Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)

1909-06-06 / 127. szám

2. oldal. SZAMOS (1909. junius tí.) 127-ik szain. gyón, hanem a pénz forgatása közben előállott és munka által teremtett: ke­nyértermő mezők, kalászlermő rónák, gyümölcstermő kertek, erdőkitermelő gyártelepek, palotasoros városok, csinos, rendezett, kellemes tartózkodásra alkal­mas falvak, munkára nevelő tanműhe­lyek, nemzeti iskolák, a közvagyonoso- dásnak, a szellemi élet kiművelésének megannyi közintézményei. Igen, ezek teszik az államok vagyonát, gazdagsá­gát, jólétét, boldogságát, erősségét, ha­talmát, lüggetlenségét. A pénz tehát forogjon. Ez a nemzeti leszámítoló csereeszköz ne heverjen a bankban, mert kihever’neletlen bajoknak vá,hátik szalőanyjává. Az a systéma, hogy annyi pénz van forgáson kívül, lebilincselve tartja a forgalmat. Előállhat az az eset, hogy a tőkepénzes nem jut kamathoz, a be­fektetés után küzdő nem érvényesítheti munkaerejét: megáil a félúton és bekö- vetkezhetik a lemondás, amiből végső eredményében a közvagyonosodásra há­ramlik kár. Már Széchényi hirdette, hogy a pénz hevertetésével a gazaaság is hever és minden hever s így éle. helyett halál fekszik az anyaíöld szinént A politikai életben ma a pénz kér­dése emelkedett első helyre. Kormá­nyaink a nemzeti vagyonosodás szem­pontjából a legjobban igyekeznek azt értékesíteni. Annyi közvagyonosodási \ntézmény nyer támogatást, amelyről tven évvel ezelőtt még beszélni sem *• hetett. Közelebb állunk ma a legna- yobb magyar álmainak megva'ósitásá- oz, mint bármikor, Ha a pénzt az mberi szorgalom megbecsülésére, jutal­mazására, fönntartására használják fel: azon esetben az a közjóiét forrásává válik. Állami életben nem is lehet az egyébként. Pénzből állítják lel az osz­lopokat, melyeknek megingása országok romlását vonná maga után. A bányász felszínre huzza az ércet. A gép pillé­reket larag belőle. A nép mellette álmo­dik nemzeti dicsőséget. Bökényi Dániel. piöH-ftzletenct, melyet ma megnyitottam, van szerencsém a n. é. közönség b. pártfogásába ajánlani. Mély tisztelettel w GINDL, cukrász. A válság. A váság állapotáról a következő érte­sülést szereztük • Wekerle miniszterelnök tegnap reggel Budapestre érkezett, Poii ikai körökben általános az a vélemény, hogy a miniszter- elnök audienciája egy lépéssel sem vitte előbbre a kibontakozást;, Most már minden jel arra vall, hogy ez a kabinet őszig hivatalban marad és addig nem is fog érdemleges do'og >ör- ténni a válságban. A. király a tegnapi audiencián nem tett eleget Wekerle ama kérésének, hogy a lemondott kabinet vég­leg felmentessék. Kossuth és Andrássy jövö heti audien­ciájától senki sem vár döntő eredményt. Ez a két kihallgatás inkább informativ jeilegü lesz, amennyiben a két pártvezér ki fogja fejteni a király előtt az általuk képviselt pártok álláspontját, Kossuth és Andrássy audienciája után tehát őszig minden a régiben marad. A király elmegy nyaralni Ischlbe. A politiku­soknak 6bbau a melegben meg nincs kedvük akcióba bocsátkozni. A Ház összehívását a baipárii Nagy Györgyön kívül senki se kívánja Igv hát őszig csend lesz a politikában. A Gerber Béla-féle „IBOLYKA“-krém rendkívüli finom kellemes szagu készítmény, mely a bőrnek már kétszeri használat után bársonyszerü tapintatot ad. Előnyös tulajdon­sága ezen krémnek, hogy higanyrnentes, ennél­fogva teljesen ártalmatlan. Egy tégely ára 1 korona. Kapható Szatmáron Szabó Géza csemegeüzletében vagy Szinérváralján Gerber Béla gyógyszerésznél. Fölhívom a közönség figyelmét Spermacet-tej készítményre is. HÍRROVAT. A köszönés. Mikoribau Szatinárra kerülni szeren­csém (?) volt, etkeseredett panaszszal álltam egyik jó barátom elé. Elmondtam, hogy óriási sérelmek esnek rajtam uton-utfólen. Tudatában a sajst kicsinységemnek ugyanis minden szembejövő ösmerősömet három lépésről előre köszöntőm. Legnagyobb csodálkozá­somra azonban — bír az alázatos köszö­nések mindenféle fajtáját végigpróbáitam a „jó napot kivánok“-tól egészen „a leg- aiá*a osabb szolgája vagyok“-;g — buzgó és tiszteletteljes köszöntéseimet C9ak két ur fogadta Szatmár városában : az a két, ur, aki vörös sipkával a fején üldögél naphosz- szat a Pannónia élőit és oicson, de jól bo­A völgy farának ütköző villamos-vég­állomásról mint a merev pajzánságu kőszáli kecske ugrándozása, úgy kígyózott lihegő cammogásunk neki a lankás oldalnak. Tréfásan kapargált arcomon a tavaszi szél puha ujjaival. Dezső felgombolta puha ingét és örömsugaras vörös arcával rám nevetett : — Mint Guillaume a francia mondá­ban, aki kitárta keblét a szülőföld szellőjé­nek, hogy bucsuzásakor vigyen magával valamit a „doulce France“ ból. — Gyerek vagy. — Ne akadémikuskodj. Mintha nem értenél ! ? Látom az arcodon, hogy értesz, de nem mered megvallani; félsz, hogy ki­röhög a köznép. Nem mersz hosszú hajat, lógó bajuszt és puha inget viselni, nem mersz kimaradni este, ha sétád messze vetett, nem mersz éjfél után a Helvétiában zülleni, nem mersz másról is, mint egyetemi katedrákról és mohos folyóiratokról beszélni, ért gyáva vagy. Mert csörtetsz. Mert ti indnyájan csörtettek. Minden kollegitásnak tanszék jár a fejében, mint szininövendók- nek a gazdag öregur. Nem tudom, azért nem feleltem-e, mert éreztem az igazát, vagy mert méltó sági tekintetekkel ámítottam magamat. — Láttam múlt vasárnap délután is a vergődésedet, Együtt ültetek Spencerrel a kis könyvtárban. Az neki terpeszkedett Nietzsche verseinek, nagy nyelésekkel vágta magát tovább bennük. Értelmes, körives, ragyavert homlokára odarakodott az öröm. Te meg össze összerezzenve olvastad Ver­laine legaljasabb verseit, a Fifit, mi ? És féltél. Türelmetlenül megálltam. — Ne tiltakozz, kapta le felemelt kezemet Dezső, nem B. G.-től féltél, hanem a világrendtől. Annyira beléd nevelték, hogy mindig csak valamiért, valami megfoghatóórt dolgozz, hogy nem mersz alig egy pillana tot is lelked irányának adni. Mert ellop egy darabot az alapvizsgára készülésből, mert Beöthy nem kérdezi, mert Heinrich nem hánytorgatja, Petz nem hozza elő. Igásló vagy a száraz malomban, Laczkó ur. — Tűrhetetlen vagy. Rámesel, mint a Campanile a védtelen térre. Igen. Én nem vagyok vadzseni, egyén, én senki se vagyok. Egy tégla a város ezer fala egyikében. Mit látsz te bele a lelkembe ? Mert nem kiabá lók mindig arról, hogy mivel „foglalkozom“, ha egy tiz oldalas értekezést olvasok? — Én se kiabálok. Én se „foglalko zom.“ — Azt. hiszed, nem lehet flanc nélkül és Négyesy stilgyakorlatain kívül is irodalmi, nagyképek nélkül és a Philológiai Közlönyön kívül is tudományos ábrándokkal foglal kozni ? — Én nem hencegek. Megvetem eze­ket a kis bogárkáka*, akik szabá yos időkö­zökben majd a költészet, majd a tudomány terére löknek egy két rajt, meglatolván gondosan, hogy hol van rájuk épen szükség. Sose vádoltalak magamban, komolyan (előbb a számon a düh tolta ki a „csörtető“ szót) arról, hogy más célod nincs, mint a célhoz jutás. Ur vagy és nem asztalossegéd De nem mersz annak élni, ami belül, titokban éltet. Figyellek,' hogy bámulod Zoltánt és Herbertet, akik függetlenül élnek a határok alatt, nem rajtuk túl. Az zenésznek készül, ez Írónak. Mindenükön ‘meg is látszik a törekvésük. A vizsga brilliáns sikere utolsó sorban, a felsőség megelégedése semmilyen sorban, az énjük kidolgozása első sorban számit nálunk. — Igaz. Szetem őket. — No, valid meg, hogy irigyled is őket. Te mozaikba rakod és csonkán fogod hagyni a lelkedet. Ók egy darabból tapo­gatják ki, mint a szobrász az agyagot. Most agyag, de legalább van formája, nemsokára erős bronz fogja körülömleni. Áz ő lelkűk Fadrusz Mátyáskirálya, a tied legfeljebb csak Tornai Gyula arab intérieurje lesz. Ha arisztokrata nő lenné), azt mondanám neked nincs benned nagy stil, lelkem. Ütöd, mint Roland a Durendalt a sziklához, ütöd, téped, szakítod a viszonyok nyomását és nem tudsz áttörni rajta. Nem mersz az ó francia világba merülni, mert nem vár rád tanszék, a magyar közönség nem vesz rólad tudo­mást, legfeljebb huszonöt év múlva, ha végiglapit dicséretével egy francia akadémi­kus, gyönyörködhetsz a napilapok hasábjain egy „magyar tudós külföldi sikeré“ ben. (Folyt, köv.) Bútor vásárlók szives figyelmébe ajánlom Kazinczy-i(,tca 6. szám alatt levő dús választékkal felszerelt butorraktáramal, hol teljes háló szoba, ebédlő és sálon berende­zések a leg jutányosabb árban kaphatóié. .'. Tisztelettel Goldstein Abrahám ' bútorkereskedő. ——-

Next

/
Thumbnails
Contents