Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-29 / 196. szám
4. oldal. SZAMOS (1909. aug. 29.) 196-ik szám. /T legfrissebb, bámulatos szép rózsák, dáliák, violák, szegfűk Fábián Gyöpgyné Rákóczi-utcai Tirágcsarnokában kaphatók. Ugyanott koszorúk, csokrok gyorsan és igen jutányos áron készülnek. Fegyver a gyermek kezében. Agyonüti kis leány. — Saját tudósítónktól. — Nagymadarász, aug. 28. Napról-napra hozzák az újságok a hirt, hogy a könnyen hozzáférhető helyen tartott, vigyázatlanul forgatott vagy éretlen tréfa közben próbálgatott fegyverek milyen szerencsétlenségeket okoznak és mégis mindig akadnak olyanok, a kiken nem fog a sok keserves intő pétda, játszanak a fegyverrel vagy őrizetlenül hagyják azt és minduntalan újabb szerencsétlenségeket idéznek elő. Most Nagvmadarász községből kapuuk hirt arról, hogy a könnyen hozzáférhető helyen hagyott fegyver gyermek kezébe került és egy másik gyermeknek vált gyilkosává. Nagymadarászon Kuk Lászlóné János nevű 9 éves fiával az erdőre ment. Útközben visszaküldte fiát, bogy az asztalfiókjábau levő 12 koronát vigye el neki. Á gyermek haza ment, a pénzt megtalálta s egy az asztalfiókban volt revolverrel együtt magához vette. Ez alkalom mai jelen volt a szobában szomszédjuknak örósz Juliánná nevű leány gyermeke is. Kuk János nem tudta, hogy a revolver töltve van s a leányra kezdte sütögetni, mig egy lövés eldördült s a leánykát száján találta. A lövés borzalmasan összeronosolta a kis lány arcát s olyan sérüléseket ejtett rajta, hogy életben maradásához nincs remény. Még egy szerencsétlenség a töltött fegyver miatt. — Saját tudósítónktól. — Keszegepiskolt, aug. 28. A másik szerencsétlenség, melyet szintén a fegyverrel való játék okozott, ßeszegepiskolton töri ént. Itt, a község határában levő Ligetpusztai tanyán a délelőtti órákban Veres János, Perényi László és Gál Lajos oselé- dek az istállóban foglalatoskodtak. Gálnak a kezében volt egy revolver, Veres elkérte tőle, hogy nézegesse, majd ismét visszaadta. Ekkor Gál a revolvert Veres mellének szegezve azt mondta: „Vigyázz — mert lövök*. Azzal célzott. Veres még figyelmeztette Gált a bekövetkezhető veszélyre, de Gál már elsütötte a revolvert s a golyó a Veres mellébe fúródott s súlyosan megsebesítette. JIKaKittatnra papiros taif'6 — „Szamos* kiadóhivatalában. — Nyári hópelyhek. — Dr. Havas Miklósnak. — Engedőimet kérek lapunk összes olvasóitól, hogy ilyen Ízléstelen, sekélyes, parlagi, minden szellemi tartalomtól gondosan megóvott vitába vagyok kénytelen belevinni jobb ügyekhez szokott lapunkat, de nem térhetek ki előle. Havas Miklós előbb illetéktelenül beíekontérkodik egy ügybe, amelyhez semmi köze, amelyet én már rektifikáltam, megsért, megrug engem, a főszerkesztőt, a saját lapját, amely a hirt vakou átvette, de nem rektifikálta s azután meg egy szellemi bukfenccel megrugja önmagát is. Mikor azután ezért — mint már oly sokszor — megkapja a magáét, akkor a betűkkel hasznavehetetlenné tett Szatmár- Németi cimü papiroson kijelenti, hogy „nem tartja érdemesnek egyáltalán reflektálni“. Már t. i. az ón bornirtságaimr8. Először is konstatálom, hogy Havas Miklós feje nagyon hamar kifogyott az argumentumokból. Pedig eddig sem sokat pocsékolt el sem ebben, sem más hírlapi ügyben. (Lásd a „Hópehely“ rovatot) Nincs argumentum, elő hát az ököllel. Másodszor konstatálom, hogy az össze-visszarugdosásban a talajt is kirúgta maga alól. Mert mig pöffeszkedve kijelenti, hogy „nem tartja érdemesnek egyáltalában reflektálni,“ (a szedők megfésülhetnék a szerkesztőjük szórendjét) ugyanabban a sorban lebornirtoz. Azt mondják, hogy isten Őrizzen a balkezes vívótól. A szabályos vivő nem tud parirozui neki. Hát a balkezes iró sem kiskutya. Annak is nehéz parírozni. A minap azt irta rólam, hogy malá- iiás vagyok, most meg azt, hogy bornirt. Tessék ezekre a leolvadt hópelyhekre válaszolni tartalmasán, Ízléssel. Hiszen olvasva Havas Miklós ritkán megjelenő Írásait, mondhatnám én is neki, hogy bornirt. Több joggal, mint ö nekem. De ón nem Uszem. Én a jóizlós határain belül óhajtok maradni. Tehetném én is „—“ jel közé az ő neve utáu az „ur“-at, de ezt sem teszem. Én még idézőjelben sem tar om urnák azt, aki igy argumentál, akinek nincs érve, aki nem reflektál, osak köpköd, gororn- báskodik. Sőt ellenkezőleg : ha látom, hogy zokon esik valakinek az Írásom, visszavonom. Most is megteszem, mert látom, hogy haragszik érte Havas. Azt írtam ugyanis a minap, hogy a Szatmár-Németi felelős szerkesztőjét jó ízlésű embernek tartom. Ezennel vissza van szíva. Talán emiatt kente rám a díszes jelzőt Havas, hát inkább visszavonom. Mert hiszen nem mindig volt ilyen vélemónynyel rólam. Volt idő, mikor dicsért. Nyíltan is. Csak azóta vagyok maláriás, bornirt, mióta a szerkesztői túlkapásaiért nagyon az elevenére találtam tapintani. Ámbátor olyan büszke voltam arra, mint amennyire emez bánt. Nyugodtan várom, hogy rövidesen epileptikus, carcinomas, neuraszteniás, ta- betikus, tuberkulotikus, asztmás leszek Havas szerint s a végén olyanná rajzol, mint ama bizonyos minden betegséget felölelő ábra az orvosi könyvekben. Az ö naiv szellemességétől. már csak ezt várom. De azt Ígérem, hogy leteszem a fegyvert. Nem profanizálom, nem mérem össze az én becsületes kenyeret adó toliamat többé Havas Miklós műkedvelő koca- iró tollával. Belátom elvégre azt is, hogy ilyenkor, pörpangás idején kell valamit írni a potya- jegyért meg a Boros pénzéért és bolond, aki jobbat, okosabbat ir, mint aminőt tud. Dénes Sándor. Az iskolai idény kö zeledtével MERTZ JÓZSEF Deáktér, K 5 re s z te s - ház, aj ánlja mélyen tisztelt vevői nek du san felszere! „t raktárát . Fehérnemű, kalap, s apka harisnya, k :e z tyű, ny akk endő, esőernyő. Kötényt ruhácskát. Haj - , ruhaés fogkefék, fésűk és s z appanokat és minden egyéb szükséges cikkeket. HÍRROVAT. Akik a halálból élnek. A saját halálukból nevezetesen, mart a másából nagyon sokan élnek meg ezen a világon, amely annyi „pompes funóbres“-t bir kitartani................ A napokban Rohonczy istállógyereke nagy dijat nyert a gazdájának s aztán összezúzta magát. A napokban Halmi és Mikola között elhullott egy két vasutas és ugyancsak a napokban egy budapesti löporgyárbau levegőbe robbant 6—8 gyermek, nem a Weisz Manfréd gyártulajdonos ur gyermekei, hanem szegény munkásgyermekek. Az emberi társadalmakban mindig szükség volt halálokra ; a természet mos- tohasága, a háborúskodás, az élelemvadá- szat ősidőktől követeltek haláleseteket, akiknek alanyait kijelölték anélkül, hogy beleegyezésüket kikérték volna. Akkor gyilkosok voltunk, azóta áttértünk a szabad elhatározás elméletén álló öngyilkosság rendszeréhez. Ma már abból indulnak ki, hogy aki istállógyereknek megy, aki löporgyárba *-egy vagy beáll vasutasnak, az tudja, hogy mit cselekszik, teljesen szabad aka ratból cselekszi azt és igy gondolkozik : „Nini itt van egy pompás vasúti fékezői állás! Én ugyan válogathatnék egy plébánia, egy ügyvédi iroda, egy jószág- igazgatóság és egy lisztkereskedós között, de én nem ezeket választom, hanem szabadakaratomból kifolyólag elfoglalom eme kiváló fékezői pozioiót 70 K. havi- dijazásért teljes tudatában annak, hogy minden pillanatbau otthagyhatom a fogsoromat, de ez mindegy, ez a rizikó bőven fedezve van a havi 70 koronával és ón igy óhajtok szerződést kötni.* A plébánia, az ügyvédi iroda, a jószágigazgatóság és a lisztkereskedés nem fenyegetnek halállal (pedig igazán véletBútor vásárlók szives figyelmébe ajánlom Kazinezy-utea 6. szám alatt levő dús választékkal felszerelt butorraktáramal, hol teljes háló szoba, ebédlő és salon berendezések a legjutányosabb árban kaphatók. .*. Tisztelettel Goldstein Ábrahám —— bútorkereskedő. ------Ká vét A legjobbat és legolcsóbban QTTTSJ IC fi QA WUHR kávékereskedőnél 'H beszerezhetünk ŰJ-ilNIxv/ DAJNIjv/Jli Szatmár,Kazinezy-ii.lő Mokka keverék“ (igen ((BlSnUgcssige 1 kg. 4*40 Korona, villany erővel pörkölve.
