Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-27 / 144. szám
(1909. jwtius 27) 144 9-ip okfel >/ a V J.: JZ. x* * r. Titkári jelentés a „Szatmár-Németi Kereskedő-lfjak Körének" 1906 —8. egyleti éveiről. . . . Hallhatatlan íróink közösvonásaként ismerjük azt a hő fohászt, melyet, a feledés fátyola által el nem takart Írásaik kezdetekor, védőszentjükhöz, Múzsájukhoz intéztek, kérve annak segítségét gyöngének vélt tollúk sikeres forgatásához. . . Hát én kihez forduljak? Kihez folyamodjak én, e dicső iró-elődök hitvány epigonja? — hiszen vallási meggyőződésem folytán nincsenek is Múzsáim — ha nem Hozzád: hatalmas Istenem ?! * * * A „Szatmár-Németi Kereskedő Ifjak Köre“ érdemdús elnökének javaslatára, a választmány egyhangúlag engem bízott meg a „Kör* titkári jelentésének megírásával, mellyel, mintegy megismételve, látni kívánta egy „Dávid közkatonájának“ az „írás Góliátjával“ nyilt színen való mérkőzését, tekintetén kivül hagyva azonban azt, hogy a bibliai elődöm a parittyán kivül még a nyilt viadal, mai szükséges fegyvereit: a tollat és tőrt is mesteriesen kezelte . . . Nékem, mint a „Kör“ boldogulásának zászlójára felesküdöttnek, vállalnom kellett a harcot, de ha úgy érzem, hogy híveim elmaradozásával lankad az erőm, magyarhoz illően e magyar közmondással élek: „Ha rövid a kardod — told meg egy lépéssel* ! . . . * Hogy a „Kereskedő Ifjak Köre' utóbbi éveinek eseményeit legalább futólag vázolhassam, vissza kell térnem gondolatban azon időpontra, midőn Körünk utolsó titkári jelentése megjelent. Szándékosan használtam a gondolatbani kitételt, mert azok a jegyzőkönyvek, melyek az arra az időre esett külföldi tanul- mányutam ideje alatt helyettesem tolla alól kikerültek, olyan hézagokat mutatnak fel az események láncolatában, hogy azoknak összehozatalához valóban a képzelet hidját kellett felépítenem, És a gondolatok tömkelegéből óriási kérdőjel gyanánt merült fel előttem az a tény: miért áldott meg bennünket boldogulásunkhoz az Isten annyi magyar apostollal, ha mi, magyar antiapostolok, nem akarunk tetteinkben istenesedni ? ! Még a berlini huzamosabb tartózkodásom ideje alatt is ezerszeresen elgondoltam, hogy közzülünk hányán nem tudják és mennyien tudni nem akarják koszorús költőnknek ezen axiómáját: „Inkább legyél olyan ur, ki úgy dolgozik mint egy szolga, mint olyan szolga, ki úgy henyél mint egy ur“. Mert a németeknél, kik nem is dicsekedhetnek egy olyan lánglelkü apostollal, a messze jövőbe látott unicummal, mint mi Jókai Mórunkkal, mégis, a porosz birodalom bármelyik területén: politikai, gazdasági, társadalmi, kereskedelmi, vagy ipari pályán működő egyénnek, már a vérében fekszik és az arcáról lerí a mai előre haladásnak ezen elfogadott sark igazsága, tantétele 1 Körünk életében észlelt tespedést orvosolni véltük egy megfelelő hajlék szerzésével. A „Szatmár-Németi Kereskedő Ifjak Köre* monumentális háza már régóta mosolyogja híveinek a „Hozott Istent*-t, de azért a depressió mégis kényelmesen tanyázik tágas termeiben. De ki is várhat eredményt, sikert ott, hol nincs összetartás? Egyesülésben rejlik az erő! És mi, a már meglevő képességünket is, a széthúzásban merítettük ki 1 Az a kevés írott nyom, melyet vérszegény életünk — könyvünkben — maga után hagyott, szomorúan tesz tanúbizonyságot arról az elkeseredett harcról, melyet, egy félremagyarázás és egy félreértés miatt, tag — tag ellen olyan dicstelenül vívott meg 1 Hova-tovább 2 és fél éve már, hogy körünk kimagasló háza ott díszeleg a Petőfi-uteában s noha emeleti fényes tánctermének ablakai számtalanszor árasztották már villamosfényüket az oda tévedt járó-kelőre — mégis, a tükrös parketten csak egyszer, egyetlenegyszer lejtett végig Terpsichóre a tulajdon kedvünkért. 1909. január 30-án rendeztük első mulatságunkat igen ügyesen összeállított változatos műsorral; vigalmunk, mely debut-nek úgy anyagilag, mint erkölcsileg nemcsak kielégítő volt, de ujj mutatásul is szolgált arra nézve: hol a vezér hivó szavára összesereglenek a hívek, ott a Campagne kedvező kimenetele már eleve biztosítva van! Ez utóbbit igazolja különben Körünk vezetőinek az a nagyszabású mozgalma is, melyet a Szatmár-Németi Kereskedelmi Társulat kezdeményezésére, a „kereskedelmi alkalmazottak továbbképző esti tanfolyama“ megteremtése érdekében kifejtett. S bár tagjaink annyira benne voltak a gondolkodás hétköznapiasságában, hogy szeretve tisztelt elnökünknek és az akkori ügybuzgó titkárunknak, Thurner Albert urnák, szinte egyenként kellett az arra utalt híveket, élő- és Írott szavaikkal öntudatra ébreszteni és csak ennek a lankadatlan agitációnak tudható be az a körülmény is, hogy szózatuk még a közoktatásügyi minisztérium siketnek vélt füleibe is eljutott és a kieszközölt akkori segély nemcsak megteremtette ezt a hézagot pótló intézményt, de annak 600 koronás állandó évi ösztöndíj a egyszersmind a jövőre nézve is biztosította — természetesen a tagok megfelelő érdeklődése mellett — annak szilárd fennállását. Egyletünk izmosodására nézve kétszeresen jótékonyan hatott ezen cursus, mert mig egyrészt az esti tanfolyam látogatása tagjainknak, kedvezményes rósztvóteli-dij mellett, a leg- eminensebb tudást láthatóan megadta, másrészt jobbára annak tudható be az, hogy rendes körtagjaink száma 97-ről 169-re szaporodott. Nemcsak hiszem tehát, de megvagyok arról győződve is, hogy mindnyájunk igaz háláját "fejezem ki akkor, midőn ezen férfiak áldásos munkálkodása előtt : mélységes kö- szönetünk jeléül, elismerésünk zászlóját meghajtom ! — De örvendetes tagszaporulatra bukkantam akkor is, midőn egyletünk névmutató-könyvét átnézve, összehasonlítást tettem a többi támogató híveink eddigi és jelenlegi száma között, úgy, hogy az 1905. évről kimutatott titkári jelentésben — fájdalom, a közbeeső évekről nem készült hasonló kimutatás ! — az akkori alapitó tagok száma 28-ról 82-re, mig a pártolóké 5-ről 15-re szökött fel. A mennyire ügybuzgó kutatásom elérni engedte jelentést tehetek még Körünk következő életmozzanatairól. Tartottunk 1906-ban az évi rendes közgyűlésen kivül 5 választmányi ülést; 1907-ben 6-szor hívtuk egybe választmányunkat; mig 1908-ban ismét megtarthattuk évi rendes közgyűlésünket és kívüle 5 választmányi összejövetelt. Értekezéseink java része a már érintett sajnálatos actuson kivül egyletünk „tengeri kigyó“-ja: a Petőfi-utcaközi telek értékesítési, vagy szállodává való felépítési terveiben merültek ki; ez utóbbi még ma is a tervezgetések eligazodatlan labyrintusában leledzik. A tagok sorában csak egyszer fordult elő olyan egyéni magatartás, melynek következtében a magáról megfeledkezettet jegyzőkönyvi megrovás mellett kizárással kellett sújtani. Könyvtárunk korszerűvé tétele érdekében az erre hivatott bizottság egy olyan javaslatot terjesztett a választmány elé, melyszerint — az 1905. évben beolvasztott 100 kötet Jókai regényen kivül — szerezne be egyletünk mintegy 1000 korona értékben, 10 évi annuitás mellett, olyan irodalmi nívón álló munkákat, melyek az észlelt könyvtári hiányosságunkat pótolni lenne hivatva. Ezen életrevaló eszme eddigi elmaradásának tudható be azon olvasásbeli visszaesés, hogy az 1905. évben kikölcsönözött könyvek 767. száma már 1908. évben 542-re redukálódott! Ezen hanyatlást pótlandó, igyekeztünk az ifjúság érdeklődését a napi irodalom termékeinek üdítő berkeibe terelni. Újságaink kellő reformálása mellett módjában állott aztán híveinknek: 4 fővárosi, 4 helyi és 1 megyei napilap; 2 szak, 2 humorisztikus, 2 irodalmi és 1 állásközvetitési hetilap jótékony hatását élvezni. Nem is volt ára panasz a sajtó eme szülöttei iránt, sőt egyik-másik buzgó betüfaló annyira ment lelkesedési felbuzdulásában, hogy az olvasóterem kerevetén rögtönözött nyugágyán még „megnyújtott lélegzetvétele alatt“ is, görcsösen ragaszkodott az átélt, tárcabeli idyll szerelmes személyei helyett — az újság zörgő hasábjaiba . . . (Zárjel között azonban "ama biztos reményünknek adunk kifejezést, hogy ezen „épületes látvány“ jövőbeni elkerülését, a zöld asztal bíróinak hozandó ítélete nélkül is, kifogjuk a dilettánsoktól érdemelni 1) Körünknek általánosan tisztelt pénztárnokától sikerült a számadás előmunkálatait ezen igénytelen sorok összeállitásá- nak tizenkettedik órájában kézhez vennem s igy ezen körülménynek tudható be, hogy a következő kis statistikáimnak csak e helyen tudtam, a toliammal felszántott papír barázdái között, rést nyitni. íme: . 1905. 1906. 1907. 1908. Nyugtákból: 1452‘— K. 1B35-— K. 1688'—K. 2020"— K. Játék dijakból: 746'62 „ 87P87 „ 175&-21 „ 1872'56 „ Összesen: 2198 (52 K. 2206*87 K. 3446 21 K. 3892-56 K. ezen fokozatos jövedelmi emelkedésünkből világosan megállapítható, hogy Egyletünk szerveiben volna bőven élet, ha azt, a további remélt eooperatió: tettekre serkentené. így azonban eme bevételi szaporúlatot egyedül Körünk kellemes otthonának tudhatjuk be, melynek fentartása természetszerűleg magával vonta az évenkénti költségvetésünk növekedését is. Ezek szerint * 1905. 1906. 1907|8. 1909. Kamatra : 600'- K. 1300'— K. 2400*— K. 3200-- K. Fűtésre, világításra: 400-— „ 320-— „ 800'— „ 1000-— „ Hírlapokra: 15Q-— „ 262 — „ 220'— „ 230~— „ Összesen: 1150'- K. 1882 — K. 3420-— K. 4430-— K. lett előirányozva. Az összes pénzügyi számadásaink különben Haller Ferenc úrtól már megszokott praecizitással készültek, úgy, hogy azoknak parcellázása csak ronthatná azt a kellemes benyomást, melyet azon rubrikák, későbbi áttekintéseikkor, a figyelmes szemlélőjében ébreszt. Az indokolatlan részletezés helyett tehát csak az évenkénti tisztav agy ónunk egybevetésére, mint egyik fő momentumra kívánom az arra hivatottak figyelmét irányítani ama reményben: yajha ezen kedvező, de csigalépésekben történő
