedig? — Monoplán, piblán. Van egy harmadik is. — ? — Triplán, amint ezt a maga számolócédulája bizonyítja. Mint jellemző dolgot, megírjuk az alábbi kis históriát a melynek hitellességét akár körjegyzővel igazolhatjuk. Egy szerencsétlen alperes ellen végrehajtást tűztek ki. Fűhöz fához kapkodott, hogy pénzt szerezzen, de hiába. Végre elment a felperes ügyvédjéhez és könyörgött neki, hogy halassza el az árverést. A fiskális könyörtelen maradt. — Mikor is lesz az árverés? — kérdezte a meggyötört embert. — Október 17-ón délután. — Akkor elhalasztóm. — Köszönöm — hálálkodott a delikvens, de nem értem ezt a hirtelen fordulatot. — Köszönje Blériot-nak. — Blériot-nak? — Neki, mert ő is október 17-én délután szál föl Budapesten s ón is ott akarok lenni Rákoson. HÍRROVAT. Innen—onnan. Az olló halála. Nem hiszek semmiféle nagyképü, általános jellegű mondásnak a cs&lhatat- lanságában. Nem igaz, hogy aki korán kel, aranyat lel, mert jaz legfeljebb keveset alszik. A sirásó példája pedig bizonyítja, hogy nem mindig maga esik bele a verembe, aki azt ássa. Hogy a jó ember jobb keze nem tudja, mit csinál a bal, — ezt is csak a hangversenyek zongoraművészeinél lehet tapasztalni. De most már kezdek megtérni. Mert úgy tapasztalom, hogy vau igazság egynémely nagy mondásban. Hogy például a baj sohasem jár egyedül. Egyik huzza, vonja, ráncigálja a a másikat. Itt van rá a bizonyíték. Hogy a felelős szerkesztő és laptulajdonos a nyakamba zúdította a szerkesztés keserves munkáját, azt mindenki tudja, aki múlt heti, vagy mai tárcánk címét elolvassa. Mig én itt izzadok szenzációt és más — ha nem is ofvasni — de Írni valót, addig ö Paris boulevardjsia nézi a lefesteni való tájakat, avagy’ a már készen lévő, két lábon járó, nagy kalapos kézi festményeket. Alig hült meg a szerkesztőségben üresen hagyott helye — pedig ebben a kellemetlen időben könnyen meghűlhet — beüt a másik közmondás, amely csodálatraméltó bölcsességgel arra tanít, hogy ne mászsz a lóra, nem esel a vízbe — és a főszerkesztőt a gyorsvonat a hátilónál is nagyobb gyorsasággal, bár kevesebb ve széíylyel fölrepiti Budapestre fülbeli épségének helyreáílitása végett. Itt töprengek a két baj által mélyen sújtva, rábízva magam az egyedüli, leghűségesebb, legönzetlenebb munkatárs segítségére : az ollóra. Egy kicsiny, ezüst zsebkésnek apró, fáradhatatlan, éles, munkás ollójára, Az ő segítségével Írjuk, Írjuk, nyiro* gátjuk össze a Szamos cimü „jó hírnévnek örvendő“ (lásd tegnapi számunk Adolf kosarat kapott cimü cikkét) világlapot és igyekszünk pótolni a fő és felelős távollé- tót, hogy az olvasóközönségnek legyen mit lepocskondiázni a 4 fillérjéért. De hajh, a veszedelem, a baj sohasem jár magánosán. A kis munkatárs, amelyet 3 évi jótállással adott pár hónap előtt az ékszerész, hivatásának áldozata lett. Egy pici, kicsi, alig halható nyögés, egy irinkó-pirinkó kis csattanás és a kis munkatárs, a világ leg- ambiciózusabb, legszerényebb, legtehetségesebb újságírója, a kis olló itt fekszik tehet,ütlenül, munkaképtelenül: a megfeszített munkában megrepedt a rugója. Megrepedt és kettétört. Kettétört pályája derekán, amikor még jóformán ki sem fizettem az árát. « A treuga dei Fogarason. Hogy igy magamra maradtam, ókum- iálom, böngészem a cserepéidányul érkező ujságlapokat. Hátha találok valami érdekeset., amit átvehetek ?! így akad a kezembe a Fogaras és Vidéke cimü hetilap, amelyben nagy szenzációnak Ígérkező cikket látok „Treuga dei“ címmel. Treuga dei — mint ezt bizonyára mindenki tudja — azt jelenti, hogy istenbéke. Erről pedig a Pallas Lexikon Hehe- zat-Kacorhoz címzett köcete azt mondja, hogy az istenbéke középkori intézmény, amely arra volt hivatva, hogjr az ököl és háborujog ártalmas következményeit a hét és az óv bizonyos napjaira megakadályozza. A Fogaras és Vidéke pedig azt Írja a cikkben, hogy: „Valóságos treuga dei volt a héten X. községben. Két ember ugyanis összeveszett & korcsmában és halálosan véresre verte egymást,.“ Ez volt a fogarasi modern treuga dei. * Mit szerkesztünk? De hogy megint közmondást citáljak: senki se fogja ráuk, hogy a más szemében meglátjuk a gerendát, — van itt egy szemelvény a Szamosból is. Egy apró hiba, amely a lap összeállításaközben véletlenül esett meg. Egy hirdetés és a szerkesztőség tagjainak nevét tartalmazó közlés került merő, pajkos véletienségböl egymás mellé, festvén imigyen : MaHttlatnra papiros — „Szamos* kiadóhivatalában. — Főszerkesztő: Dr. Tanódy Endre. Felelősszerkesztő : Ifj. Litteczky Endre. Segédszerkesztő: Dénes Sándor. Munkatárs: Dr. Nagy Vincze. Már pedig — ha annak mondják is, de a szerkesztőség fennt elsorolt tagjai nem vállalják a makulatúra papiros szerkesztését. * Szerkesztői üzenet. És most megint egy levél. V. Rózsi kisasszony kór jtőlem tanácsot szerelmi ügyben. Beteg embertől orvosságot. Akinek a háza ég, azt hívja a magáét oltani. Az a baj, hogy Rózsi kisasszony természeténél fogva hidegen viselkedett egy fiatal úrral szemben, aki pedig többet érez iránta a puszta rokonszenvnél. És viszont. Ezért aztán azf emlitett egyén most már nem méltatja őt egyébre, mint egy udvarias köszönésre. Quid juris? Hogy kellene ezt az embert az illendőség határain belül visszahódítani ? Hogy ne csak köszönjön? En igazán nem tudom, kisasszony, hogy micsoda hódítási eszközök föiött méltóztatik rendelkezni. Ha ismerném önt. talán meg tudnám mondani, de igy látatlanban bajos. Látja, látja, az ördög vigye el a^t a mesterkélt hűvösséget, milyen bajt csinál ? Tudja mit? Ha a hidegségével elvadította a fiatal urat, próbálja meg meleg- sóggel visszahódítani. Hátha az használ. Csak azt mondja meg Nagysád, a teremburáját annak a kópmutatáscak, hogy honnan tudja most már az a szegény fiú, hogy a hidegség volt-e valódi, vagy a melegség ? ('«■) Esküvő. H0IIÓ8Í József helybeli jó nevű fényképész okt. 17-én délután 4 órakor a fibisi róm. kath. templomban tartja esküvőjét Szkurka Kornélka kisasszonynyaí. Uj jogtudor. Troplovits Imre, volt szatmári ügyvédjelöltet a kolozsvári m. kir. tudományegyetemen e hó 9-ón jogtudorrá avatták. Könyvelőválasztás. A Szatmárme. gyei Takarékpénztár Zsolnai Samut, Z nai Armin kereskedelmi iskolai tanár fivérét könyvelőül megválasztotta. A zeneiskolából. Minthogy Grósz zenetanár magánórákat csak kori, út számban vállal, a zeneiskola igazgatósága ez utón figyelmezteti miada^okafc, akik Grósz tanárnál magánórákat óhajtanak venni, hogy ezen szándékukat legkésőbb f. hó 16-ig nála bejelenteni szíveskedjenek. A tüdővész pusztítása. — Mint a „Tuberkulózis“ oimü szaklap Írja, ez év április havában Szatmárvármegyóben 150, városunk területén 11 egyén pusztr’t el tüdővószben. Képesített kőművesmester. Elvállal: uj- és átalakítási építmények szakszerű építését. Építési terveket és költségvetéseket jutányos árban készít. NÉMETH JÓZSEF, Eötvös-utca 5. sz. mr Üveg, porczellán, tükör, lámpa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minőén fényüzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők be GYŐRT KÁROLY üvegkereskedésében Szatmár-Németi, Deák-tér. í/j:. .JL± legjobbat és legolcsóbban ö Á MUHI? kávékereskedőnél r\3VPT beszerezhetünk UUll Szatmár, Kazinczy-u. lö I \U f Dl „Mokka keverék“ ctgtm KölőnUgessíg? 1 kg. 4*40 Korona, villany erővel pörkölve
