Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-21 / 163. szám

XU. évfolyam.

Szatmár, 1909. Julius hé 21., szerda.

>

163 szám.

Előfizetési dij:

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Hirdetések:

Helyben: 1 évre 12 K, Vs évre 6 K, V« évre 3 K, 1 hóra 1 K

Vidékre:.. 16 ., 8

.......... 4.........150

Eg

y szám ára 4 fillér.

Rákóczi-utoza 9. szám. m Telefonszám: 107.

Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér.

Lapunk mai számának főbb cikkei a következők;

Apponyi és a zsidók. — Meggyilkolt gyermek. — A fűző áldozata. — Kutbafult csordás. — A pártok egyezkedése. — Halál a hidason. —

Á ritkított betű.

Irta : Dénes Sándor.

Ha az újságíró valami fontosabb, figyelemre méltóbb dolgot ki akar emelni a közönséges ujságszövegből, ha valamire különösen fel akarja hívni sz olvasó figyelmét, azt a kéziratban aláhúzza. Ez az aláhúzás egyszersmind figyelmeztetésül szolgál a betűszedőknek arra, hogy a szöveg aláhúzott részeit ritkított betűkkel szedjék.

Természetesen ezt csak akkor alkalmazza az újságíró, ha valami fontos, nyomatékos, vagy szokatlan dologra akarja lelhivni a közfigyelmet, ami ki- kívánkozik a közönséges ujságszöveg tucat, u. n. kenyérbetüi közül.

Három ilyen szó, három ritkított betűkkel szedett szó hivta fel magára a közfigyelmet a „Pesti Hírlap“ vasárnapi számának ama cikkében, amely epizódokat közöl a trónörökös szinajai útjáról.

Három szó és e három szóban mennyi boldogság!

A trónörökös ugyanis — igy írja a cikk — tiszta magyar nyelven beszélt egy leány nyal.

„Tiszta magyar nyelven.“

Végtelenül jellemző és túlontúl sokat mondó jelenség, hogy a „Pesti Hírlap“ szükségesnek tartja ritkított betűkkel kiemelni, hogy a magyar trónörökös magyar földön lakó alattvalójához tiszta magyar nyelven szól, nem pedig pápuául!

Egy nehány ritkított betűben valóságos kortörténet.

A Habsburg-ház uralkodásának egész történelme bénne van e három szó kinyomatásának technikájában.

Meglepő, fontos, vagy szokatlan dolognak tartják nálunk, hogy aki Szent István koronáját a fején fogja viselni, aki uralkodni fog a magyar nemzeten, aki udvartartását a magyarok millióiból fogja fenntartani, akinek lábainál fog heverni a magyar birodalom, különös alkalomkor, nagy ritkaságképpen megtiszteli a magyar nemzetet azzal, hogy leereszkedik nyelvéhez.

Kár, hogy a modern technika vívmányainak felhasználásával nem nemzeti szinü betűkkel szedték a nagyjelentőségű szavakat.

Mert megérdemelte volna.

Elvégre is, tisztelt nemzeti és hazafiui önérzet, nem hétköznapi dolog az, nem közönséges helyen érdemel megemlítést, hogy az az ember, aki akarva, nem akarva — az Úristen minél későbben engedje bekövetkezni — a legelső magyar ember leend, akinek címei közt első helyen fog szerepelni, hogy „Magyarország apostoli királya,“ — az az

Selyem fényű csikós kötő pamut 60 fillér. — Congré pamutok matringja 28 fillér. ■I A nálam vásárolt zsebkendők előrajzolása díjmentes.

____________«

UN

GER

Vergődj.

Irta: CholnoTey László.

Vergődi a tárcarovat vezetője volt. Fontos, nagy egyéniség, ő érintkezett a rész- keteghangu szerzőkkel és szerzőnőkkel, akik illedelmes harákolás után becsusszantak a redakcióba egy-egy cafattal — amint Vergődi mondta — a kezükben. És ha egy-egy ilyen alak megjelent, ő zsén nélkül rákiáltott:

— Fogadjunk, hogy ez is valami zöldséget lesz bátor átnyújtani I

Vagy más effélét.

És neki egészen mindegy volt, hogy férfi, vagy nő volt-e az illető.

Mert megkell jegyeznem, hogy akkoriban már meg volt, ha csak csirájában is, a megbomlott nők ama szektája, amelyik irósdit játszik.

Egy ilyen nő, egy ilyen csüggedhetet- len erélyű Írónő törte le szegény Vergődit.

Egyik gyönyörű tavaszi napon, amelyiken csak úgy dűlt be hozzánk a napsugár a nyitott ablakon keresztül és a melyeken

Vergődi a szokottnál is bolondabb volt, a rendesnél is jobban ficánkolt, egy apró, filigrán, körülbelül 18 éves leány nyitott be hozzánk. Az arca közepes, talán kissé csúnya is volt, de a szeme csodás fényben izzott. A szeme bűvös volt.

Bejött, betette az ajtót, odaállt Vergődi elé és azt mondta:

— Jó napot kívánok 1 Egy tárcát hoztam 1

Vergődi hátradőlt a székében, belenézett szemtelenül a leány szemébe és azt mondta :

— Az arca nem szép, de a szeme tüneményes!

A leánynak a pillája sem rezdült meg; nyugodtan felelte:

— Tudom. Hol van a szerkesztő ur ?

Vergődi megszeppent. A hangjában

düh és beszelidülés hullámzott.

— A tárca engem illet! Éu olvasom 1

— Pardon I Az más 1 Én N. Melania vagyok. És őn?

— Én Verg . . . azaz X. Y. vagyok.

kézimunka üzletében.

És megmondta az igazi nevét.

A leány könnyedén meghajtotta, magát.

— Mikor szabad újra eljönnöm ? Nagyon szépen kérem Verg . . . azaz X. Y. urat, hogy mondjon inkább távolabbi terminust, de addigra szíveskedjék elolvasni. Nem igen jut időm hiába járni.

Vergődi felugrott és durván mondta:

— Jöjjön szombaton. Micsoda sürgős munkái vannak?

— Tanítok. Franciát, angolt, zongorát, De tanítok hiedelmet is. Még van egy-két üres órám 1

Azzal meghajtotta magát és elment.

Vergődi undorító, vad káromkodásban tört ki, zsebébe tömte a tárcát és elrohant. Mi meg vigyorogtunk.

Vergődi a következő néhány napon undorító volt. Szóba sem állt senkivel, nehogy kigunyolják. Pénteken aztán szenzációs meglepetés ért bennünket. A leány tárcája megjelent.

Amikor Vergődi este bejött, a segéd- szerkesztő azt mondta neki:

— Hallja-e, maga csúf állat, ez gavalAth Simon nagyválasztéku cipóraktárát- t. VeVoKőzfosigueK. mint legolcsóbb bevásáplási forrást.

nia" szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára.

»lőre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az jóval olcsóbban kaphatók.