Szamos, 1909. október (41. évfolyam, 223-249. szám)

1909-10-10 / 231. szám

4-ik oldal. ÍUM08 231. szám. (1909. okt. 10.) Szüreti újdonságok : szőlő-mosók, szedő-ollók, csipeszek, kések, bor- és must-mérők, Tttzt játék különlegességek: kaphatók RAGÁLYINÁL, Szatmár, Deák-tér 8. sz. (Gillyén-ház.) Még egy kávéházi történet, a mely azt bizonyítja, hogy a kávét nem habbal, hanem monoplánnal isszák. Egy társaság pezsgőzik. Fizetésre kerül a sor. Az élelmes főpincér abban a hitben, hogy az urak eláztak, háromszoros számlát állított ki A társaság mecénása azonban átlátott a szitán s mint jó humorú ember, ezzel a kérdéssel fordult a főpincérhez: — Hányféle aeroplán van ? — Kétféle — fetelte a frakkos fizető pincér, aki lelkes aviatikus. — És pedig? — Monoplán, piblán. Van egy harmadik is. — ? — Triplán, amint ezt a maga számo­lócédulája bizonyítja. Mint jellemző dolgot, megírjuk az alábbi kis históriát a melynek hitellességét akár körjegyzővel igazolhatjuk. Egy szerencsétlen alperes ellen végre­hajtást tűztek ki. Fűhöz fához kapkodott, hogy pénzt szerezzen, de hiába. Végre el­ment a felperes ügyvédjéhez és könyörgött neki, hogy halassza el az árverést. A fiská­lis könyörtelen maradt. — Mikor is lesz az árverés? — kér­dezte a meggyötört embert. — Október 17-ón délután. — Akkor elhalasztóm. — Köszönöm — hálálkodott a delikvens, de nem értem ezt a hirtelen fordulatot. — Köszönje Blériot-nak. — Blériot-nak? — Neki, mert ő is október 17-én dél­után szál föl Budapesten s ón is ott aka­rok lenni Rákoson. HÍRROVAT. Innen—onnan. Az olló halála. Nem hiszek semmiféle nagyképü, általános jellegű mondásnak a cs&lhatat- lanságában. Nem igaz, hogy aki korán kel, aranyat lel, mert jaz legfeljebb keveset alszik. A sirásó példája pedig bizonyítja, hogy nem mindig maga esik bele a ve­rembe, aki azt ássa. Hogy a jó ember jobb keze nem tudja, mit csinál a bal, — ezt is csak a hangversenyek zongoraművé­szeinél lehet tapasztalni. De most már kezdek megtérni. Mert úgy tapasztalom, hogy vau igazság egy­némely nagy mondásban. Hogy például a baj sohasem jár egyedül. Egyik huzza, vonja, ráncigálja a a másikat. Itt van rá a bizonyíték. Hogy a felelős szerkesztő és laptulaj­donos a nyakamba zúdította a szerkesztés keserves munkáját, azt mindenki tudja, aki múlt heti, vagy mai tárcánk címét el­olvassa. Mig én itt izzadok szenzációt és más — ha nem is ofvasni — de Írni valót, addig ö Paris boulevardjsia nézi a lefes­teni való tájakat, avagy’ a már készen lévő, két lábon járó, nagy kalapos kézi festményeket. Alig hült meg a szerkesztőségben üresen hagyott helye — pedig ebben a kellemetlen időben könnyen meghűlhet — beüt a másik közmondás, amely csodálatra­méltó bölcsességgel arra tanít, hogy ne mászsz a lóra, nem esel a vízbe — és a főszerkesztőt a gyorsvonat a hátilónál is nagyobb gyorsasággal, bár kevesebb ve széíylyel fölrepiti Budapestre fülbeli épsé­gének helyreáílitása végett. Itt töprengek a két baj által mélyen sújtva, rábízva magam az egyedüli, leghű­ségesebb, legönzetlenebb munkatárs segít­ségére : az ollóra. Egy kicsiny, ezüst zsebkésnek apró, fáradhatatlan, éles, munkás ollójára, Az ő segítségével Írjuk, Írjuk, nyiro* gátjuk össze a Szamos cimü „jó hírnévnek örvendő“ (lásd tegnapi számunk Adolf kosarat kapott cimü cikkét) világlapot és igyekszünk pótolni a fő és felelős távollé- tót, hogy az olvasóközönségnek legyen mit lepocskondiázni a 4 fillérjéért. De hajh, a veszedelem, a baj soha­sem jár magánosán. A kis munkatárs, amelyet 3 évi jót­állással adott pár hónap előtt az ékszerész, hivatásának áldozata lett. Egy pici, kicsi, alig halható nyögés, egy irinkó-pirinkó kis csattanás és a kis munkatárs, a világ leg- ambiciózusabb, legszerényebb, legtehetsé­gesebb újságírója, a kis olló itt fekszik tehet,ütlenül, munkaképtelenül: a megfe­szített munkában megrepedt a rugója. Megrepedt és kettétört. Kettétört pályája derekán, amikor még jóformán ki sem fizettem az árát. « A treuga dei Fogarason. Hogy igy magamra maradtam, ókum- iálom, böngészem a cserepéidányul érkező ujságlapokat. Hátha találok valami érde­keset., amit átvehetek ?! így akad a kezembe a Fogaras és Vidéke cimü hetilap, amelyben nagy szen­zációnak Ígérkező cikket látok „Treuga dei“ címmel. Treuga dei — mint ezt bizonyára mindenki tudja — azt jelenti, hogy isten­béke. Erről pedig a Pallas Lexikon Hehe- zat-Kacorhoz címzett köcete azt mondja, hogy az istenbéke középkori intézmény, amely arra volt hivatva, hogjr az ököl és háborujog ártalmas következményeit a hét és az óv bizonyos napjaira megakadályozza. A Fogaras és Vidéke pedig azt Írja a cikkben, hogy: „Valóságos treuga dei volt a héten X. községben. Két ember ugyanis össze­veszett & korcsmában és halálosan véresre verte egymást,.“ Ez volt a fogarasi modern treuga dei. * Mit szerkesztünk? De hogy megint közmondást citáljak: senki se fogja ráuk, hogy a más szemében meglátjuk a gerendát, — van itt egy sze­melvény a Szamosból is. Egy apró hiba, amely a lap összeállításaközben véletlenül esett meg. Egy hirdetés és a szerkesztőség tagjainak nevét tartalmazó közlés került merő, pajkos véletienségböl egymás mellé, festvén imigyen : MaHttlatnra papiros — „Szamos* kiadóhivatalában. — Főszerkesztő: Dr. Tanódy Endre. Felelősszerkesztő : Ifj. Litteczky Endre. Segédszerkesztő: Dénes Sándor. Munkatárs: Dr. Nagy Vincze. Már pedig — ha annak mondják is, de a szerkesztőség fennt elsorolt tagjai nem vállalják a makulatúra papiros szer­kesztését. * Szerkesztői üzenet. És most megint egy levél. V. Rózsi kisasszony kór jtőlem tanácsot szerelmi ügyben. Beteg embertől orvosságot. Akinek a háza ég, azt hívja a magáét oltani. Az a baj, hogy Rózsi kisasszony természeténél fogva hidegen viselkedett egy fiatal úrral szemben, aki pedig többet érez iránta a puszta rokonszenvnél. És viszont. Ezért aztán azf emlitett egyén most már nem méltatja őt egyébre, mint egy udvarias köszönésre. Quid juris? Hogy kellene ezt az em­bert az illendőség határain belül vissza­hódítani ? Hogy ne csak köszönjön? En igazán nem tudom, kisasszony, hogy micsoda hódítási eszközök föiött méltóztatik rendelkezni. Ha ismerném önt. talán meg tudnám mondani, de igy látat­lanban bajos. Látja, látja, az ördög vigye el a^t a mesterkélt hűvösséget, milyen bajt csinál ? Tudja mit? Ha a hidegségével elva­dította a fiatal urat, próbálja meg meleg- sóggel visszahódítani. Hátha az használ. Csak azt mondja meg Nagysád, a teremburáját annak a kópmutatáscak, hogy honnan tudja most már az a szegény fiú, hogy a hidegség volt-e valódi, vagy a melegség ? ('«■) Esküvő. H0IIÓ8Í József helybeli jó nevű fényképész okt. 17-én délután 4 óra­kor a fibisi róm. kath. templomban tartja esküvőjét Szkurka Kornélka kisasszonynyaí. Uj jogtudor. Troplovits Imre, volt szatmári ügyvédjelöltet a kolozsvári m. kir. tudományegyetemen e hó 9-ón jog­tudorrá avatták. Könyvelőválasztás. A Szatmárme. gyei Takarékpénztár Zsolnai Samut, Z nai Armin kereskedelmi iskolai tanár fivé­rét könyvelőül megválasztotta. A zeneiskolából. Minthogy Grósz zenetanár magánórákat csak kori, út számban vállal, a zeneiskola igazgatósága ez utón figyelmezteti miada^okafc, akik Grósz tanárnál magánórákat óhajtanak venni, hogy ezen szándékukat legkésőbb f. hó 16-ig nála bejelenteni szíveskedjenek. A tüdővész pusztítása. — Mint a „Tuberkulózis“ oimü szaklap Írja, ez év április havában Szatmárvármegyóben 150, városunk területén 11 egyén pusztr’t el tüdővószben. Képesített kőművesmester. Elvállal: uj- és átalakítási építmények szakszerű építését. Építési terveket és költségvetéseket jutányos árban készít. NÉMETH JÓZSEF, Eötvös-utca 5. sz. mr Üveg, porczellán, tükör, lámpa, képkeret, alpaca és nikkel evőeszközök úgyszintén minőén fényüzési és háztartási cikkek legolcsóbban szerezhetők be GYŐRT KÁROLY üvegkereskedésében Szatmár-Németi, Deák-tér. í/j:. .JL± legjobbat és legolcsóbban ö Á MUHI? kávékereskedőnél r\3VPT beszerezhetünk UUll Szatmár, Kazinczy-u. lö I \U f Dl „Mokka keverék“ ctgtm KölőnUgessíg? 1 kg. 4*40 Korona, villany erővel pörkölve

Next

/
Thumbnails
Contents