Szamos, 1909. május (41. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-28 / 120. szám
FlICiGETLEM POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési Híj: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. •*/« évre 3 K. I hire I K. VtdékM ■ « > II ■ . ^ n n i. ^ ,> n » ^ » Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG fce KIADÓHIVATAL Rákóoai-uteze S. sz. Telefon: 107. fUndeitnozS dijak Bsstmárca, a lap ViadiShivaUlábon fUet»n<-.ök HIRDETÉSEK: Készpéaif.zcíé* mellett a legjut&nyoeabb árban közöüetie Nyilttér sore 20 fillér. ki apró hirdetések között minden szó A fillér. XJUXI, sviofyafF:. S?ainár, 1903 nájus hé 28, péntek. 120 szánj. Kibontakozás előtt. Botrány az önálló bank miatt. Meglőtte a barátját. A golyó a szemén keresztül batolt az agyba. Élet-halál között. Nem lesz i4-ik bank. Szegény ez az ország. Magunk mondjuk, magunk hirdetjük, hogy tőkeszegény ország vagyunk. Hirdetjük, holott tudjuk, hogy annyi természeti kincs, mint Magyarországon, kevés hasonló kiterjedésű helyen van felhalmozva. Azok, akik tőkeszegénységünkről beszélnek, a természeti kincseket nem tekintik tőkének, mivelhogy ezek kiaknázatlanul hevernek és tényleg jórészt olyan tőkét képviselnek, mely nem gyümölcsöző, vagyis végső eredményében csak annyi, mintha ezek a természeti kincsek egyáltalában nem is volnának. így és ilyen értelemben mi csakugyan tőkeszegény ország vagyunk. Nálunk a pénzgazdaság rendszere ez: akinek pénze van, az arra törekszik, hogy első helyen való bekebelezésre jó kamatért kölcsön adja. Ha pénzünknek jól biztosított helyet nem találunk, be- teszszük a takarékba, ahol négy százalékot mindig adnak érte, de sokszor többet is. Akinek pénze van, az nem bolond, hogy kockáztassa. Minek ? Hát nem jobb biztos kamat, mint bizonytalan vállalati haszon ? Pénzt vállalatba csak akkor fektetünk, ha panamázni lehet, vagy ha már előre tudjuk, hogy a beruházás tízszeresen íog megtérülni. Ennélfogva Magyarországon komoly vállalatba, iparba, kereskedelembe csak az fektet pénzt, akinek tőkéje nincsen, csak éppen hitele van. Magyarországon minden, de kivétel nélkül minden a hitelre van alapítva. Igen természetes ennélfogva, hogy minden keresményünknek, minden produktumunknak hasznából a túlnyomó részt fizetjük el. Nekünk csak annyi marad meg ebből, amennyiből éppen csak hogy megélhetünk, arról pedig szó sem lehet, hogy a nemzeti tőkét gyarapítani tudnánk, mert a kamat, amit a kölcsönök után fizetünk, nem az országban marad, elviszik a gazdag tőkeóriások külföldre, melyek ez idő szerint a mi munkánk hasznaiból gyarapodnak. A tőkeóriások országában a vagyonhullámzás éppen ellenkezőleg történik, mint nálunk. A magánosok nem takarékpénztári gyü- mölcsöztetést keresnek és nem kölcsönügyletekkel igyekeznek meggazdagodni, mert ez ott, azokban az országokban nem eléggé jövedelmező üzletág. A francia, német és angol hitelszövetkezet nagyon olcsón nyújt hitelt és annyi hitelt ad minden hipotékára, amennyit az a hipotéka elviselni képes. Aki még ezenfelül is hitelezne, az már nagyon is kockáztatná a pénzét, habár magasabb kamatjövedelemhez jutna is, nem foglalkozik kölcsönügyletekkel, hanem tőkepénzét valamely feltétlenül haszonhajtó foglalkozásban helyezi el. A nagy államok pénzintézetei ilyen körülmények között hatalmas tőkéiket otthon, a saját országukban sokszor értékesíteni sem tudják, hanem úgy segítenek a bajon, hogy megvásárolják és pénzszekrényeikben elraktározzák a mi zálogleveleinket, járadékainkat és egyéb hitelpapírjainkat, melyeknek tőzsdei árfolyama rendszerint paria alul áll s ennélfogva jóval többet jövedelmez nekik, mint amennyit minden körülmények között garanA kereszt. Irta: Pásztor József. Két katona állt a parton. Neki támaszkodtak a Tiszaparton elvonuló kőfalnak s bámulták a sárgás zavaros vizű folyót. Vasárnap délutáni csend feküdt végig a parton. A hid mellett szürke bárkák állottak kikötve s szomorúan nyöszörögtek, mikor egy-egy piszkos hullám hozzájuk verődött. A part hosszában egy fenyőszálakból összetákolt tutaj ingott a vizen s a tutaj szélén egy vézma szeplősképü gyerek ült, a lábait meg belelógatta a folyóba. A két katona lement a tutajra. Szomorú vasárnapi délutánjuk volt: üres a zsebük teljesen, az „Aranypotyká“-ban pedig kivasalt és szagos szappannal megmosdott szobacicák járták a kállai kettőst, más boldogabb hadfiakkal. A káplár ur valami aranykorbeli virginiaicsutkán rágódott, a fürer pedig virágos káromkodásokban fejezte ki a kirívó ellentétet, fényes uniformisuk s a pénztelenség állapota között. Az égnek azonban mi köze sem volt ehhez, mert ép úgy mosolygott, mint más boldogabb vasárnapokon. A hadfiak szivében lírai érzelmek tomboltak: elkezdett és folyamatban lévő szerelmek követelő érzései. Szerelmek, melyek nem az égben, de az „Arany- potykáu-ban köttetnek és folytatódnak kis- és nagykapukban, vagy a prome- nádok susogó fái alatt. A fürer körülnézett. A part üresebb volt, mint valaha. Forrón tűzött a nap fejükre. A fürer megtörölte homlokát s megszólalt: — Egy kis fürdés nem is ártana! A káplár ur válogatott az Olymp isteneiből s bakancsával rugdosta a tutajt. A fürer szeme felvillant, az arca mosolyra derült s mintegy ötlettől meg- kapatva mondta: — De ha pénzt adnának érte? A pénz szóra a káplár ur szemei előtt végig táncoltak az „Aranypotyka“ összes élvei. — Pénzt? — szólt nagy meghatottsággal. — Ha belelöknénk az a kölyköt a tutaj szélerői a vízbe ? — A vizbe? — Te utána ugranái I — Én . . . — Kihúznád, hazavinnéd! A káplár arca felderült, egyet bökött a gyiklesőjével a füreren: s villám-1 gyorsan áthatotta az eszme nagyszerűsége. A sovány gyerek úgyis majd beleeset már a vizbe; egészen a viz színe felé hajolt: valami füzágat akart kihalászni a vízből. A káplár nagyot ugrott a tutajon s a gyerek fejjel a vizbe pottyant. A káplár hirtelen ledobta a bajonettjét, meg az ünnepi „waffenrocku-ot s a gyerek után ugrott. A führer felszaladt a part mentén végig húzódó magas rakpartra s tor- kaszakadtából ordítozott. A káplár megfogta a gyereket a vízben, még egy kevés ideig a viz alatt tatotta a fejét, hogy jól teleigya magát, azután a part felé úszott vele. Mire kiért vele, már egész csődület volt a parton. Az asszonyok sikoltoztak s mindenki izgatottan várta a kö- vetkezendöknek. Al káplár egyik kezével belekapaszkodott a tutajba, a másik kezével meg a gyereket tartotta. A fürer segitett neki, hogy felmászhasson a tutajra. A gyermeknek nem történt semmi baja, csak egy kicsit többet ivott a kelleténél. Nemsokára magához tért. Néhány asszony sopánkodott. — Ha a tutaj alá került volna? Ha a vitéz urak itt nincsenek ?... Valaki felismerte a gyereket, a ki didergett s a nagy ijedtségtől nem tudott szóhoz jutni. A kancsal trafíkos fia volt onnan a hidfőről. Egy rendőr is megérkezett s a tömeg megindult a trafikos bolt felé. Elől a rendőr, utána a víztől csurgó katona a gyerekkel, a fürer, aki a bajonettet és a waffen- rockot cipelte s nyomukban egy egész sereg ember. A trafikosnak már hirül vitte valaki az esetet, mert a kövér trafikosnő nagyokat kiáltozva rohant a tömeg felé, a vizes gyermeket kikapta [a katona kezéből s a gyerek a viszontlátás örömére torkaszakadtából elkezdett ordítani. A tömegen ünnepélyes meghatottság vett erőt, mig valaki megszólalt: — Bizony, ha a katona ur... — A katona ur, az Isten áldja meg, meg is áldja — kiabált vissza a kövér trafikosné. — Szegény fiacskám, megijedtél?... Katona ur... a jó katona ur I A trafikajtóban kint állt a kancsal trafikus. A rendőr rámutatott az életmentőre : Ö húzta ki 1 A tömeg helyeslőleg morgott s in- nen-onnan lehetett hallani: — Bizony már azóta a halak csipJ j Q Q öltöny szöVet frfczett £ jjjmgl jng^CZ poszti 8zUtfte’ ”ely{ti aütalw{ Megytisztitájt, Kelmefestőt, gőzmosást, ftnyVasalíst "ÍaK " ...■'■== Hiltjá,tálánál tszKizil Sz atmár, Várdomb-ntcza 12. Fdtfhlt«: Atilla-utca 1. Magyar Áruház. — Kazlncy-utoe 14, Guttman palota
