Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)
1909-07-16 / 159. szám
0 ODIíI Szatmár, 1909. julius hó 16., péntek. v V V". y'j feMMÉMMB I 15i szám. FÜC«®mLEW POMOTRAl 1APILAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V, évre 6 K, V. évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre: „ .. 16 „ 8 .......... 4.........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a következők; Elhunyt képviselő. — Forradalom Teheránban. Megszökött a sah. — Életmentő katonák. — Öngyilkos leány. — Megszökött egy rab. — A nagykárolyi kártyaaffér. A trónörökös és a románok. (T) A trónörökös azt mondotta állítólag romániai útjában, hogy a magyarországi románok csak bízzanak továbbra is a Habsburg-házban s akkor meg fogják kapni az igazukat. A nyilatkozat — mint mondani szokás — „megerősítésre vár,“ találgatás dolgában pedig felvehetjük a versenyt a legértesültebb lapokkal is. Ha mondotta ezt a trónörökös, akkor tévedett ő is. De a románok mindenképpen tévednek, akkor is, ha nem mondotta. A románoknak nevezetesen van megkapni való igazuk, de az nem olyan természetű, amivel az uralkodóház szolgálhat. A koronának nálunk csak közjogi funkciói vannak. Ezt jelenti az a közkeletű tétel, hogy a király uralkodik, | de nem kormányoz. Éppen ezért az uralkodó és az ő háza csak közjogi alkotásokban segíthetne a románokon, de ezt nem teheti csak úgy, ha alkotmányon kivüli területre lép. Sem a románoknak, sem más nemzetiségnek nincsenek a magyar államban jogai, tehát nem lehetnek sérelmei, mert az, hogy valaki román, tót, vagy magyar, az államjogi szempontból épp oly közömbös, mint hogy valakinek szőke, vagy barna a barátnője, és épp annyira nem szabad tudomást venni a magyar állam egységének arról, hogy a románok összetartanak, mint hogyha összeállanának azok az emberek, akik 165 cm. magasak. Amely pillanatban az oláhok, mini olyanok, valamit követelnek, már azonnal nincs igazuk, mert ilyen tényezőt a magyar állam jogrendszere nem ismer. A románoknak azonban van megkapni való igazuk, mert osztoznak a magyar nép nagy tömegével a politikai jogtalanságban, a közigazgatási elnyomatásban és a társadalmi számkivetésben. De nem azért, mert románok, hanem mert szegények. Az aztán egy számadatnak a dolga, hogy csaknem az összes nemzetiségek egész tömegükben a jogtalanok osztályába esnek bele. Az ország rossz részeit lakják, alacsony müveltségüek és ennélfogva termelésük olyan kis eredménynyel jár, hogy túlnyomó nagy részben a szegénység legalsó fokain állanak. Minden bajuk innen van, amiről meggyőződhetnek, ha megnézik azt a nehány gazdag embert, aminő köztük is akad, akinek rendben van minden dolga és joga, dacára annak, hogy oláh, és ugyanakkor megnézik azt a millió és millió magyar szegény 'embert, aki épp úgy szenved, mint ők, dacára annak, hogy magyar. A románok tehát nem jó helyen keresik az igazukat, mert az uralkodóház most egyelőre demokratikus ugyan, miután igy véli megfékezhetni a magyar oligarkák hatalmi őrületét, amelyben most tombolnak, de ez csak politikai fogás az uralkodóház részéről. A románoknak azonban azokkal kell tartani, akik helyzetüknél fogva nem lehetnek mások, mint őszinte demokraták, a mindenkori legszélső, legradikálisabb elemekkel. Azokkal együtt megkaphatják az igazukat; azok nélkül soha. A Károlyi-ház orfeumában ma este uj műsorral kezdődnek az elő - adások. Szerelemről. Irta: Dénes Sándor. Ha még nem írtak, daloltak eleget a szerelemről, nesze neked nyájas olvasó, most untig benne vagy a szerelem ösmer- tetésében, a melyet pedig csak gyakorolni és nem írni, olvasni a kellemes. Nem is hiszem, hogy valakit érdekeljen még a szerelemről szóló irás, de nekem már a véremben vagy a szivemben van, hogy ha szerelemről van szó, rögtön belekontárkodom. Még pedig mindig egy határozott irányban. A hol ütnek, rúgnak egyet rajta — egyszer szerelmi drámában, egyszer tárcában — odaszaladok és megvédelmezem. Mert ón nagy hálával tartozom a nemes érzésnek. Sivár, egyhangú életem nagy pusztaságát ugyanis két nemesebb dolog zavarja. Egyik a könnyelmű bankok és szövetkezetek lisztája, a melyeknek kisebb- nagyobb összeggel, a másik egy végtelen nagy, ideális szerelem, a melynek — mint említem — hálával tartozom. S összevetve a kettőt! a bankok, a váltólejáratok még egyetlenegyszer sem bírták elfeledtetni velem a szerelem édes bus érzését, ellenben a szerelem igen sokszor elvonta már figyelmemet a kis könyvtől, melyben a lejáratokat pontosan számon tartom. Ezért vagyok éu hálás a szerelem iránt. S ezért veszem ón ismét védelmembe, mikor B. D. barátom a Szatmár-Nómetiben csúnyán lekompromlttálja. Még pedig azzal a határozott és szinte ellentmondást nem tűrő kijelentéssel, hogy a szerelem nem egyidős a hússal és vérrel, hogy az ősember nem volt szerelmes. Nem, az ősember csak „látott, tapintott és szagolt.“ Ez a cikk veleje. Már pedig, tisztelt B. ur, az ősember nem tudott írni, nem tudott olvasni, nem ösmerte a kalábert, nem billiárdozott, nem politizált, nem tudott diabolózni, nem alapított szövetkezeteket, de szeretni, azt tudott, a rézangyalát. Hiszen semmi egyebet sem tudott. Vagy van valami nyoma valahol annak, hogy az emberek el kezdték tanulni a szerelmet ? Minden másra találunk nyomokat, csak erre nem. Az ősember ott tanulta a szerelmet, a hol a madár az éneket, a nap a ragyogást, a virág az illatozást. A vele született őstermószettől. Sehol sincs nyoma annak, hogy őseink a paradicsomban vagy bárhol, a hol ezelőtt 4—5000 évvel bejelentett lakásuk volt, megnézték volna Évának, Sárának, Rebekának és többi ősanyáinknak a telekkönyvi C lapját s azután tört volna ki rajtuk az irtózatos nagy szerelem, mint a mai morálfilozófiával agyonbálelt, egyházi és polgári ceremóniákkal sulyosbbitott szerelmi világban. Szerettek és punktum. Sőt sok punktum. Uj cipő-áruház. F. évi augusztus 1-én nyílik meg Uj cipő-áruház. Grünfeld Sámuel cipő-áruháza Sf'i’-ÄS
