Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)

1909-08-01 / 173. szám

^909. aug. 1. 173. szám.)

3-ik. oldal

szik: a mélységes fájdalom érzete nélkül — folytatja az indokolás idevonatkozó része — nem lehet keresztülsiklani a boncolást teljesítő szakértők ama rettenetes könnyelműsége felett, melyet tanúsítottak a legfontosabb kérdésekre vonatkozó Írásbeli éa ezzel ellentétes szóbeli véleményükben.

Ismételten kéri a védő, hogy e kór dósek tekintetében az igazságügyi orvosi tanács hallgattassák meg, mert e nélkül a vádbeli cselekményt minősíteni sem lehet.

Majd rátér az agyonszurt Bordás Demeter vallomására és egybevetve azt a fötárgyaláson kihallgatott tanuk vallomásával kimutatni igyekszik annak tartha- tátién, valótlan voltát. Utal arra, hogy Bordás az összes tanuk szavahihető állítása szerint kötekedő, gáncsoskodó, rosszindulatú ember volt.

A legapróbb részletekig bírálja a vallomást s arra a konklúzióra ju', hogy annak alapján nem szabadott volna a bíróságnak tényként megállapítani, hogy a szúrást Sovány Dezső ejtette Bordáson.

Majd a terhelő tanuk vallomásával foglalkozik az indokolás, amelyeket szintén egybevet a többi tanük vallomásával s arra a konklúzióra jut, hogy a terhelő tanuk vallomása egytől-egyig elfogult és valótlan.

A kir. ügyészség nem indokolta Írásban felebbezósót.

A törvényszék most az iratokat felterjesztette a debreceni ítélő Táblához, ahol rövidesen kitűzik a felebbezési főtárgyalást.

Bertha Károly műkertész

élővirág és magkereskedése Szatmár, Deák-tér 3- sz. Telefon 27.

Elsőrangú élővirág kötészete. Menyasszonyi, koszoruslányi, báli és más alkalmi csokrok, kosarak, állványok stb. Ravatal és sirkoszoruk. Szolid árak. Vidéki rendelések különös gonddal, pontosan elintéztetnek. Kereskedelmi kertészetemet (Dinnyés-kert 6. sz.) a n. é.

közönség szives figyelmébe ajánlom.

Sürgönyeim: Bertha kertész, Szatmár.

,■ i .un.-»- >—■-■imOTimmimnn ii ii H« I» i nn I t -- ctKMMMMU

A lopoit hozomány.

Tolvaj juhász —

becsületes após.

— Saját tudósítónktól. —

Általában bevett szokás manapság, hogy a jövendőbeli apósok nagy bőkezűséget fejtenek ki a hozomány igérósébeu, de mikor fizetségre kerül a sor, csak a feleség van már meg, pénz nincs.

Ebben a silány világban dicséretes kivétel Császin György, csepei juhász.

Császin hozományt ígért a leányával, akit Dankó Imre bojtárlegény szemelt ki élete párjául.

Ä hozomány természetesen juhászértékben igértetett: húsz darab juhot kellett Császin Mariskának a házhoz vinn'

E következett a lakodalom napja, a mikor a házasság értékes részei: a leány és a juhok esedékessé váltak.

De csak a leány volt meg, a juhok

nem.

Minthogy pedig Császin György becsületes após módjára be akarta váltani a szavát és le akarta olvasni mindenáron a vő aklába a hozományt is, a lakodalom előtti éjjel elhajtott a saját őrizete alatt levő juhokból, melyek Farkas Ábrahám csepei gazdálkodó tulajdonát képezték, húsz darabot s átadta a vejének.

Másnap pedig bejelentette a gazdájának, hogy hiba esett, a juhokat ellopták.

SZAMOS

Farkas Ábrahám jelentést tett az esetről a csendőröknek, akik csakhamar megtalálták a hozományul adott lopott jószágot Dankó aklában, Császint pedig feljelentették az ügyészségén.

V

A legfrissebb, bámulatos sxép

rózsák, dáliák, violák, szegfűk

Fábián Gyöpgyné

Rákó«zi-utcai Yirágcsarnokában kaphatók.

Ugyanott koszorúk, csokrok gyorsan és igen jutányos áron készülnek.

HÍRROVAT.

Angyal oh játéka.

*

Jó dolguk van a kis angyaloknak, Mit tudják ők, mi a földi kin ?

Nap fényében vigan játszadoznak, Heverésznek felhők pelyhein.

Rózsabokor áll az ég kertjében,

Virul rajta sok-sok rózsaszál A halandók titkos sorsaképen,

Melyre minden egres rátalál.

Az angyalkák játszi jókedvükben, Kettesével le-letépdesik,

Kerül innen, onnan, mindenünnen,

Mig párjához simul mindegyik.

Napsugárból aranyszálat fonnak,

Ugv nevezik ott, hogy. „szerelemu, Az lesz lánca két-két földi sorsnak, Gyönge bár, de örök ide fenn.

Sohß-soba el. sem is szakadna,

Csak maradna a nagy ég helye;

De a pajkos angyalhad kacagva Dobja a föld nyüzsgésébe le.

Zugó vihar tépdesi a szálat-,

Rózsától a rózsa elszakad,

Iíülön-külön erre, arra szállnak,

Egy se tudja, párja hol maradt.

Talán egyszer, sok esztendő múlva, Hosszantartó bolyongás után, Találkozik mindkettőjük útja Hervadt létük késő alkonyán.

A legtöbbjét örökös válásra Sodorta a Drgeteg tova ;

Sejti mind, hogy volt az égben párja, De idelenn nem lel rá soha . . .

Szabados Ede.

Istenes hangulat.

Egy idő óta későbben készülök ei a szerkesztőségi munkámmá', mint máskor.

Negyedórát, húsz percet késik a munkám.

Este kilenc és tiz óra között ugyanis — mikor éppen a Budapestről táviratilag és express érkező szenzációkat dolgozom fel — félbeszakítja valami.

Egy igazán jelentéktelen dolog, ami fölött a szerkesztőség többi tagjai gyakran eltrófálóznak, gúnyolódnak velem.

A zavart egy szurtos, 12—13 esztendős kis cselédleány okozza. Egy kis bozontos csitri, aki nappal itt sürög-forog a szerkesztőség udvarán, este pedig bevonul a szerkesztőséggel szomszédos konyhába és a mosogatás okozta hangos edényosö- römpölést sikitó hangon kíséri elhuzgált falusi nótája.

Ez azonban nem a zavarja munkámat. Sokszor még inkább hangol a kis ártatlan falusi pacsirta hamis daliása.

Hanem a mint elül a tányérok zaja, e'hallgat a nóta, egy kis időre csend lesz.

Mióta tudom, hogy mi követi a csendet — mialatt az apró nő bizonyára ie- fekvőkópes állapotba teszi magát — azóta már erőt ve,z rajtam az idegesség. Attól, ami ezután fog következni,

Mert kevés idő múlva megcsendül egy monoton, vékonyan csengő hangocska és tisztáu, érthetően úgy, hogy a néma éjszakában minden szava áttör a közöttünk levő falon, felhangzik a Miatyánk ...

Leteszem a tollat..

Az ima viszi, ragadja, repíti a íeike- met, el innen a köznapi műhelyből, ahol az Úristen csak akkor fordul meg, ha valamelyik templomát kifosztják, megrabolják az emberek.

Azután jön a Hiszekegy, a tízparancsolat, a Fehér rozsa Mária és záradékul egy nagyon, nagyon naiv kis versike az angyalkához.

Alig-alig Ösmerem az imácskák szövegét, hiszen- azoknak a fohászoknak, a melyeket valamikor, régen én is el-elre- begtem, csak a melódiája volt ugyanilyen, a szövegét más rítus szabta meg.

De ugyanaz volt az utjok is. Oda- szálltak úgy amaz, mint ez az Egyedüli- hez, az Egyetlenhez.

S ezért megkap, meghat a kis csitri vékony hangja engem is.

Belévág a telkembe, a szivembe és viszi magával egy rég elfeledett álomvi- lágba, a melyből ma már nem maradt meg semmi, csak egy csomó szertefoszladozó emlék.

Feltűnik előttem egy rakoncátlan, zabolátlan nebuló, aki a világért nem nyúlt volna a reggelijéhez, mig az imádságát el nem mondta, aki nem tudott elaludni, mig este a fejére nem húzta a párnát és el nem hadarta oz estéli imádságát,

Feltűnik előttem egy rozoga, ócska templom, a melyben imaköpenybe burkolt öreg, feh'rszakál'u zsidók érthetetlen áj- tatosságokat rebegnek, zokognak, a mig magam is belebujtam az imakönyvembe és mély meggyőződéssel imádkoztam.

Hosszú kabátos, bársonykalapos szombati zsidók jönnek elém, akik óvatosan vigyáznak arra, hogy még csak az ujjúkkal se érintsenek hétköznapi tárgyakat.

Feltűnik előttem az édes anyám jóságos arca, a mint megáll a szombati g} enyákclő t s megnyitja a pihenés napját.

Feltűnik előttem egy rejtelmes, ös- meretlen nagy valami, egy csodás mesz- szeség, a melynek tartalmáról annj’io gondolkoztam és ábrándoztam, a melyet azonban ma már megtanultam csak fizikailag és csillagászaftanilag ösmerni.

Ha véletlenül péntek este van, amikor tudvaievőleggaz isten kiválasztottjainak tilos a dohányzás, még a bajuszom alól sohasem hiányzó szivart is leteszem.

Visszaköltözik a lelkembe, a szivembe egy rég elfeledett, az élet hétköznapi küzdelmei által rég elűzött, kiölt érzés: az istenfélelem, a hit.

A kis csitri naiv ájtatoskodása mindinkább közeledik a végéhez.

E ül, elröppen az ájtatos hangulat a munka, az embervértől, isteuteleuségtől büzlö hírek műhelyéből.

És mig meghatottan, szinte Önkéntelenül szalad ki a számon az ámen, a z agyaramra veszem a szivart, felszedem a tollat, a lelkem visszaesik, visszazuhan abba a vastag kéregbe, melyet az életnek hit-ölő szenvedései, igazságtalanságai vontak köréje s a mint megírom a gyilkosságok, fajtalanságok, istentelenségek hosszú krónikáját, sietek az orfeumba, ahol ledér nők dévaj nótái elfeledtetik velem az élet bajait, minden szenvedését, a kis csitri daliát, fohászát.

(!)