Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-12 / 131. szám
XU. tvfttyaibt Számár. 1809. június at 12-, szobát. 131, szás. Wfj&GWmum POIilTIMAI IAPSLAP. E I i f i t e t é s i dij: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V* évre 3 K. I héra I K. /Idákén' . . If . « 8 „ ,, i, é ,, ,, ,, 2 ,, Egy szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Ríkóezi-utcza S. sr. Telafon: 107. Miud.na.mü dijak Szatmáron a lapkiadó- bivatalábau fiz.t.ttdök. HIRDETÉSEK: Készpéazfisstás Kellett a legjut&nyosabb árban kőzöltetaek Nyilttór sora 20 fillér. Az apró kirdetés.k között minden szó 4 fillér. Belyeg, vagy gyászemlék ? Irta: dr. Tanocly Endre. A legközebbi közgyűlés elé indítvány kerül, amelynek jóhiszemében nem kételkedem. Kutatgató íéríiak történelmi szenvedélye mentheti is azokat, akik azt indítványozzák Szatmár város közgyűlésének, hogy jelentékenyebb emlékkel jelöljék meg a szatmári békekötés helyét. A történelem azonban halott és merev, mig a jelen idők áramaival össze nem kapcsoljuk és eseményeit az idők teljességének egységével meg nem vizsgáljuk. Tudóin érteni azt, ha a nemzeti gyász megszentelt helyein emléket emel a kegyelet. Elhalt szeretteink síremléke nekünk minden kődarab, amely letiport törekvések, megtört remények, szárnya- szegett nemzeti asoirációk vesztőhelyén áll. Bukni, letörni nyíltan és férfiasán, az hatalmas .dolog. Talán nincs is más ismertető jele már az igazi nagyságnak, mint a bukás, a Vörösmarthyféle „nagyszerű halál“ A kicsinyesség, a középszerűség az élet melegágyának igazi palántája. ét öreg ur Irta: Ambrus Zoltán. Bandi. — Na, a hogy vesszük. Van köztük egészen fiatal is. A gróf. — Várj, ne mesélj addig nekem leányokról, a mig meg nem reggeliztem. Egy idő óta, ha éhgyomorral a leányokra gondolok, az egész belső részem összefasa- csarodik. Mesélj inkább politikáról. Még mindig lármáznak az emberek? Bandi. — Na, már sokan elhallgattak. A gróf. — Csak az az izé lármázik, mi ? Bandi. — Nem, az most azon lármázik, hogy a többiek ne lármázzanak! A gróf, — Ez jó. Mikor a hogyhivják volt miniszterelnök, akkor ez lármázott a legjobban, aztán mikor jött a hogyishivják, akkor ez azt kiabálta, hogy nem lármázik. Ne mesélj nekem erről az izéről, mert ha a kiabálására gondolok, már nekem is fáj a torkom. És mi újság még a politikában? Minden a világon a nagyság eden tör és nagytörekvések éppen ezért a nagyszerű bukásban szoktak felmagasz- tosulni. Az aradi bitó dicsősége a magyar nemzetnek és nem láttam szebb szobrot annál a haldokló érc sasnál, amely a waterloi sikon őrködik a nagy hadsereg utolsó harcosainak letört utolsó álmán. De a nemzetek élete hosszú, nagyon hosszú. S lehetetlen az, hogy sok századon keresztül a nemzeti dicsőségek és nemzeti gyászok között elvonuló aranyközéput hosszú vonalán itt-ott a nemzeti szégyen és megaláztatás jelzői fel ne tűr. Rezzenek. Más az letöretni és más az megalázkodni. Letörni csak idegen tudja a nemzetet, megalázni csak saját íiai. Még beszélni sem jó róla, hát nem firtatom azokat az adatokat, amelyek a szatmári béke igaz mivoltát tanúsítják. Csak a hivatalos, közkézen forgó történelmet veszem, amely Rákóczi Fe- rencz diplomáciai tévedésének tartja, hogy nem jött be személyesen megBandi. — A felség megkegyelmezett minden képviselőnek, a ki párbajozott, A gróf. — Na, hát akkor még mit akarnák ? Bandi. — Azt hiszem, most sokat be fognak csukni. A bíróság végre erélyesen lépett fel és elővette a szennyesüket. Kár, hogy némelyek nem csináltak egyebet, csak kilökték vagy megverték a nőket. A gróf — A nők bizonyosan öregek voltak. De ne mesélj nekem bolitikáról, mert nemjmdok enni. Elolvastad már az újságodat ? Bandi. — Hát nem látod, hogy mindent tudok? A gróf. — Neked jó. Én, ha csak belenézek egy újságba, már megfájul a szemem. És mond, mi újság? Bandi. — Mi is, no? Na, igen. Valahol, már nem emlékszem, becsuktak egy embert, a kinek a szállása találkozó helye volt a gáláns köröknek. A gróf. — No, azért csak nem csukták be ? hódolni az osztrák régens császárnénak, amely a. szatmári békét üdvös politikai alkotásnak tartja, mivel visszaadta a nemzet nyugalmát, amely kiváló „reálpolitikusnak“ tartja azt a kurucvezért, aki megkötötte, szóval azt a történelmet, amely jól van hangolva ennek a mozzanatnak a megítélésében. Ez a jól szabályozott történelem is beismer két dolgot. Az egyik az, hogy a felkelő rendek és a Rákóczi Ferencz részéről vezetéssel megbízott kuruc vezér, akire Rákóczi „a mozgalom vezetését átruházta,“ aki 1711. február 21-én még olyan ember volt, akiről az akkori porosz követnek az volt a benyomása, hogy a végletekig akarja Bercsényivel együtt a küzdelmet folytatni, ez a férfiú „Amit eddigi találkozásaikon mindig megtagadott, — mondja a hivatalos történelem — azt most megtette és március 14-én természetesen titokban — hűséget fogadott a királynak. “ Ez a találkozás pedig Pálfíyval, a császári fővezérrel volt, az a király pedig József császár volt. Bandi. — Vagy talán mert újságíró volt, azért csukták be ? A gróf. — Az már más. Az üjságiró- kat mind be kellene csukni és az njságirást másokra bízni. És egyebet nem olvastál az újságból ? Bandi. — De igen. Feltaláltak valami uj szert. Ejnye, hogyan is hívják ? Már nem jut eszembe. A gróf. — Az mindegy. Ennek a sok feltalálásnak semmi értelme. Mindig feltalálnak valami újat és azért egyre rosszabb. Az én fiatalomban nem találtak fel semmit és azért mégis jó volt. Bandi. — De ez valami extra legyen. Olyan, a milyen még nem volt. Nini, itt van ebben az újságban is! Rádium, vagy hogyan hívják. A gróf. — És micsoda ez az izé? Bandi. — ügy látszik, valami fiatalító. A gróf. — Mondom, hogy világcsalás. Tudósoknak mondják magukat, pedig semmi Bútor vásárlók szives figyelmébe ajánlom Kazinczy -utca 6. szám alatt levő dús választékkal felszerelt butorraktáramat, hol teljes háló szoba, ebédlő és salon berendezéseié a legjutányosabb árban kaphatók. Tisztelettel Goldstein Ábrahám —— bútorkereskedő. —-—
