Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-27 / 168. szám

XLI. évfolyam. 168, szám. >:% Szatmár, 1909. julius hó 27., kedd. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V2 évre 6 K, 1h évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:.. .. 16 „ „ 8 ........... 4.. „ .. 150 Eg y szám ára 4 fillár. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában . fizetendők. }»**???*■*.--------------------------------------------------­La punk irai számának főbb c kkei a kivetkező;: Borzalmas tűz Budapesten. Egy halott, huszonkét sebesült. — Halá­los vasúti szerencsétlenség. — A hőség áldozatai. — Vizbefult leány, A plébánia betörés negyedik tettese. — Kirabolt kávéház. — Férj és udvarló harca. — Tűz a Neu- schlosz-féle fatelepen. — Házasság szédelgő cipész. Pénz és becsület. Sokan vannak még, de minden­esetre többen a kelleténél, akik azt hiszik, hogy az erkölcs törvényei, a jó és rossz határai öröktől fogva vannak és változatlanul érvényesek minden korban és minden körülmények közt. Ez a bölcsészeti hiba nem volna nagy veszedelem, ha nem volna az a következése, hogy tévutakra lehet ve­zetni vele a közfelfogást, a tévutak pedig rendszerint nem elhanyagolt ös­vények, hanem dúsan benépesitvék a hatalmasok haramiáival és utonállóival, akik mások számára ajánlják melegen az erkölcsi szabványokat. Milyen régi tan például, hogy a szegénység jó, mert kilátást ad az örök üdvösségre, de a lelki szegénység még jobb, mert azok már birtokban is vannak. Hogy a lemondás gyönyörű erény, pedig amiről én lemondok, az másnak a javára esik és ez a másik aztán bol­dogan csodálja bennem az önmegtar­tóztatás szépségeit. Közkeletű tétel, hogy a pénzkere­sés, a vagyongyűjtés forrása a polgári erényeknek; azt mondják, sokra vitte, akinek nagy vagyona van. Ezzel szemben az uj kor meg­változott gazdálkodása, ha kifejezetten nem is, de valósággal felderítette már mindezeknek az ellenkezőit, hogy a szegénység kigolyózási ok az élet fo­lyamatából, a lemondás agybaj és a pénz olyan messze esik a becsülettől, mint a zsidó főváros a Justh Gyula kerületétől. Hirdetések: K ószpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések közölt minden szó 4 fillér. Nyilítár sora 20 fillér. S hogy ebben sok igazság van, azt mutatja többek közt az a nagyhírű eset, ami a fiatal Zay grófot érte, akit az édesanyja bolondnak deklarált és elzáratott, hogy a családi vagyon haszonélvezetében ne akadályozza. Ha ez a főúri nő parasztasszony és a fia koldus, lehet, sőt valószínű, hogy eszményi anya válik belőle, aki imádkozva toldozza a fia fehérneműit. De a pénz, a pénz, az erények forrása, olyasmire ingerelte, ami, a szubjektív elemeket is mérlegelve, brutálisabb az emberevő erkölcsöknél. így kivetkőzni csak pénzért lehet minden emberiességből, illetve ennél többől: minden asszonyiásságból. Olyan borzalmasan világos dolog ez. hogy nincs mit beszélni róla, de egy egy tanulsága mégis van. Elfogadott álláspont, hogy ha már a társadalomban gazdagok és szegé­nyek vannak, akkor a gazdagok inkább hivatvák a társadalom vezetésére, mint a szegények, mert a pénz előre is biztosit olyan kvalitásokat, amelyek a Magyar különlegességek: ridikülök, övék, nyakgyön- (Gillyén-ház) gyök és más hasznos tárgyak Deák-tér 8. Szoldatics. Irta: Choluoky László. BiiOn} osan van két, esztendeje, hogy Szoldaticsot ismerem. Nem mondhatnám, hogy személyesen, de az még kevés lenne, hogy csals látásból ismerem. Úgy áll a do­log, hogy mind a ketten napos vendégek voltunk a Dráva kávóházban. 0 a sarok­ban szokott ülni a kályha mellett, én meg két asztallal odébb. Én tudtam az ö nevét, ő meg az enyémet. Néha, ha valami olyat böngészett ki a lapokból, ami felhábori- totta, átszólt hozzám, ón meg visszabóliu- tottam néni. Amelyikünk későbben jött, vagy előbb elment, köszönt a másiknak. Ennyiben voltunk. De csak látszólag. Mert én sokkal többet foglalkoztam Szoldaticscsal, mint ő gondolhatta volua. Néha félóráig is el­néztem a furcsa kis embert. Az volt a szokása, hogy fázósan dörzsölgette a kezét é* halkan, érthetetlenül motyogott. Csak úgy önmagának. Mosolygott, bólogatott, aztán visszamerült az újságba. A pincérek jóindulatú vigyorgás kíséretében kezelték, de utóbb ez is elmaradt, mert Szoldatics úgy odanőtt, úgy odaszokott, miatha valami bútordarab lett volna. Később már szinte ott lakott a Drávában. Ott reggeli­zett, ott itta meg a délutáni kávéját, ott uzsoüázott és oda tért vissza vacsora után. A leveleit is oda cimeztette. Minden nap kapott egyet Hanem ezekről a levelekről egyszer valahogy kiderült, hogy azokat ő maga Írja önmagának. Amikor tréfásan rajta- csiptók, vörös lett, mint a rák és bele- bujt nyakig a Kölnische Zeitungba. Ettél fogva már határozottan érdekelt engem a futcsa Szoldatics. Figyeltem és lestim. Egyszer a Leipziger Illustrirte-beu egy nagyon kedves, csinos gyerek arcképre bukkant. ífcáosapott a lapra, a szeme fel­villant. Diadalmasan mutatta nekem a lapot és azt mondta : — Éppen olyan, mint az én Pistám ! Ah ! Ez meglepett, Hát Szoldatics családos ember ? Soha S9m gondoltam volna. De bele kellett nyugodnom. Egyszer vagy egy hétig nem mentem a kávóházba. Amikor először beléptem újra, Szoldatics szomorúan, szemrehányóan nézett rám. A fejét is csóválgatta kissé, úgy hogy bizony isten bűnösnek érzem magamat és lesütöttem a szememet. El is tökéltem, hogy attól fogva el nem mara­dok, h. vénasszouyok potyognak is az égből. * Azon a télen nagy havazások voltak. December elején szinte szokatlanul hullott a hó napokig. Az utca lármája lesükete- dett, megtompult Friss, szép és üde volt a fehér világ. Különösen' annak, aki a fütött kávéház hatalmas üvegtábláján ke­resztül nézte. Szoldatics bácsi a kőréteg növeke­désével arányosan egyre derűsebb, boldo­gabb lett. Egyre több meggyőződéssel dörzsölgette a kezét, nézett bele a hó- pelyhek különös táncába és mondogatta : — Jó itt, jó itt ! Jön a karácsony ! — Hol tölti Öu- az ünnepeket ? — kérdeztem tőle. — Természetesen családi körben ! A fiammal! — mondta szinte indignálódva. No, szépen vagyunk! — gondoltam. — Akkor még itt is teljesen egyedül leszek ! (Folyt, köv.) Uj cipő-áruház. F. évi augusztus 1-én nyílik meg Uj cipő-áruház. Grünfeld Sámuel cipő-áruháza (volt Somlyai helyiségben.)

Next

/
Thumbnails
Contents