Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)
1909-07-13 / 156. szám
XLI. évfolyam. V ' Szatmar, 1903. julius hó 13, kedd. 156. szám. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP. Előfizetés • dij Helyben: #gy évre 12 K. félévre 6 K. V« évre 3 K. I höra I K Vidéken: . . 16 m . 8 »» ,» »> ^ »> »» » ^ .» Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóozl-otoza 9.tz. Telefon: 107. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányoeabb árban közöltéinek Mindennemű dijak Szatmáron a lapkiadó' hivatalában fizetendők. Az Nyilttér sora 20 fillér. apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a kővetkezők: A képviselőház ülése. — Újságíró és képviselő affaireje. — Román mozgolódások. — Izgatott a komor- záni póga. — Agyongázolt asszony. — Tűz egy fatelepen. A nagy számok törvénye. (T.) Utoljára is megérjük, hogy a függetlenségi párton erőt vesz nagy hagyományainak ihlete és még egészen derék dolgokat fog — egyelőre hangoztatni. A legutóbbi pártértekezletek, a nyomukban támadt eszmecserék, egyes vezető férfiak szárnyrakelt nyilatkozatai olyasmit rejtenek, hogy demokratikus és liberális eszmék is meghúzhatják magukat annak a nagy agitációnak a zuhatagában, amit függetlenségi párt a kormányhatalomért való főtörekvésében az országra zudit. Fel-felbukkan a választói jog kérdésének lényege és legalább hallani lehet véleményeket az egyenlő választói jog mellett, amelyet Justh már nyíltan hirdet, és hallani okos ellenérveket az egyenlőség ellen, amelyeket szabad osztani, de lehet már nem osztani is. Szóval észlelhető valami derengése annak az óhajtott felvilágosodásnak, amely türelmesebb az eddigi terrornál, türelmes a józan ésszel szemben is. Most már legalább van kivel beszélni és most már érdemes a dolgok mélyére is szállani, holott eddig meg kellett állani annál a szomorú külsőségnél, hogy a parlamenti többség elvi erkölcstelensége miatt nem alkalmas arra, hogy a felvetődő politikai problémákban egyenrangú vitázó fél gyanánt szerepeljen. A függetlenségi párt most már becsületes aggodalmakat kezd táplálni a szavazati jog egyenlősége iránt és gondolkodni más korrektúrák felől, mint az Andrássy-féle pluralitás és annak minden borzalmai. Mert nagy különbség az, ha valaki az egyenlő szavazati jog esetleges veszélyeit ürügyül használja tel arra, hogy a mostan uralkodó elemek jogtalan fölényét állandósítsa, vagy pedig igazán, valósággal az vezeti, hogy országunk különleges gazdasági, művelődési és politikai helyzetére alkalmazza a demokratikus követelmények elvekké általánosított rendszerét. Nem nehéz azt kitalálni, hogy ilyen, vagy amolyan ellenvetéssel állunk szemben. Elég volt egy hozzáértő pillantás az Andrássy-féle tervezetre és mindjárt látnunk kellett, hogy a szerzője örömmel kap minden alkalmon, hogy a magyar faj uralmának, vagy más szempontnak az ürügyén vagyoni és társadalmi osztályprivilégiumokkal lertőzze meg azt a javaslatot, amely demokratikusnak hazudja magát. Viszont a függetlenségi párt kebelében újabban elhangzó vélemények olyan ellenszereket ajánlanak az egyenlőség ellen, amelyektől a jóhiszeműség erénye nem vitatható el. Baloghy indítványa, hogy a magyarul irni-olvasni tudók két szavazattal birjanak, minden más választó csak eggyel; a Kmettyé, hogy a nemzetiségek ellen a választókerületek uj beosztása legyen az egyedüli ellensúlyozó intézkedés, mindezek az indítványok nem mennek túl a célon, amely nemcsak a magyarság, hanem a magyar állam szuverenitásának védelmében áll. Mindezekkel az aggályokkal szemben azonban egy fontos törvényre hivatkozunk, amelyet a szociológia a „nagy számok“ törvényének nevez. Az ilyen nagy reformoknál ugyanis nem szabad mikroszkopikus részletek ijesztő torzságain fennakadni. Mikor egy nagy nép, az ország egész népe betódul a politikai erőktől átjárt atmoszférába, akkor egészen uj tömörülések, tömegnyomások állanak elő, amelyek agyonnyomják azokat a részieteket, amiken most aggódunk. Amig nemzetiségek tömegei jogtalanok, addig a nemzetiségek vezetői szörnyen tudják tartani a maguk nép- bolonditó jelszavait és amig a magyarság tömegei jogtalanok, vla<Mjg a magyar agitátorok rs el .tudják''borítani a látóhatárt a nemzeti' yetS^^p^ sötétre mázolt tetőkárpitjai«^ í íífjp Amint azonban tömegek kerülnek szembe, osztályok kerülnek harcba, akkor mindezek csak staffázsok lesznek a politika szinjátékában. Az olyan irányzat, amely mindenféle privilégium lehetőségének eltörlése felé halad, fokozatosan eltörli annak a lehetőségét is, hogy olyan jelszavak vezessekek, amelyeknek nincsen más célja, mint vezető személyek, vagy vezető osztályok priviiégizálása. Az pedig ma már kétségtelen dolog, hogy íaji, nemzetiségi és nemzeti jelszavak mindig és kizárólag személyi, vagy osztályuralomnak voltak eszközei. Aki ezt nem tudja, az nem tud olvasni, vagy nem olvasott történelmet. Nem szabad hinni, mert logikátlan leltevés az, hogy egy egész uj politikai rendszer a réginek a hibáiban fog sínylődni. Most, mikor minden tizedik felnőtt fértiak van választói joga, lehetségesek a nacionalista irányzatok. A tömegek politikája azonban nem ösmerhet ilyeneket. A népet megcsalják, a nép csa- lódhatik, de a nép nem csalhatja meg önmagát. A nacionálista politika pedig határozott öncsalás volna a tömegeknél. Lesz erről még szó többször is, de egyelőre ezzel a jóhiszemű állásponttal vélünk megnyugtatni mindenkit, aki jóhiszeműen aggódik a választói jog hatásain, í( Ó\/pf píP“ beszerezhetünk BENKŐ SÁNDOR Szatmár, Kazinezy-u?L? iXUVOl „Mokka keverék“ eigen tfllonlegessige 1 kg. 4-40 Korona, villany erővel pörkölve. Uj cipő-áruház. F. évi augusztus 1-én nyílik meg Uj cipő-áruház. Grünfeld Sámuel cipö-áruháza