Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-03 / 124. szám
XLI. ívtől)». Jzatmar, 19P9. junius m 3 , csOÍMOk. 124, szia. FÍICiCIBTLEÜ POUTIKAI AAPILAI*. E I i f 1 i b • t a i díj: Szerkesztőség és kiadóhivatal : HIRDETÉSEK: helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. 7* évre 3 K. I Héra I K. vidéken ■ • » lb „ » 8 19 ,, Jt 4 ,, ,, 91 2 Egy szám ára 4 fillér. Rákóozi-utcza 8. sz. Telefon: 107. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kf zöltetnek Mindennemű dijak Szatmáron a lapkiadó- hivatalában fizetendők. Az Nyiittér sore 20 fillér. apró hirdetések között minden szó 4 fillér Elevenen a kútba temetve. Halálos összetűzés egy ügyvéd és katonatiszt között. Gyanús 66,000 koronás betéti könyv. Botrányos kőrbázi állapot. A szövetkezetekről. Gyakran jut az ember abba a helyzetbe, hogy támasz és tanács nélkül áll, egy nem várt esemény keresztül huzza számadásait és belekerül észrevétlenül, akaratlanul, sőt ártatlanul — a bajok zűrzavaros útvesztőjébe. A végrehajtási novella tető alá jutása után is százezrek kerültek önhibájukon kivül a megszorulás zsákutcájába és e törvény kihirdetésével megkezdődött a hitelezők részéről az adósok szorongatása. De honnan fizessen sok-sök becsületes hitelképes egyén záros időn belül százakat, amely adóssághoz nagyobbrészt úgy jutott, hogy ráerőszakolták a hitelt, a szokásos mézes madzaggal — „akkor fizet, ha tud.“ A szociális alkotásokat igazán becsületesen megvalósítani akaró kormány, akaratlanul is százezreknek okozott aggodalmat afelett, hogy miként meneküljön a szégyentől, sok esetben a romlástól. Az állam a maga hivatalnokairól gondoskodni akar. A vasutasok érdekeit előmozdítandó uj meg uj bankalakulások vannak. A megyei és városi tisztviselők adósságainak konvertálására pár milliót irányoztak elő és folyik a tanácskozás az összes állami hivatalnokok, nemkülönben a katonatisztek tehermentesítése érdekében. A gazda, iparos, kereskedő és magán- tisztisztviselö magára van utalva azzal a szomorú vigasszal: „segíts magadon az Isten is megsegít,“ A legrégibb időben rájöttek az emberek, hogy érdekeiket csak úgy tudják eredménnyel megvédeni, ha a szétforgácsolt erők egygyó tömörülnek és a kölcsönös előmozdításra — közös cél érdekében — minél többen szövetkeznek. Amit egy ember elérni nem képes, amire gyönge, mert hiányzik nála a szükséges erők tulajdona, azt könnyen megvalósíthatja és teremtő erővé tudja alkotni az emberek szövetsége. E tétel igazságát a mindannapi életben gyakran látjuk. A szociális küzdelmek a tömeg szolidaritásában eredményeznek győzelmet, a szervezettség, az embereket Összekötő kapocs, az élet örökös harcának egyetlen biztos fegyvere, a közös előnyök kivivására. Miért várja sok száz ember összetett kézzel, mig a zálogházba vándorol mindene, vagy mig megszólal a, kegyetlen nóta: „ki ad többet érte“ ? fogjanak össze és támogassák azokat az intézményeket ahol minden becsületes ember érdeke kielégítést talál — vagyoni helyzetének megerőltetése nélkül. Az állam tisztában volt ezen kérdés nagy horderejével midőn a központi hitelszövetkezetet megteremtette és általában módot és alkalmat adott kedvezmények által szövetkezetek alapítására. A központi hitelszövetkezet, bár üdvös tevékenységet fejt ki, nem képes hivatása magaslatán maradni, ez szervezeti hibája, mert konzervatív, vidéki alapításai annyira alárendelt közegek és kezük olyannyira meg van kötve, hogy nem képesek a fokozódó és jogos igényeket kielégíteni. Ebben leli magyarázatát, hogy a központi hitelszövetkezet vidéki „tagjai“ elenyészően kicsinyek azokhoz a hitelszövetkezetekhez képest, amelyek önállóan működnek az ország minden részében, saját sorsukat intézve. Ezek a szövetkezetek a kölcsönösség alapján jönnek létre, korlátlan számú tagokkal és a közös érdekek előmozdítása a eéljuk. A fokozódott haladás természetes fo- lyamánya a szövetkezeti eszme gyors terjedése és minél előbbre jutunk önmagunk jóvoltának biztosításában, annál inkább belátjuk, hogy a szövetkezés a leghelyesebb mód az egyéni érdekek jogos kielégítésére. Mert a szövetkezeti haszon nem egyeseké, hanem mindenkié — kivétel nélkül, ki a legcsekélyebb érdekeltséggel részt vesz abban. Ezen az alapon ma százezrek osztódnak meg azok között, kik régente mindig csak a terheket viselték, mig az előny, a haszon másoké volt. A mai közgazdasági viszonyok közepette, hol mindenütt a tőke uralkodik és mindent magához ragad, a kis ember csak Úgy tud boldogulni, ha szövetkezik, egyesül, erős, szerves szövetséget alkot és akkor Berey Éva házassága Irta: Ady Endre. Folytatás. Berey Éva nem volt se szenvedélyes, se mánikus leány, de amit egyszer végiggondolt, ahoz hü maradt. Gyönyörű lehetősége volt a legjobb házasságra s elkezdett egész asszonyi okosságával számadást csinálni. Most ő Nagy Színház primadonnája, igen becses pers^óna, nagy fizetéssel. Még az ellenségei sem hiszik idősebbnek, huszonhét évesnél s ez nagy dolog. Bizonyos körökben fanatikusan harcolnak amellett, hogy ö igazi úri leány, érintetlen s megközelíthetetlen. Most, vagy soha, most vissza lehetne menekülni régi gyermekéletének kijelölt kikötőjébe, a házasságba. És Berey Éva sorra vette azokat, akik komoly férj-jelöltek s akiktől ő maga sem idegenkedik. Örkény, a nagy színész, talán jobban ismerte az Éva múltját, jobban emlékezett reá, mint maga Éva. Nem, ilyen emberrel, pláne színészei, nem lehet komoly házasságot kötni. Hochberg a gazdag ügyvéd, aki körmönfont eszű gazembereket mentett meg a börtöntől körmönfont ésszel, a legáhitatosabban azt hitte, hogy Éva fehérebb a liliomnál. Az agyonhajszolt ügyvéd, aki igazi úri leányt nem is ismert, fáradt optimizmussal készpénznek vette amit a Berey-gárda lelkes ifjaitól hallott. íme egy leány, pádon is. Ez az ö kijelölt, megváltó angyala s Hochberg éppen hússzor kérte meg már az Éva kezét. Éva tűnődött, de hamar megállapította, hogy ehez a Hochberghez sem szabad nőül mennie. Már ismerte az efajtáju embert, aki, ha utólag megtud valamit, úgy viselkedik, mint egy részeg harambasa. Nem kívánt ál- fehér színnel férjhez menni, mint ahogy egyáltalában nem kívánta, hogy az ö életét nagyon ismerjék. Ő csak egyszerűen s lehetőleg nagy lelki fölindulások fizetsége nélkül, kényelmesen, feleség akart lenni. Maradt az utolsó, a harmadik, komoly jelölt, egy el- magyarosodott, ötven esztendős, bánáti görög. Bizonyos Doxeris magyar milliomos, nagylelkű ember, akinek szent hite volt hogy Berey Éva mindenkit boldoggá tett, akinek volt pénze. Ezt Évának is megmodotta sokszor, fájdalom és szemrehányás nélkül és Éva fásultabb, vagy okosabb volt, mintsem fölvilágosítsa a görögöt. Az Éva tömprengései Doxeris urnái pihentek meg: ez az ember az, aki öt rosz- szabbnak hiszi, mint amilyen. S két nap múlva mikor Doxeris megint, talán már megszokásból, megkérte az Éva kezét, Éva igent mondott, Éva — mondottuk — aránylag okos s a színpad által kiművelt ösztönü nő volt. Tudta, hogy az ö családi boldogsága attól függ, tudta, hogy Doxeris ur többet tudjon mindig az ő múltjából, mint mennyi volt. Doxeris ur például megkérdezte házasságuk harmadik hónapjában kissé váratlan dühvei Berey Évát: Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. IfofifíK3£>H-]La Roche &. C®. Basel (Svájc) „Roche“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ara Ovegenkist 4.-- korona. ■asjsia
