Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)
1909-06-26 / 143. szám
2ík oídai. SZAMOS 143. szám. (1909. június 26.) Elnök: Ivott-e az esetet megelőzőleg ? Vádlott: Vacsoránál, mint minden este, akkor is megittam egy liter bort. — Erezte a bor hatását? — Nem. — Hát a Sarkadi-fóle vendéglőből való távozása után és a Jakab Sándorral való itókázás után érezte a bor hatását? — Az bizoayos, hogy a bor hatása alatt állottam, de azért tisztán emlékszem mindenre, ami történt, egész odáig, mig Bordás gyomorszájon ütött. — Elnök kérdésére kijelenti, hogy Jakab Sándornéval szemben nem viselkedett illetlenül és e miatt, sem pedig más ok miatt sem Bordással, sem mással szóváltása, vagy összekoccanása nem volt. Elnök: Igaz-e az, hogy Ön távoz- tában azt mondotta, hogy sohasem szúrt meg senkit, csak ezt a szerencsétlen embert ? Vádlott: Nem. Ilyen együgyü nyilatkozatot nem tettem, fel sem tehető rólam, hogy tudatában egy ilyen kijelentés bizonyitó súlyának azt megtettem volna. Vádlott után özv. Bordás Deme- ternét, az elhunyt kéményseprő özvegyét hallgatta ki a bíróság. Özv. Bordás Demeterné Özv. Bordás Demeterné 25 éves, 5 gyermek anyja. Legnagyobb gyermeke János nyolc, Juliska hat, Mariska négy, Irénke három éves, a legkisebb Emma pedig tiz hónapos. Férjem még délután elment otthonról és azután nem jött haza. Éjjel három óra tájban jött hozzám Jakab Sándorné és hivott, hogy menjek el megnézni, milyen jókedvében mulat az uram. Én nem akartam felkelni, mire Jakabné igy szólott hozzám: — De csak jöjjön Bordásné asz- szony, mert egy kis baj is történt, Sovány Dezső biró ur megszurta az urát. Erre kendőt kaptam magamra és elmentem. Férjem már az ágyban le- küdt és Csató doktor ur kötözte sebét. Férjem már ekkor mondta, de megismételte azután is több Ízben, hogy Sovány Dezső biró ur szúrta meg. Hallottam, amint Jakab úrtól való távoz- tában igy szólott: — Megnézném azt a szerencsétlen embert, akit megszurtam, de még se nézem. Az uramat hazaszállítottuk Jakabéktól és otthon 9 nap múlva meghalt. Az uram elmesélte nekem, hogy történt az eset. E szerint 10 óra tájban Jakab Sándor özvegy asszony lánya, Molnár Mátyásné, azzal ment be a zenekar helyiségbe, hogy el akarta kisérni egyik barátnőjét, de nem tudnak menm, mert egy ismeretlen ember megtámadta őket. Az uram kiment és mikor közelről maglátta, hogy ki az, a ki az utcán áll, visszament és igy szólt: — Még jó, hogy nem szóltam valamit, hiszen Sovány Dezső aljárásbiró áll odakint. Ekkor elkísérte a nőket. Mikor Sovány Dez-iő beakart menni a fuvózenekar helyiségébe, ott rá, nem férjem, hanem Jakab Sándor szólott, hogy — „ne 'tessék oda menni, mert idegeneknek tilos a bemenet.“ Férjem egy időben indult el Sovány Dezsővel, az udvaron találkoztak és ekkor Sovány Dezső nyakon ragadta a férjemet és a földhöz vágta. Férjem felállott és ő is a földhöz vágta a bírót, mire Jakab Sándor hozzá ment és arra kérte menjen haza és ne csináljon bajt. Férjem ekkor azonban meg volt szúrva és hangosan felkiáltott. „Jöjjenek nézzék megszűrt ez a gyilkos.“ Elnök: Volt bicska az ön férjénél? — Volt, de nem vette elő. Védő: Hajlandó felmutatni azt a kést? Bordásné férje kését átadta a törvényszéknek. Az elnök kérdésére kijelenti, hogy férje szeretett mulatni, de nem volt kötekedő természetű. Sovány Dezsővel semmi féle összeköttetése nem volt. Budaházi Sándor egy Ízben felkereste férjemet és egyes8egre akarta rábírni, de férjem elutasította azzal, majd ha jobban lesz akkor beszél a dologról, egyelőre nem. A törvényszék Bordásnét vallomására meghiteltette. Jakab Sándor, 59 éves kötélverő mester a következőket vallja: A járásbiró bejött a hátulsó szobába, ahol én nagy jókedvben voltara. Ekkor már este volt és én dél óta ittam, igy örömmel vettem, hogy van kivel koccintani. Megkérdeztem, kihez van szerencsém és mikor a tekintetes ur bemutatkozott mindjárt töltöttem is neki. Elnök: Józan volt maga az eset alkalmával ? — Már hogy lehettem volna kérem szépen, hiszen ittunk mi mérték nélkül nem is lehetne kívánni, hogy józan legyen olyankor az ember. (Derültség) — Én kikisértem a járásbirót, de nem mentem vele az utcafelé, hanem az udvarba hátra. Arra jöttem elő, hogy Bordás azt kiabálta: — Jakab bácsi, meg vagyok szúrva. Öt-hat méternyire a kéményseprőtől, éppen akkor tápászkodott fel a tekintetes ur, miközben igy szólt hozzám: — Jöjjön, mert nem tudom miféle ember gázolt itt engem össze. — Igen ám, tekintetes ur, de ez az ember itt meg van szúrva, hogy lehet az? — Nem tudom — felelt a biró ur, de engem mindenesetre kobozzon meg, hogy nincs nálam szúró eszköz. — Kicsi ember vagyok én ahhoz, hogy egy járásbirót megkobozzak, instá- lom. De mivel nagyon szépen kért, hát én megkoboztam, de egy gyufaszálat sem találtam a zsebében. Ügyész: A cipője szárát kikutatta a biró urnák ? — Azt nem. Védő: Zsebkést ivásközben látott a birónál. — Nem. Védő: Nem tett maga olyan kijelentést, mintha terhére volna a vendégség? — Hogy tettem volna instálom, hiszen, ha én mulatni kezdek, az eltart nálam egy hétig is. Azt szerettem vón’, ha addig mindig ott marad a biró ur. A tanú kijelenti, hogy Bordás ő előtte egy szóval sem említette, hogy ki szúrta meg. Valamint az sem igaz, hogy a járásbiró azt ott a helyszínén ezt beismerte volna. Tanút megesketik. Jakab Sándorné vallomása. Jakab Sándorné előadja, hogy ő hívta be a bírót, aki a zenekari szobába akart menni, de Bordás nem engedte, mert oda, úgymond, idegeneknek tilos a bemenet. Elnök: Nem volt magáaak szóváltása a biró úrral ? Nem viselkedett magával szemben illetlenül? — Volt valami kevés, kérem szépen, de én öreg asszony vagyok, nem veszem az ilyen beszédet igénybe. Elnök: Mégis, mit mondott magának a járásbiró ur? — Azt mondta üljek az ölébe, mire én azt feleltem, ne tessék ilyeneket beszélni, öreg asszony vagyok én már ahhoz, jobb lesz ha haza tetszik menni. — Én ezt a szóváltást nem panaszoltam el senkinek, és nem tudom, hogy Bordás miért mondta több izbea, hogy ki kellene már rúgni azt a birót. Mikor a tekintetes ur elment és Bordás utána lépett, én a szobában voltam és oda halottam, amint Bordás kiabált: — Végem van, meg vagyok szúrva ! — Erre elmentem Bordás feleségéért, akit odahívtam. Én előttem sem Bordás nem mondta, hogy ki szúrta meg, sem a járásbiró ilyen nyilatkozatot nem tett. Jeney biró: Mikor maga Sovány Dezsővel találkozott, józan volt ő? — Nem egészen, egy kicsit ittas volt. Hegedűs Pálné. Tanú előadja, hogy férje után menvén a vendéglőbe, megállóit a Ja- kabék ablaka alatt s ott látta, hogy Jakabné a kezével csettintett, Bordás pépedig táncolt. Már menőfélben volt, mikor verekedés zaját s Bordás káromkodó hangját hallotta. Visszafordult és látta, amint Bordás éppen felfelé tápászkodott a földről, a járásbiró pedig felette volt. Sovány Dezső nagyon ki volt melegedve és fújt, majd igy szólt: Te gazember, te bitang! A tanút szembesítik Jakab Sándorral, aki azt mondja, nem Bordás volt alul, hanem a járásbiró. Tanú fenntartja vallomását. Elnök: Nem haragszik maga a biró urra, mert az urát megbüntette ? — Nem büntette az! Elnök: De igen, az be van bizonyítva. Lehet, de én azért nem haragszom rá. Tanút megesketik. Özv. Molnár Mátyásné. Tanú Jakab Sándor özvegyasszony leánya a következőleg vall. Mikor a járásbiró benyitott a zenekari szobába, Bordás rászólt, ide idegeneknek tilos a bemenet. Bordás azután is ki akarta utasítani a járásbirót, nem tudom miért, de mi nem engedtük. Nagyon jó kedve volt Bordásnak úgy, hogy az édes anyám dalolására táncra is kerekedett. Veszekedést nem hallottam, csak a dulakodás zajára néztem ki az ablakon, amikor Bordás igy kiáltott fel „az Istenét, megszűrt a biró.“ Ezt a kijelentést többször megismételte.
