Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-15 / 185. szám
FÜGGFTIiSflS POMHULAI FAPIIiAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, */a évre 6 K, 1/t évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 „ 8............. 4 ...........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákőczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hir detések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések közölt minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk rr»ai számának főbb cikkei a kivetkező:: Készülő török-görög háború. — Nagy ékszerlopás. — Öngyilkosság tréfából. — A fiumei bankrablás. — Tizenkétéves haramia. — Diplomás koldus. — A pálinka áldozata. — Takarékosság és munka. Szatnaár, aug. 14. Mikor három esztendővel ezelőtt jó terméssel áldotta meg az Isten ezt a Kánaánt, amelyet ezer év óta Magyarországnak neveznek, mindenki azon ábrándozott: bárcsak két-három esztendőn át ismétlődlődnék ez az áldás s akkor csak megélnénk valahogyan. De, hogy ezt a föllendülést, amit ez a jó termes keltett ebben az országban, állandóvá igyekezett volna bárki is csak az ő saját háza táján is tenni, arra még csak nem is gondoltunk, hanem vártuk a jó szerencsét, az pedig elmaradt. Az azóta lefolyt három év egyikében sem közelítette meg a termés az 1906-ikit, sőt évről-évre kisebb lett a közvagyon s nőtt az adósság, nőtt a drágaság, de Magyarországon senki sem igyekezett sem az igényeit mérsékelni, sem pedig a dolgozó kedvét gyarapítani. Ezt a tényt megcáfolhatatlanul bizonyítják azok a statisztikai kimutatások, amelyek feltüntetik Magyarország külkereskedelmi forgalmát s ezek között különösen azok, amelyek Ausztriával való összeköttetésünket világítják meg. Szinte lehetetlen számok s még lehetetlenebb tények merednek szemeink elé, ha ezeket a kimutatásokat vizsgáljuk. Ismételjük, három év óta a közvagyon ebben az országban csak fogyott, mert a mezőgazdasági termelés összértéke évről-évre kisebb, a készből élő emberek szükségleteinek minimális összege pedig évről-évre nagyobb lett. Józan ész szerint ebből az következnék, hogy mindenki igyekezzék szükségleteit mérsékelni, a nélkülözhetetleneket minél olcsóbban előállítani, a termelők pedig termékeiket lehetőség szerint házilag feldolgozni s a nagy forgalom kevés haszon elvénél fogva, minél olcsóbban piacra vinni. Ezzel szemben nálunk a magyar háziipar gyártmányai nemcsak hogy tért nem hódítottak, hanem a terjesztésűire alakult egyesület élete haldoklásnak is beillik. Ma már eljutottunk oda, hogy e pillanatban, mikor a búzát éppen rakják a cséplőgépekbe, olyan árakat produkál a tőzsde, amelyhez hasonlók az 1897-iki rossz termést követő tavasz óta sohasem fordultak elő s akkor is csak az aratás megkezdéséig tartottak; most pedig az uj búza piacra hozása pillanatában alig egy—két koronával olcsóbb, mint két hónappal ezelőtt és előrelátható, hogy a jövőben 40 koronán alul nem fogják jegyezni a búza métermázsáját s ezzel elérjük azt az árat, amely még az 1863. Ínséges esztendő nyomán sem szerepelt. Mi lesz akkor ? Ezen gondolkoznia kell a magyar föld minden lakójának, szegénynek és gazdagnak egyaránt. A drága kenyér újabb bérharcokba fog vezetni, ez kétÓriási választék franczia fűzők (mlederek) a legújabb fagonban. 1 A nálam vásárolt zsebkendők előrajzolása díjmentes. mm UNGER kézimunka üzletében. A falumból. Irta: Dénes Sándor. Ha haza megyek néha a szülőfalumba, felkeres egy-egy ügyes-bajos ember. Szörnyű nagy becsületem előttük, merthogy „ügyvégy“ urnák tituláznak. Én persze nem tárom fel a jámborok előtt vizsgáimat, jobban mondva azok hiányait, hanem zsebrevágom a titulust, mintha megilletne. A tekintély, a becsület érdekében megengedem magamnak azt a pia fraust, hogy hallgatólagosan tűröm a megtitulázást. így aztán nagy a tekintélyem előttük. De lehet is. Mert azt büszkén merem állítani, hogy nem akadt még jogeset, a mely zavarban hozott volna. Egynek kivételével. Ez pedig az volt, mikor egy nyelvéről nevezetes asszony azzal a kívánsággal állott elő: — Azért jöttem, instállom, hogy tessék megbüntetni a szomszédasszonyomat, mert mindétig becstelenkedik velem. Ezt már aztán nehéz volt felvilágosítani arról, hogy nem tehetem, mert az ón úgynevezett hatásköröm még akkor sem terjedne ennyire, ha olyan fiskális volnék, mint a milyen nem vagyok. De ez csak kivétel. Mert, mondom, a legtöbb jogesettel szemben megállóm a helyemet. Ehhez kitűnő módszerem van. Mindig annak adok igazat, a ki hozzám fordul tanácsért. Mert én hozzám csak tanácsért jönnek, a port igazi fiskálisra bízzák Szatmáron. Már most vagy megnyeri az én passasom a pőrét, vagy nem. Ha megnyeri, nekem volt igazam, a tudományom — szegény — megállotta a helyét. Vagy nem nyeri meg, és akkor így fakad ki, mikor a legközelebb találkozunk: — Nincs igazság a földön. Elhuncut- kodta a törvény az igazamat, pedig hát az urfi is váltig mondta, hogy nekem van igazam. Ebben az esetben is megóvtam a tekintélyemet, Mert a magyar ember elveszt heti a pőrét minden fórumon, rámehet a párnája az „igazára“, de azt sohasem fogja beösmerni, hogy nincs igazsága. Az ellenfél volt a huncut, vagy a fiskális, vagy éppen maga a törvény. Néha-néha eldiskurálgatok azért a föl- dieimmel perenkivül is. Amúgy barátságosan, hétköznapi dolgokról. Kinek hogy megy sora ? Nagy-e már a család ? Hát a termés jó volt-e? Ilyen előkelő kérdéseket tárgyalunk. Csak éppen, hogy azt nem mondom rá, hogy : — Nagyon szép, nagyon meg vagyok elégedve, csak folytassa I A minapában egy gyerekkori pajtásommal találkoztam, Él-eldiskuráltunk régi dolgokról meg az újakról. Szomorú újság van. Meghalt az apja — mondja — ez öreg Mózsi. Az öreg, fe- hérszakállu, szentéletü zsidó. Már kicsi gyerekkoromban is hófehér haja, szakálla volt az öregnek. Minden nap láttam elballagni a házunk előtt. Reggel, este a templomot járta, hétköznap úgy, mint ünnepnapokon. Róth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. MflßztoigtuK, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Kőivettan a „Pannónia" szálloda mollott. - Szatmir és üdék« legnagyobb ezipőraktóra. Figyelmeztetés! As előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók.
