Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-12 / 182. szám
XU. évfolyam. Szatmár, 1909. augusztus hó 12., csütörtök. 182 szám. Előfizetési dij: Helyben :1 évre 12 K. Vs évre 6 K, 1U évre3K,1 hóra 1 K VltfSkre:.. 16 „ „8 ......... 4.........150 Eg y szám ára 4 fHlér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. tn Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkező:: Rablógyilkosság egy bankban. — Egy kuruzslónő garázdálkodása. Tömeges mérgezések. — Eltűnt egy leány. — Az öngyilkos nevelőnő. — A mama kedvencei. — Botrány az oláhok gyűlésén. — A fürdés áldozatai. Szekulárizációs tanulságok. Irta Outtmann Henrik. Hiábavaló papirrontásnak tartom az afölött való vitatkozást, hogy jogos-e, vagy jogtalan a szekulárizáció. Végre is, mindenre lehet jogtámpontot találni, mond)ák a jogászok. Egy angol például bebizonyította, hogy minden germán s árja sörivó becsületbeli kötelessége a magyaroknak és zsidóknak e világból való kioperálása. Ha kérded, hogy mi a jogalap, nem jön zavarba. Germán jéghidegvérrel fogja megmagyarázni, hogy e két faj képtelen minden kultur- munkára, mert csak az árja (szlávok, germánok és románok) kultúrára képes népfaj. Az árják közül kerültek ki a legzseniálisabb emberek, mig e két népfaj soha semmit sem termelt. Ezért s hogy ne rontsák a tiszta árja vért, (e vér kutforrása a nagykultúrája cigányok) szent kötelességévé teszi minden gutgesinnt bursch-nak, hogy életében legalább egy zsidónak a tejét belyukassza. A hereróknál viszont az müvei kegyes cselekedetet, aki legalább két németet mentett meg a fejének terhétől. Vagy menjünk felvilágosítás végett a jogíámpontok szerzésének módjaira nézve nehány Molnár Jánoshoz. Tudakoljuk a hecckáplánok jogi világnézetét. Garantálok, hogy e megismerések után nyugodt lelkiismerettel fogunk szekulá- rizálni. A hajdúk megyéjének van körülbelül annyira joga szekularizálni, mint a keresztes hecc vitézeknek arra, hogy böjtben viz helyett következetesen bort igyanak és emellett Istennek nevében az idegen felekezetet üssék. A kérdés csak az lehet: akarja-e az ország a szekulárizációt ? Találta-e a nemzet annyira bűnösnek a katho- likus papságot, hogy javainak konfis- kálásával kényszerüljön vétkeinek gátat vetni ? E kérdésekre, og most megfelelni a nemzet s úgy sejtem, hogy a papság javára fog dönteni. De a papság ne tudja be esetleges győzelmét Hajduvármegye vereségének. S ne gondolja, hogy a nemzet azért nem büntette jószágvesztésre, mert igazságban találta s jogtalannak Hajduvármegye kérését. A nemzet egésze még nem érzi, amit a kálvinisták már megérezték. A kálvinisták érzékenyek, a nemzet nem annyira. A nemzet még vár, az alsópapság még nincs nyomorúságán elkeseredve, a zsidók nem gyűlölik a papságot, a veszekedni nem akaró kathoükusok még nem unták meg őket s a nép még csöndes. Mert nálunk még eddig példás állapotok uralkodtak társadalmi téren. Nálunk még eddig nem húztak karóba lázadó pórokat, nem gyújtották nemeseinkre palotáikat, nem romboltak kolostorokat és zsidókat máglyákon nem égettek. Legalább az utóbbi évtizedekben nem. Mindenki előtt a magyarság legragyogóbb dicsősége gyanánt fog lebegni ama gyönyörű jelenet, amelyben a nemesség 48-as forradalmat csinált a jobbágyielszabaditás céljából. S ama mozgalom élére, melyet Franciaországban a sansculottok éhes és nemeseket s papokat nyakazó tömege indított meg, Magyarországon a nemesek és papok álltak. Grófok lelkesítették a jogtalanok Szatmármegyei alispánok és nótáriusok. Az országok régi története, a királyok története. Ha lapjait forgatjuk, mintha légüres térben lennénk. Nem látunk népet, sem nemzetet, csak királyokat. Született, háborút viselt, bókét kötött és meghalt. Nagy jeliem volt, kis jellem volt; megnősült és atyja lett a trónörökösnek, aki utóbb ugyanezt végigcsinálta. Valamivel közelebb jutunk a nemzet életéhez a vármegye múltjában. A vármegyének szintén megvoltak a maga uralkodói ; az alispánok. Az alispánság ma nagy hivatal; régebben kis királyság volt. Jékey Móricz ur — aki 1872-től 1881-ig maga is alispánja volt Szatmár- vármegyének és a megyei közéletnek ma is nagy köztiszteletben álló pátriárkája — birtokában van egy érdekes kimutatásnak, amely 1594-től kezdve tünteti fel Szatmár- vármegye alispánjait, amint egymást követték az uralkodásban ; mellettük a mindenkori főjegyző, a vármegye kancellárja. Érdekes volna ezzel párhuzamosan az ország politikai történelmét is beállitani, abból lehetne megállapitani, hogy egyes családok miért voltak egy darabig hatalmon, ami abból látszik, hogy ivadékaikat magas hivatalba tették (mint ahogy mostanában történni szokott) s ugyanaz a család sokszor hosszú évtizedeken át elhallgat. Az ilyesminek nyilván vagy politikai változások vagy vagyonbeii eltolódások lehettek az okai, mert hiszen az kétségtelen, hogy vagyon nélkül régebben sem lehetett megyei befolyásra szert tenni. Nekünk nem áll módunkban e helyütt ezt a terjedelmes vizsgálatot megejteni, mi csak a kapott okmányt adjuk közre. A kimutatás levéltári kutatások eredménye és abban a hiszemben, hogy a nagy közönséget érdekelni fogja ez a lo- ká is történelem, elkértük és megkaptuk teljes egészében a következőkben közöljük : 1594. Alispán : Anaszky Péter, főjegyző : Felső Pulyai (Bevők) Bükk Farkas. 1595. Alispánok: Irinyi György, Kökényesdi Pál. Főjegyző: Irinyi András. 1597. Alispánok: Vetéssy László és Arachay János. 1601 Alispánok : Vitkay László és Bagossy Pál. 1602. Vitkay László helyére Nagy Mátyás. 1603 Bagossy Pál és Nagy Mátyás. 1604. Bagossy Pál és Vitkay János ; ugyanebben az évben még Vitkay helyére megválasztják Dengelegi Barnát, aki Bagossyval együtt marad a következő óv egy részére is. 1605. Dengelegi helyére megválasztják Sárközujlaky Mátyást. 1606. Alispán : Bagossy Pál. 1607. Alispán : Újlaki Mátyás (nyilván azonos Sárközujlakyval, mert a jkvben az áll „confirmatur“ — „megerősittetik.“) 1608. Alispánok : Dengelegi Miklós és Kende Tamás, Dengelegi helyére Bagossy Pá). 1609. Alispánok: Kende Tamás és Pathó Ferencz. 1610. Kende Tamás és Kende Márton utóbbi helyett később Pathó Ferenc. 1612. Ugyanazok 1613—1615. Ugyanazok, 1615—1629. között a jegyzőkönyvek hiányzanak. Főjegyző volt 1596—1615-ig Irinyi András. 1629. Alispánok: Gyulaffy Miklós és Uray Ferenc. 1630. Ugyanazok. 1631—32. Ugyanazok. 1633. Szentmártoni Farkas István és Uray Ferenc. 1634. Ugyanasok. 1635. Kökónyesdy Péter és Uray Ferenc. 1636. Ugyanazok. 1637. Kökényetdy Péter és Farkas István. II * * X legjobbat és legolcsóbban d™ WCS Q á MDOTI kávékereskedőnél K á\/Pt ^ beszerezhetünk -DJEjIN Jckv/ OiiDlUUIl szatmár, Kazmczy-u. 16 rxavul „Mokka keverék“ («gern Külőtil«gess*g« 1 kg. 4*40 Korona, villany erővel pörkölve.
