Szamos, 1909. szeptember (41. évfolyam, 198-222. szám)

1909-09-01 / 198. szám

Szatmár, 1909. szeptember bő l„ szerda 198 szám. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. Vj évre 6 K.1, évre3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. „ 16 „ „ 8 .. .. 4 ..........150 Egs? B xám éra 4 fi'íár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-stcza 9. szám. m Telefonszém: 107. Mindennemű dijak Szalmámn, a lap kiadóhivatalában íiieteridök. Hirdetések: Ké«'/pénzfi7.elés mellett, a legjntányosabb árban közöl­téinek. — Ai. apróhirdetések körött minden szó 4 fillér. Nyilitér sora 20 fillér. Lapunk rrai számának főbb cikkei a kivetkező ;= A kassai bombamerénylet. — Lefo­kozott főhadnagy. — Nagy csalás a Nemzeti Múzeumban. — Katonai brutalitás. — Meghalt a csendőr­szurony áldozata. Talpig fegyverben. Európa vénségére megbolondult s olyan fegyverkezést visz véghez, mintha az emberiségnek más célja se volna, mint egy jövendőbeli háborúban egy­mást legyilkolni. A dinasztikus háborúk korszaka félig-meddig lejárt, de úgy látszik, hogy véresebb lesz majd az a háború, ahol a népek kelnek egymás ellen csatára. Hiába, örökigazság van abban a latin közmondásban kifejezve: homo homini lupus: embernek ember a farkasa. Pedig a koronás fők valóságos béke-körutakat tesznek, amikből a jó- szándéku ember a világbékét következ­tethetné és nem a világháborút. Bár­hová tekintünk, a legrémesebb katonai készülődéseket látjuk s az összes euró­pai államok, a nagy- és középhatalmak, | valamint a kis Balkán-államok a ten­geri és a szárazföldi hadseregek újjá­szervezésével és a katonai létszámeme­léssel foglalkoznak. De egyebet is lá­tunk : az európai államokban mindenütt adóreformokat tárgyalnak és léptetnek életbe, amelyek majd hivatva lesznek a legyverkezésekre és a háborúkra szol­gáló miliiárdokat a népekből kipréselni. Vigasztalhatlak kulturkép ez mégis nekünk magyaroknak, mintha a mal­munkra hajtaná a vizet. Az európai államok között ugyanis csak egyedül Magyarország és Ausztria az, mely a fegyverkezésekre csak készülődik, tény­legesen azonban a fegyverkezésekhez nem bir hozzáfogni. Az ujonclétszám- emelésről szóló törvényjavaslatot Széli Kálmán még 1901-ben benyújtotta, azóta eltelt kilenc esztendő, de a lét­számemelést a nemzet mindig meg tudta akadályozni. Bécs tehát most is ott van, ahol kilenc esztendővel ezelőtt volt — a mádi zsidó. A kettős mo­narchia haderejét az utóbbi húsz esz­tendő alatt Bécs semmiképpen sem tudta fejleszteni s Európában tudja | mindenki, hogy fejlesztés és felszerelés tekintetében a magyar és az osztrák hadsereg legutolsó helyen áll az európai nagyhatalmak között. Mindezen azonban lehetne segíteni, ha Bécsben a katonai és a gazdasági téren tekintetbe vennék a magyar nem­zet jogos kívánságait. Ámde Bécsben azt tartják, hogy inkább legyen a had­sereg rossz, sőt harcképtelen, csak a hadsereg magyarországi része ne legyen magyar s ne legyen meg a bank és a vámterület. Egyszer egy volt miniszterelnök bizonyítgatta a király előtt, hogy ha magyarrá tenné a magyar hadsereget, ebben az esetben bőséges pénzt és újoncot kapna a nemzettől. „Igen, kapnék, — felelt a király — volna pénzem és katonám bősége­sen, de nem volna egységes hadse­regem.“ Hát ilyen a felfogás Bécsben a hadsereg és ilyen a bank tekintetében is. Egy dolog azonban bizonyos: a magyar nemzet nem fog adni se pénzt, se katonát, ha meg nem kapja jogos követelését, a nemzeti bankot. Ha Bécs Csecsemő kelengyék a legfinomabb hivitelig csalt "íül! A nálam vásárolt zséblzeifl&Őll előrajzolása díjmentes. sa UNGER kézimunka üzletében. Falábon sántit a szerelem. Irta: Maupassant. Elhelyezkedtem egy üres szakaszban és behúztam az ajtót, remélve, hogy egye­dül fogok maradni. Az ajtó azonban ki­nyílott és kint megszólalt egy hang : — Tessék vigyázni, nagyságos ur, mert itt sínek vannak és a lépcső igen magas. Egy másik hang felelt: — Ne félj, Lőrinc, majd jól megka­paszkodom. Aztán egy kerekkalapos fő bukkant föl az ajtóban és két kéz, beleragaszkodva a fogantyúkba, lassan egy nagy, kövér tes­tet vonszolt fölfelé, mialatt a fölhágő pal­lón olyan zörgés hallatszott, mintha bot kopogna a földön. Mikor az érkező végre fölcihelődött a kupéba, észrevettem, hogy pötyögős nad­rágjából fekete faláb kandikál ki; és mikor behúzta a másik lábát, láttam, hogy az is fából van. Az utas mögött egy fő mutatkozott: — Fönn van a nagyságos ur ? —- Fönn, fiam. — Akkor hát itt van a holmi, meg a mankók. És most egy kiszolgált katona for májú ember szállott föl, hóna alatt hozva egy csomó fekete és sárga papirosba ta­kart, gondosan összemadzagolt tárgyat és egymásután fölrakta gazdája feje főié, a hálóba. — Itt van mind az öt darab — mondta. Az édesség, a bábu. a dob, a puska és a ludmájpástétom. — Jól van, fiam. — Szerencsés utat, nagyságos ur. — Isten áldjon, Lőrinc ; jó egészséget. Az inas leszállt becsapta az ajtót. Én pedig szemügyre vettem szomszédomat. Harmincöt éves ember lehetett, bár a haja már csaknem egészen fehér volt; kabátján érdemjel szalagja piroslott, nagy bajuszt viselt. Igen elhízott, mint minden erős, tevékeny férfi, akit csonkasága tétlenségre kárhoztat. Yégigtörülte homlokát, egyet fújt és rám nézett. — Nem leszek alkalmatlan, ha rá­gyújtok ? — A világért sem. Ez a szem, ez a hang, ez az arc ismerős volt. De honnan, mikorról? Bizo­nyos, hogy találkoztam már ezzel az em­berrel, beszéltem vele, megszorítottam ke­zét. De ez régen lehetett, nagyon régen. Most már utitársam is rajtam feledte a szemét, mint az olyan ember, aki vissza­emlékezik egy kicsit, de nem világosan. Elfordítottuk tekintetünket, mert mind a ketten zavarba jöttünk e folytonos ta’ál- kozás miatt; de pár perc múlva megint csak össsehozta pillantásainkat a munkál­kodó emlékezőtehetség kitartó akarata. Végre én megszólaltam: RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk isi t. VctftfzinsigBtk, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipdraktára. Figyelmeztetes! Az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári aruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents