Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)

1909-08-22 / 190. szám

XU. évfolyam, Szatmár, 1909. augusztus hó 22., vasárnap. 190. szájig, ' —- ■ .................... ....... ....... ■ rí Ff JCOETIiEN POmKAl IfAPIIiAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */j évre 6 K, 1/t évre3 K, 1 hóra 1 K Vidékre: „ .. 16 „ 8......... 4........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyílttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkező:: Blériot Budapestre jön. — Megza­vart istentisztelet. — Kaszával le­gyilkolt após. — Gotterhalte botrány a Mátyás templomban. — Orlov vallott. Jönnek, mennek. (T) Egyre visszatérő panasz sir fel az újságjainkban, hogy cseh turisták jönnek a Tátrákba, beszivják fenyve­seink éltető léiekzetét és küeheiik nem­zetiségi és faji törekvéseik mérges fer- tőzetét. Egy időben, amely nem is olyan régen volt, viszont állandó hazafias akkord volt az, hogy a szemtelen ide­genek mindenféle rongy helyekre jár- n k, csak a mi gyönyörű tájainkra nem kivácsi senki és nem tudunk ha­zánk gyönyörű egéből, zöld erdeiből, virágos rétjeiből egy kis jóféle idegen pénzmagra szert tenni. Hát most itt vannak az idegenek, hoztak pénzt, gyönyörködnek az isten kalapján levő bokrétán és közben ter­mészetesen politizálnak kedvükre, amint a pénzéért a kiránduló rendszerint tet­szése szerint óhajt szórakozni. Szóval, adtál uram esőt, de nincs köszönet benne és idegenforgalmi törek­véseinkben saját sikereinktől vissza­hőkölve, átkozzuk az idegeneket, akik felverik hegyvidékeink politikai csendjét. Az idegenek jönnek befelé, a ma­gyarok mennek kifelé Amerikába és Romániába. Szövevényes dolog az és nagy könyvekben van megirva, hogy a tár­sadalmak testébe miképen kerülnek uj elemek és mikép távoznak belőle egyes régebbi anyagok. A régi, kis társadalmak az importot nörablás alakjában űzték. Az asszony volt akkora „koruerv“-jc a társadalmat éltető tápszereknek. Ehhez jött a rab- szolgafogdosás, később egész törzsek leigázása, beolvasztása. A kulturnemze- tek végül pénzbeli és szellemi kapcso­latok utján gyarapodnak a természetes szaporulaton kívül. Pénzbeüleg, gazdaságilag és szel­lemileg egészségesen összefogott társa­dalmaknak idegen elemek beavatkozása csak használat. Ellenben óriási szellemi és nemzeti vérszegénység következmé­nyei azok a görcsös vonaglások, a tébolyig és rögeszméig menő sikolyok, amelyek bennünket gyötörnek, ha va­lamely határunknál élénkség mutatko­zik. Nálunk csak azt szeretnék, ha mindig Árpád és az ő ivadékai járkál­nának be folyvást a szorosokon, ami hiú ábránd, mert ők ezt már egyizben dicsőségesen végrehajtották s azt meg­ismételni lehetetlen is, felesleges is. Ha volnának gazdasági és kultu­rális erőink, akkor úgy fognánk fel az idegenek kardvasát, mint a mágnes. Ide tapadna hozzánk a vas, amely súj­tani akart. Csakhogy kulturális erőink politikailag meg vannak bénítva, mert minden intelligens, liberális, szociális törekvést elnyomni törekszik a 48-as üzérek bornirt csapata, amely a tömegek tudatlanságán épiti fel politikai uralmát, gazdasági erőink pedig ki vannak sa­játítva a nagybirtok és nagytőke ré­szére, amelyek bűnszövetségben állanak a mai politikai többséggel. így elbocsátott társadalom termé­szetesen nem bir ki semmiféle idegen óriási választék franczia fűzők (miederok) a legújabb fagonban. W» _____________A nálam vásárolt zsebkendők előrajzolása díjmentes. BB UN GER kézimunka üzletében. Az örökség. Irta: Dénes Sándor. Gyurika öt éves volt és egy temetésen ösmerkedtem meg vele. Az édes apját te­mették, egy örökösen beteges, hektikás sze­gény embert, a kire a felületesen Ítélkező életben maradottak azt szokták mondani, hogy megváltás volt reá a halál. Ezen a temetésen figyeltem meg Gyu­rikát. A haláleset engem nem hatott meg valami nagyon. Hektikás volt, halálra volt Ítélve. Ez szánalmas, megrendítő dolog. Meg kell neki halni, ez ellen nincs segítség. Akkor hát jobb, ha túlesett rajta. Az ilyen ember úgyis nyűg a szegény család nyakán. Nappal nyögdécsel, ideges, éjjel köhécsel, jajgat, kenyeret nem hoz a házhoz, az ilyen rokkant, ócska bútordarab csak útban van. Ez az érzékte'en, lelketlen gondolat beleült az én szivembe is és mig az eltakarítás szokásos ceremóniái tartottak, Gyurikát figyeltem, vele ösmerkedtem. A kis öt esztendős emberkével, a kire a temetés óta mindig úgy gondolok, ha rá­téved az eszem, mint egy nagy tragédia hősére. Ha tékozló, könnyelmű emberekről hallok, a kik elpocsékolták a vagyonukat, akik keresztül mentek a gazdagságtól a hirtelen szegénységig vezető hangos, de sivár, szo­morú végű utón, akkor mindig Gyurika jut az eszembe. Mindig arra gondolok, hogy az apró, pöttömnyi kis emberek életében is történnek nagy tragédiák, a melyek a meglett férfiúval is megismétlődnek. A ceremónia megkezdődött, a kis falusi fehér ház udvara megtelt emberekkel, gye reksereggel. Az emberek körülállották a koporsót, a gyerekek meg a nagy, lombos eperfa alá húzódtak. Gyurikán,— aki ilyenkor mezítláb, kivá­gott trikóban szokott szaladgálni és fekete epertől maszatos a képe — ma tiszta ruha volt, a lábán cipő, kis olcsó kalapján gyász­fátyol lengett, zsebéből kicsi, feketeszegélyü keszkenő kukucskált ki. A szeme oda-oda tévedt az eperfa alá, a hol játszótársai, az apró rakoncátlan szom­szédok vígan garázdálkodtak az ő birodal­mában. Láthatólag bosszantotta az emberkét, hogy nem szaladhat közibük vagy legalább meg nem mutathatja az uj zsebkendőjét, amelynek csücskét néha-néha meghuzgálta, hogy jobban kilátszódjék az apró zsebből. De az emberek odaszoritották a koporsó mellé, a melyen egy-két olcsó, csinált vi­rágból készült koszorú zörgött. A szeme az eperfáról rá-rá tévedt a halott embernek szóló hitvány ajándékokra, fekete szallagok girbe-görbe arany betűire, olcsó ezüst rojtjára. Előbb a szeme, azután a keze. Az emberek, anyuka, a bácsik meg nénik el voltak foglalva koporsóval, a kántor szomorú énekével, a pap beszédjével RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk: a t. feV5((oz9tis$gnei(, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ozipőraktára. Figyelmeztetés! Az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents