Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-10 / 130. szám
2-ik oldal. SZAMOS (1909. junius 10.) 130 szám. A szatmári bíK« a H^zmQVelödési bizottságban. Tegnap délután tárgyaltait közművelődési bizottság Ferenczy János előterjesztését a szatmári békekötés megörökítéséről. A bizottságban Ferenczy Jáuos, Ba- gossy Bertalan és Dr. Fechtel János föl- szóialásai után egy nagy koncepciójú terv fogamzott meg, amely méltó a megörökítendő történelmi eseményhez és a város közönségéhez. Tudniillik Szatmár városában nevezetesebb és történelmileg fontosabb esemény a szatmári békekötésnél nem történt. A bizottság tehát átlátta, hogy ezen európai jelentőségű történelmi eseménynek megörökítésére nem elegendő egy szerény emléktábla, hanem olyau monumentumot kell állítani, amely a művészet kifejező erejével szóljon a lelkekhez és hirdesse az esemény fontosságát. Művész vésőjére méltóbb tárgy valóban kevés akad. Éhez képest a közművelődési bizottság ajánlja a város közönségének, hogy indítson mozgalmat egy monumentálisabb emlékmű felállítására s ezt a mozgalmat terjessze ki a vármegyére, sőt az egész országra is és az emlék leleplezését a szatmári békekötés kótszázadik évfordulóján, 1911. április 29-ikén országos ünnep keretében tartsa meg. Szeatmiklósi Mudrony Sándor kiváló magyar hegedű-szólista e hó 12-én és 13-án (szombaton és vasárnap) hangversenyezik az „CurÖpábatl“ Halmi János pénze. Erősödik a gyanú. Halmi János részletes vallomása. A szenzációs ügyben, mely immár a fővárosi lapok révén az egész országot bejárta, még egyre tart a nyomozás. olyanokat is, a minőket egy grófné oldalán a társalkodónő végez. A gróf (kijön a fürdőszobából s komornyikjával felöltözteti magát. Mig a gróf fürdött, Bandi szunyókált; hirtelen nem tudja, hogy hol hagyta el a jelenteni valóját). A gróf. —Na, és aztán mit csináltál? Bandi. — Ja, igen. Elmentem a színházba. A gróf. — És mit adtak? Bandi. — Már nem tudom, hogyan hívják. Napoleon szerepel benne és több leány. A gróf. — Te kicsoda, micsoda az a Napoleon ? Bandi. — Napoleon ? A gróf. — Na, igen. Egy idő óta mindig csak azt hallom, hogy ez az izé igy meg úgy meg amúgy és mi egy s más. Bandi. — Ez egy francia császár volt, a ki háborút viselt Oroszországgal és átment a Nabresinán, azután meg visszajött. A gróf. — Ja az, a ki a képen van szürke lovon? Az egészen más. Ezt tudom. Bandi. — Hát mit gondoltál ? A gróf. — Na, azt hittem, valami stréber. Csak nem gondolok korán reggel történelemre! De már eleget beszéltünk történelemről. Nem szeretek történelemre és könyvekre gondolni, mert mindjárt meg- fájul a fejem. Mondd el inkább milyenek a leányok ? (Folyt, köv.) A osendörség lázasan kutat s igyekszik felderíteni minden egyes adatot, amely az ügygyei összefüggésben van. Alapos a kilátás arra, hogy még nagy meglepetések fognak kiderülni az ügyben. Mai napon sikerült megszereznünk Halmi Jánosnak a nyomozás során tett vallomását, amely minden eddigi közléstől és híreszteléstől eltérően a következőket tartalmazza. Beösmeri az öreg azt, hogy Görög Sándort több Ízben részesítette kisebb összegekben, de azt határozottan tagadja, hogy Galgóczyuét a betétkönyvvel megajándékozta volna, vagy hogy ilyen értelmű ajándékozási okiratot aláirt volna. Előadja, hogy a betétkönyvek hiányát a télen vette észre, amikor Kovács Gusztáv eljött, hogy vagyoni állapotát illetve értékeit rendbe szedje. Mivel pedig mis a há- záeál nem fordult meg, csak Galgóozyné és Görög, gyanúja csakis ezekre irányulhat. Ezt a gyanút megerősíti az is, hogy abban az időben egyik értékeket tartalmazó ládájának kulcsa elveszett. A kulcs hollétéről és a láda rendeltetéséről csak Galgóczyná- nak és Görögnek volt tudomása. Mikor azután a láda kulosát keresni kezdték, napok múlva megtalálták az udvaron. Ebben a ládában voltak az eltűnt értéktárgyak is. Az igaz, — úgymond — hogy egy ízben, március hóban ajándékozott Galgó- ozynénak is 5000 koronát, mert ez őt betegségében ápolta, de ennél többet sohasem adott s minden más érték, ami ezen kívül a gyanúsítottak birtokában van, csak jogtalanul kerülhetett oda. Az ajándékozási okiraton előttemező- ként szereplő tanuk, akik véletlenül kerültek ennek az ügynek a közelébe s annak érdemi részéhez tulajdonképpen semmi közük sincs, azt vallják, hogy jelen voltak, mikor Halmi János egy ujságpapirosban valamit e szavak kíséretében nyújtott át özv. Galgóczynénak: „Fogadja el ezt a csekélységet s éljen vele boldogul !* Ez a „csekélység“ Halmi János szerint az 5000 korona volt, özvegy Galgó- ozynó azonban azt állítja, hogy a betétkönyvek voltak az újságpapírba csomagolva. A tanuk egyike sem látta azouban, hogy a papírban mi volt. Mikor Halmi János az ajándékot átadta, özvegy Galgóozyné egy írást tett elébe, hogy írja alá, amit Hal ci meg is tett. De hogy mi volt ebben az Írásban, azt sem Halmi János előtt, sem a tanuk előtt fel nem olvasták. Egyedül Nyárády István tanú vall ellenkező értelemben. A osendörség beszerezte Halmi János valódi aláírását is s ezzel összehasonlította az ajándékozási okiraton levő aláírást, amiről megállapíthatónak mutatkozik, hogy az okirat aláírása hamis, csak utánozva van a Halmi írása. Kihallgatták a nyomozás során Görög Sándornak Máramarosszigeten lakó édes atyját is, aki azt vallotta, hogy neki is feltűnt fia költekező életmódja, kérdőre is vonta, de a fiú azt felelte, hogy özvegy Galgóczynó támogatja, a ki dúsgazdag asszony. Abból, hogy a Görögtől elkobzott zálogcédulák mind ruháról és ékszerekről szólnak, látszik, hogy özv. Galgóczynó csakugyan mindenben igyekezett a fiatal embernek kedvében járni s mindenképen magához fűzni. A szatmári Gazdasági Iparbank, a melynél a Halmi János értékei elhelyezve voltak, azt jelentette, hogy a tél folyamán kisebb-nagyobb összegekben összesen 40.000 koronát utalványozott ki Halmi kezeihez. Ebből leszámítva az öreg által tett jelentéktelen kiadásokat, egy fillérről sem tud szamot adni. Az végképpen eltűnt. A osendörség áltál a nyomozás során özvegy Galgóczynó és Görög Sándor közös lakásán lefoglalt értékek a következők : Egy darab betétkönyv 67294 K. 94 fillérről, egy betétkönyv 60 000 koronáról, egy betétkönyv 5550 koronáról, 60 darab egyenként 100 korona névértékű részvény és 12 darab zálogjegy. Nyilatkozatok a Halmi-fele ügyben. k szatmári hatóság megkereste a főváros közbiztonsági hivatalát, hogy Gai- góozynét és Görögöt sürgősen hallgassa ki a könyvecske beszerzését illetőleg. Hogy kerüjlt a könyvecske Galgóczynéhoz. Kihallgatásakor Galgóczynó ezeket vallotta: Egy házban laktam az öreg úrral, aki bizony nagyon elhagyatva élt. Senki sem törődött vele, ő sem senkivel. Két piszkos szoba volt a lakása. Az egyik, a hátsó szolgált safe deposit gyanánt. Egyetlen ablaka erősen elrácsolva. A szoba egy szekrényében őrizte a betéti könyvecskéit és az értékpapírjait. A másik szoba szolgált lakás gyanánt, ha ugyan lakásnak mondható egy olyan terület, ahol piszok halmozódik piszokra. A patkányok még napközben is vigan sétálgattak a milliomosnál, aki hogy megtakarítson egy takarítónőt, a szemetet és egyéb piszkot az ablakon át szórta ki az utcára. A hatósággal ezért nagyon gyakran meg is gyűlt a baja. Jött azonban a nap, amikor Halmi János beteg lett. Csupa szánalomból az öreg ur iránt, bementem hozzá és nagy ügygyel-bajjal rendbehoztam a szobáját. Kiszellőztettem és gondom volt ré, hogy a milliomos egyszer tiszta ágyneműben feküdjön. Azután egész napomat neki szenteltem. — Majd meghálálom, majd megfizetem — mondogatta. Amikor fölépült, ura is lett az ígéretének. Görög Sándor három barátja : Nyárády István 21 éves tanuló, továbbá Perónyi Jusztin és Papp Zoltán ügyvédsegódek jelenlétében hozott egy piszkos újságpapírba göngyölt takarékkönyvet és ezekkel a szavakkal adta át: — Jó, nagyságám, nagyon köszönöm a fáradságát, tessék itt érce a fizettség. Boldog lehet vele egész életén át. Ami pedig a Görög által fölvett pénzeket illeti, az úgy volc, hogy időközben megbízta a fiatalembert, hogy vegyen ki számára pénzeket a könyvecskékre. Rendesen kiállított neki egy megbízó cédulát. Ezek a megbízó cédulák meg is vannak. Innen van az, hogy mi itt Pesten készpénzből élünk. Mit akarnak a rokonok ? Halmi János oldalági rokonai, nevezetesen : Kovács Gusztáv volt főispán és Hegedűs Károly udvari tanácsos azt mondják, hogy ha ilyen nagy összeget kiadott a kezéből a zsugori ember, akkor ezt nem tehette ép észszel. Kételkednek abban is, hogy Görögnek 6—8 szór adott volna megbízatást több ezer korona fölvételére. A bűnügyi nyomozás arra terjedt ki, vájjon ezek a megbízó cédulák nem voltak-e hamisítványok. Most már osak az képezi kérdés tárgyát, hogy vájjon visszamenőleg lehet-e a gondnokságot kérni Halmi Jánosra. Mert ebben az esetben az általa tett ajándékok semmisnek tekintendők. Nyárádi vallomása. Az egyik mentő tanú Nyárádi István igy diktálta le azt, amit a takarékköny- vecse ügyében tudott: Halmi János egy újságpapírba göngyölve, valamit átadott özv. Galgóozy Istvánná úrnőnek az én jelenlétemben ezzel a szavakkal: „ezt magának hoztam, kedves gyermekem, legyen boldog vele egész életén.“ Meggyőződtünk róla, hogy