Szamos, 1909. szeptember (41. évfolyam, 198-222. szám)

1909-09-25 / 218. szám

Szafmár, 1909, szeptember hó 25„ szombat 218 szám, \ XLL évfolyam. FucacBrnuEis-fomtimai mäfüjäf. Előfizetési díj : Szerkesztőség és kiadóhivatal: Hirdetések: Helyben: 1 évre f2 K, */i évre 6 K. */4 évre 3 K, 1 hóra 1 K Vkffkre: „ „ 18 „ 8 „ .... 4 ..........150 Eg y szám ára 4 füles*. Rákóczi-uteza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkezők: A Meszlényi-hagyaték elleni pör. — Betörés a nagykárolyi postahivatalba. — Gróf Nyáry Rezső bűnügye. — Wekerle bécsi útja. Lóverseny és politika. Vettük az alábbi levelet: Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Magyarország“ cimü napilap szept. 21 iki számában hírül adja a nagyváradi lóversenyeket. Mint, szerinte, pikáns érdekességet közli gróf Tisza István volt miniszterelnök közreműkö­dését és a többek közt igy ir: „A le­tört politikus, ki nagy pályán meg nem lovagolt, legszűkebb hazájában meg- bámultatta magát, persze ünnepük is, mikor megnyer egy kis fejérversenyt a legsiiányabb lovak és a leggyengébb urlovasok ellen. Szombaton is büsz­kélkedett egy ily olcsó győzelemmel s levert két hihetetlenül rossz gebét.“ stb. Nohát, t. tudósitó ur, karakterizálja ezen gúnyos és epébe mártott tollal irt tudósítás jelen politikai és társadalmi helyzetünket! Hát már társadalmi kedv­telésünket is terrorizálni akarják ? Hát már lovasainkat és lovainkat is leki- csinylik, csak azért, mert a lovak szá­mozási tábláján nincs fölirva, hogy a koalíció melyik pártjához tartoznak a Az északi herceg. Irta: Pakots József. Csontos Péter mosolygott vakmerőén, és szemtelenül a monokliját a szemébe vágta. Az asszony kezében kis bőrtáska volt, a melyen kilenc ágú korona ragyogott, Csontos Péter vakmerőén kérdezte : Méltóságos asszony ! . . . — Uram, ön ismer engem ? — riadt meg a nő. — Igen. A méltóságos asszony ezen a bucsuhelyen járt. — Nos ? . . . A méltóságos asszony a saját gyönge és habfehór térdein felkuszott a kegyhelyig, hogy az égi kegyelem meghallgassa egy ki vánságát. Én tudom, hogy mit . . . Az égőszemü hölgy tiltakozva emelte fel kezét: — Ne, ne . . . — A méltóságos asszony boldogtalan, mert nincs gyermeke és azért könyörgött hogy legyen. A szép asszony haragosan ugrott fel, de Csontos Péter olyan különösen mosoly gott, hogy egyszerre elnevette magát. — Ön furcsa ember, Uram! Kicsoda ön ? Ekkor történt először, hogy Csontos lovasok s koaüciós bölcsőből kerültek-e gyepre a lovak ? Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Ma­gyarország“ c. lap komoly újság ! Te­hát azon lap vezérének tudnia kell, hogy a gúnyolódás lelki vérengzés, s a gúny provokálja mindazokat, kik való­ban leiki gyönyörűséggel nézték végig mind a nagyváradi lóversenyek folya­matát, mind gróf Tisza Istvánt, aki vadászlovaival mulatott és mulattatott mindnyájunkat a versenyen. A lovak nem lehettek gebék, melyeket levert, már csak azért sem, mert egyikét, amelyik másnap egy gyönyörű akadály- versenyben elsőnek jött be, dacára szigorú anyagi viszonyaimnak, szak­értők becslése után 2000 koronáért nem vehettem meg s hogy minő erőt fejtettek ki a lovasok és lovak, arról az ott megjelent tekintélyes katonai tisztikar tehet bizonyságot. Tisza István grófot, ki ez idők szerint szükebb körű társadalmának: családjának és gazdaságának szenteli idejét, ahol csak megjelenik, igen, ün­nepeljük is! Nagyon sok okunk van reá, hogy ünnepeljük! 8 bár őneki terhére is lehet ünneplése, az ma száz­ezrek részétől ösztönszerüleg nyilvánul meg, mert meggyőzött bennünket az idő arról, hogy neki minimális igényeit képezték azon nemzeti vívmányok, amelyeket királyi szó mellett hozott Péter a neve elé egy prédikátumol is mon­dott hirtelen, valamit, ami éppen eszébe jutott ilyenformán : — Hátudvari Csontos Péter. — Kamarás ? — Igen. Az asszony megvolt elégedve, még kezet is nyújtott Csontos Péternek, aki ha­marosan tisztába jött azzal, hogy a kilenc- águ koronás nő nagy uradalmak úrnője, grófnő, férjétől különválva élt, aminek oka a gyermektelenség s mikor utazásuk véget ért, már annyi mindent tudott, hogy joggal mondhatta az asszonynak : — Grófnő, biztosíthatom, hogy nem hiába tette meg a borzasztó utat gyönge térdem. IV. A Lidón, a tenger habjaiban monok­liját szemébe vágva, fekete wszöruhájában Csontos Péter megismerkedett egy olasz hercegnővel. A hercegnő, egy hét múlva Csontost rneghivta kastélyába és két hét múlva Csontos Péter tegezte az egész olasz arisztokráciát s mikor "ősszel elkísérte a hercegnőt Monte-Carlóba, hogy segitő társa legyen a roulette asztalnál a monackói herceg meghívta a jachtjára és szláv típusa, hideg szőkesége miatt mindenki igy szólí­totta már : Bécsből s melyeket ma a koalíciónál is pártok mint maximális vívmányokat nem képesek kiszorítani a koronától és a bennünket állami önállóságunktól és függetlenségünktől megfosztani akaró Lajtán-tuli szomszédainktól. Hiszen emlékszünk reá, mikor az osztrák kormány egy tagja beleszólott belügyi törvényeink magyarázásába, az előkelő idegentől (szavai szerint) volt erkölcsi bátorsága számonkérni jogo­sultságát ? Sajnálva nélkülöztük, mikor Lueger és társai Zágrábban a íos von Ungarn lázitási beszédeket tartották, hogy a nemzeti kormáaynak nem akadt tagja, aki f lség- és hazaárulás s lázitás vétsége miatt legalább is a határszélre toioncoltatta volna a szent István birodalmának megszakítására törekvő fiiiszteusokaí. Nem térünk mi be szentélyébe sen­kinek, nem vádolunk mi meg senkit hazafiságában azok közül, kik ma a Scil- lák és Charibdisek sziklái közzé vezették államunk hajóját s száz és száz millió terhekkel sulyosoitották adófizetési ké­pességünket Elismerjük, hogy részben eszményeik délibábjait kergették, bár részben minden lépten-nyomon látszik a lóláb, hogy a hatalom birtokáért eskü­vel erősített programmjaikát foszlányokra tépték s megsemmisítették a jövő párt­ját — a függetlenségi pártot. — Mi mindezen tényeket elvonulva nézzük és — Az északi herceg. Csontos Péternek ez volt a virágkora. Oszendében már egy kicsi fáradtnak érezte magát s az olasz hercegnőt egy orosszal cserélte föl, a csere nem volt nagyon izgal­mas, mert szükségesnek tartotta, hogy ide­geinek frissítése miatt belemerüljön egy kicsit a játékba ; az orosz n't követte egy német, az volt a dekadencia kezdete és egy napon azon vette észre magát Csontos Péter, hogy nincs mellette asszony. V. A népligetben ébredt föl Csontos Péter egy ködös reggel. Kora tavasz volt, rigó fütyült a fán a bokrok bontogatták rü­gyeit és Csontos Péter rongyos volt. Egy édesvizet áruló leány ment arra, Csontos Péter a régi minta szerint hátba akarta vágni és belehempergetni a fűbe de nem tudja. Ha sikerül, övé a leány szerelme és akkor még nem veszett el de rosszul csi­nálta. A leány ráütött és ellökte : — Ne te ne, vén majom 1 Csontos Péternek vége volt. A szere­lemből már mások éltek és az északi her­ceg a fűbe bújva álmodta át ezután az éjszakákat . . . (Vége.) Bútor vásárlók szives figyelmébe ajánlom Kazinczy-utca 6. szám alatt levő dús választékkal felszerelt bu ton aktáramat, hol teljes háló szoba, ebédlő és sálon berende­zések a legjutányosabb árban háphatók. Tisztelettel Goldstein Ábrahám — bútorkereskedő. ■

Next

/
Thumbnails
Contents